Jelentkezel a magyar állam hivatott szervénél, hogy szeretnéd a törvények által biztosított jogodat érvényesíteni. Mondjuk, jelzed a családi pótlék- vagy nyugdíjigényedet. Semmi gond, add be kérelmed, és nyugi, bízhatsz benne, hogy majd valahogyan valamikor elbírálják. Addig is, biztos, ami biztos, letartóztatnak, egy világvégi konténerfogdába zárnak gyerekeiddel együtt. Se megfelelő orvosi ellátás, se rendes iskola, és még étel sem jár mindenkinek. A fogvatartásod ellen semmiféle jogorvoslatod nincsen, és azt se tudhatod meg, az őrizeted meddig fog tartani. Csak annyit mondanak: ha nem tetszik, el lehet húzni Szerbiába.
Fotó: Póth Attila
A fenti helyzet a jelenlegi hazai valóságot tükrözi. Egyetlen elemtől eltekintve, miszerint nem a családi pótlék vagy nyugdíj megállapítását kezdeményező állampolgárokról, hanem olyan külföldiekről van szó, akik menedékjogot kérnek országunktól. Ez az itteni gyakorlat lassan három éve. És ez alatt még rosszabb is lett a helyzet, ma már szinte minden új menedékkérőt tranzitzónákba zárnak, függetlenül egyéni körülményeitől. Tömeges jogellenes fogvatartásról van szó.
A menedékjog olyan különös alapjognak számít, amely nem az ország saját állampolgárait illeti meg, hanem azokat a külföldieket, „akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott”. Az Alaptörvény fogalmaz így, erre utalnak a menedékjogi törvény szabályai is.. Vagyis ahogyan a gyerek után alanyi jogon jár a családi pótlék, vagy ahogyan a befizetett járulék után dukál a nyugdíj, úgy az üldözöttnek is járnia kellene a védelem. Ennek megállapításához (a menedékjogi eljárásban) pedig a legritkább esetben és a lehető legrövidebb ideig kellene a kérelmezőt fogva tartani. Ehhez képest 2015 óta a fizikai és a jogi határzár létrehozott egy olyan fogvatartási formát, amely gyakorlatilag minden kérelmezőt rács mögé kényszerít, és még csak megpanaszolni sem lehet, bíróság nem vizsgálhatja felül az őrizet indokoltságát. A tompai és röszkei konténerlágerekben ma is fogvatartott százaknak a fele gyerek, harmada pedig nő. Kellő szociális és egészségügyi szakellátást nem kapnak. És csak az utóbbi időben foglalkozik tanár a gyerekekkel.. A jogi segítséget is akadályozzák. A menekültügyben jártas civil segítőket is kizárták innen. A bekasztlizott emberek tétlenül várakoznak a gyöngykaviccsal és murvával felszórt udvaron. Fel nem foghatják, hogy bár semmi tilalmast nem követtek el, mégis fogságban kell senyvedniük.
Ehhez képest a kormány még az is vitatja, hogy itt fogvatartásról lenne szó. Azt a fikciót szajkózzák, hogy a kérelmező szabadon elhagyhatja a tranzitzónát „Szerbia felé”. Csakhogy itt egy hamis választásról van szó. Hiszen a menekülő az „önkéntes szabadulással” egyben lemond a magyar állam által nyújtott nemzetközi védelemről is. Ahogyan azt is figyelmen kívül hagyja a magyar állam, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a menekülő engedély nélkül kénytelen visszatérni Szerbiába, vagyis valójában a hazai hatóságok jóvoltából normát kell sértenie.
Leegyszerűsítve: erről a jogtipró és embertelen helyzetről kell dönteni az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB). Biztos van, aki még emlékszik arra, hogy a strasbourgi bíróság már tavaly márciusban kimondta: emberi jogokat sért a tranzitzónás fogvatartás gyakorlata. A kormány – élve az eljárásrend biztosította lehetőséggel – „fellebbezett” az ítélet ellen, és az ún. Nagykamara elé vitte a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek a perét. Ugyan 22 éve minden a tranzitzónák ügyében hozott strasbourgi ítélet jogellenes fogvatartásnak minősítette a magyarhoz hasonló ügyeskedéseket, de az EJEB most fontosnak tartja, hogy magasabb szinten is mérlegeljen.
A jövőbeli döntés jelentőségét mutatja az is, hogy nyilvános meghallgatást tartanak a kérdésről. Szerdán előbb a mi bangladesi klienseink ügyében, utána pedig egy olyan másik panasz kapcsán, amelyben az orosz állam az alperes. A mi perünkben magyar kormány oldalán az orosz, a lengyel és a bolgár kormány sorakozott fel. A Helsinki Bizottság menedékkérő ügyfelei mellett pedig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), három tekintélyes civil menekültügyi szervezet (ECRE, ICJ, DRC), illetve egy tekintélyes olasz egyetemi oktatói csapat.
Szerdán még nem születik ítélet, az legkorábban év végére várható. Most a bíróság tárgyalótermében a tömeges, jogi garanciák nélküli fogvatartás érvei fognak csatázni az emberi jogok melletti érveléssel. De a decens európai kulisszák nem leplezhetik el az évek óta zajló, szisztematikus és tömeges jogsértést, amit a magyar állam követ el a menedékkérők jogellenesen fogvatartott ezreivel, akiknek az az egyetlen „bűnük”, hogy a szabályoknak eleget téve menekültként való elismerésüket kérik.
Fotó: Halmos Máté