Teljes egészében vonják vissza a készülő második civilellenes törvénycsomagot, a „Stop Sorost”, valamint módosítsák a tavaly elfogadott első civilellenes törvényt is – szólította fel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ma publikált jelentése az Orbán-kormányt. Mint írják: a törvények célja csakis a civil szervezetek tevékenységének megkönnyítése lehet, nem pedig azok aláásása. Az ENSZ bizonyítványa a kormány emberi jogi teljesítményéről egyébként is igen kritikus. A karcosabb bírálatokból szemelgetünk, amelyek ráadásul egybevágnak a Magyar Helsinki Bizottság tapasztalataival.
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (EJB) időről időre áttekinti, hogyan érvényesülnek a tagállamokban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában deklarált alapjogok, valamint azt is megvizsgálja, hogy teljesültek-e a legutóbb tett ajánlásai. Az ENSZ EJB jelentése hosszú és aprólékos egyeztetési folyamaton megy keresztül, mire elkészül. A mostani folyamat is már 2015-ben elkezdődött, s csak ma zárult le azzal, hogy nyilvánosságra hozták a megállapításokat, ajánlásokat. A munkában a kormányok mellett fontos szerepet kapnak a szakértő civil szervezetek is. Az ENSZ EJB tagjait pedig ugyan a tagállamok jelölik és választják, de személyes minőségükben, nem pedig kormányuk képviselőiként járnak el.
Az előző Magyarországról szóló jelentést 2010-ben véglegesítették. Az a dokumentum gyakorlatilag a szocialista–szabaddemokrata kormányok emberi jogi teljesítményéről állított ki bizonyítványt. A 8 évvel ezelőtti kritikák például – éppen a civil szakértőként akkor is közreműködő Magyar Helsinki Bizottságnak köszönhetően – a rendőri brutalitásról, valamint az ilyen esetek felderítését és megelőzését szolgáló mechanizmusok hiányáról szóltak. Ez a probléma a mostaniból sem hiányozhat, de azért mégis mások a „slágertémák”.
A Magyar Helsinki Bizottság éppúgy, ahogyan a 2002-eshez és 2010-eshez, úgy a mostani ENSZ EJB-jelentéshez is érdemben járult hozzá. Árnyékjelentést készítettünk, kommentáltunk, és más civil szervezetekhez hasonlóan felszólaltunk a jelentés genfi vitájában. (Árnyékjelentésünk itt olvasható. Az EJB ülését követően benyújtott kiegészítő információk itt, javaslataink pedig itt érhetőek el.) A legfontosabb megállapításaink és javaslataink visszaköszönnek a véglegesített anyagban. Leginkább azért lehet ez, mert az ENSZ EJB is hasonlóan pocséknak látja a kormány emberi jogi teljesítményét, mint mi.
Szerepeljenek itt a legfontosabbak a kritikákból, amelyeket mások mellett mi is szóvá tettünk árnyékjelentésünkben.
Jogállamiság
Az ENSZ EJB aggodalmát fejezte ki az alapvető jogok védelmének szintje kapcsán, kitérve például az Alaptörvény módosításaival kapcsolatos problémákra, és arra, hogy az alkotmányjogi panaszra vonatkozó jelenlegi szabályok szűkítik az Alkotmánybírósághoz való hozzáférést. Magyarországnak tiszteletben kell tartania a hatalommegosztás elvét és a fékek és ellensúlyok rendszerét, és biztosítania kell az alkotmányossági felülvizsgálat hatékonyságát. Merthogy ezekkel gondok vannak.
Aggályosnak tekintik a jogalkotási folyamat egyes elemeit is, kifogásolják a jogszabályok elfogadásának szélvészgyorsaságát, illetve a megfelelő konzultáció és a hatásvizsgálat hiányát. Felhívták a magyar államot arra, hogy a jogszabályokat átlátható eljárásban hozzák meg, méghozzá olyan módon, hogy a folyamatban az ellenzék, a civil szervezetek és a társdalom is részt vehessen.
Gondot jelent az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása, és az is, hogy a törvények növelték a kormány befolyását az Alkotmánybíróság összetétele fölött. Gond van még az Országos Bírósági Hivatalnak adott hatáskörökkel is. A Bizottság azt javasolta, hogy az állam állítsa vissza az Alkotmánybíróság korábbi hatásköreit, tegyen lépéseket a bírák teljes függetlenségének és pártatlanságának biztosítása és védelme érdekében, valamint biztosítsa, hogy a bírák kinevezése objektív kritériumok alapján történjen.
Civil szervezetek
Az ENSZ EJB-et nem győzték meg a kormány érvei, hogy a tavalyi első civilellenes törvény valójában növelné a civil szervezetek átláthatóságát. A „külföldről támogatott szervezetek” regisztrációja és más követelmények észszerűtlenek, illetve indokolatlanok, és inkább szolgálják ezen alapítványok és egyesületek (különösen a jogvédő szervezetek) hitelének rontását. Éppen ezért azt javasolja, hogy Magyarország vizsgálja felül a tavaly hatályba lépett civilellenes törvényt, valóban figyelembe véve a Velencei Bizottság 2017-es véleményét.
Az Országgyűlésnek már benyújtott második civilellenes törvénycsomagot, a hírhedett „Stop Sorost” is alaposan kivesézi az ENSZ-bizottság. Álláspontja szerint amennyiben elfogadnák, az súlyosan korlátozná a civil szervezetek működését és a kormány menekültügyi politikájának kritikusait. Az EJB különösen aggasztónak tekinti, hogy ezeket a civileket a kormány indoklásában egy állítólagos nemzetközi összeesküvéssel társítja. A részleteiben és egészében is aggasztó törvényjavaslat nem állja ki a jogállamiság próbáját, és nem egyeztethető össze az ENSZ-egyezménnyel. Ezért az ENSZ EJB felszólítja a beterjesztőt, a kormányt, hogy vonja vissza az egész törvénycsomagot, mindhárom törvényjavaslatot, Magyarország pedig biztosítsa, hogy a civileket érintő összes jogszabály összhangban legyen az Egyezségokmánnyal. A törvények célja nem lehet a civil szervezetek aláásása. A cél – a demokratikus társadalomban elfoglalt fontos szerepük tükrében – csakis a tevékenységük megkönnyítése lehet.
Menekültügy
Az ENSZ EJB aggódik az elmúlt években bevezetett menedékjogi szabályok miatt, különös tekintettel a 2017 márciusában életbe lépett változásokra. Mindezek hosszú és meghatározatlan idejű fogva tartást tesznek lehetővé, amely ellen nincs jogorvoslat, valamint a kérelmek egyéniesítése helyett dömpingszerű elbírálásukat teszi lehetővé.
Az ENSZ-bizottság felszólítja a kormányt, hogy tartózkodjék a menedékkérők automatikus fogva tartásától a tranzitzónákban, valamint arra is, hogy csakis egyedi mérlegelés és döntés alapján, korlátozott ideig tartsanak fogva kérelmezőket, és legyen jogorvoslat a fogva tartással szemben. Gyerekeket pedig ne zárjanak be, mint azt most teszik. Erre csak különös indokból, végső esetben és rövid ideig kerülhet sor.
Az ENSZ EJB nem fogadja el azt az általános hazai gyakorlatot, hogy válogatás nélkül kényszerítenek vissza a határt szabálytalanul átlépő külföldieket Szerbiába. A jelentés készítői aggodalommal tekintenek arra, hogy a hírek szerint előfordulnak súlyos bántalmazások, kutyatámadások a visszakényszerítések során, valamint legalább egy esetben ez halállal is végződött. Az EJB azt javasolja, hogy Magyarország vonja vissza a visszakényszerítést lehetővé tevő 2016. júliusi törvényt.
Magyarországnak az EJB szerint biztosítani kell a menekültügyi rendszerhez való hozzáférést minden menedékkérőnek, tekintet nélkül arra, hogyan érkezett az országba. A magyar állam tartózkodjon a kollektív kiutasítástól. A kormány biztosítsa, hogy nem alkalmaznak erőszakot vagy fizikai korlátozást migránsokkal szemben, kivéve a szükségesség és arányosság szigorú feltételeinek megfelelően. Biztosítsa az állam, hogy az esetleges bántalmazásokkal kapcsolatos állításokat megfelelő módon kivizsgálják, az elkövetőket bíróság elé állítják, és amennyiben elítélik őket, megfelelő büntetéssel sújtják, az áldozatok pedig kártérítést kapnak.
Az ENSZ EJB itt is leszögezi: nincs elfogadható indoka a külföldről támogatott civil szervezetek megbélyegzésének és munkájuk korlátozásának. A velük szemben életbe léptetett pótlólagos kötelezettségek láthatóan a civil, köztük a jogvédő szervezetek hiteltelenítésére szolgálnak.
Büntető igazságszolgáltatás
Az ENSZ EJB szerint a magyar államnak lépéseket kell tennie a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások hatékonysága és az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos váderedményesség javítása érdekében.
Javasolják a büntethetőségi korhatár 14 évre való visszaállítását, és aggódnak a fogva tartott gyerekek magas száma miatt.
Álláspontjuk szerint nem megfelelő kirendelt védői rendszer, többek között azért, mert alacsony a rászoruló terhelteknek nyújtott jogi segítség színvonala.
Az ENSZ EJB azt is javasolja, hogy helyezzék hatályon kívül a hajléktalanságot kriminalizáló jogszabályokat mind országos, mind helyi szinten.
A hivatalos személyek általi bántalmazások kapcsán az ENSZ-bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ilyen ügyekben nagyon alacsony a vádemelések és az elítélések száma. Márpedig Magyarországnak biztosítania kell, hogy az ilyen ügyekben alapos és hatékony nyomozást folytassanak le a hatóságok, hogy az elkövetők ellen vádat emeljenek, és velük szemben megfelelő szankciókat alkalmazzanak. Megismételték azt a korábbi javaslatot is, hogy Magyarország biztosítsa egy külön testület felállításával a független orvosi vizsgálatot azok számára, akik azt állítják, hogy őket pl. a rendőrök bántalmazták. Emellett az EJB a Független Rendészeti Panasztestület megerősítését is szükségesnek tartja.
Az EJB tagjai üdvözölték az előzetes letartóztatás túlzott alkalmazása ellen tett erőfeszítéseket. Ezzel együtt felhívták a magyar államot annak biztosítására, hogy fiatalkorúak esetében előzetes letartóztatást csak végső esetben és a lehető legrövidebb ideig alkalmazzanak a hatóságok, ha egyáltalán.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kapcsán az EJB kifogásolta például, hogy a (kötelező) kegyelmi eljárásra csak 40 év elteltével kerül sor, és a köztársasági elnöknek a kegyelemről hozott döntést nem kell megindokolnia.
A fogvatartási körülmények kapcsán az EJB azt javasolta, hogy a magyar hatóságok alkalmazzák gyakrabban a szabadságelvonással nem járó alternatív kényszerintézkedéseket, és Magyarország javítsa a fogva tartás fizikai körülményeit.