Börtönrazzia során 222 órás munkaidő felhasználásával sikerült egy-egy merülőforralót vagy SIM-kártyát megtalálni a raboknál. Szeptember 23-án a büntetés-végrehajtás, a rendőrség és az adóhivatal emberei, nem kevesebb, mint 3835 fő (!) vett részt egy „összehangolt országos biztonsági vizsgálat végrehajtásában”. Ez azt jelenti, hogy ezen a napon 19 276 munkaórában kerestek tiltott tárgyakat a fogvatartottaknál. Mindezt onnan tudjuk, hogy a Magyar Helsinki Bizottság rákérdezett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságnál (BVOP).
A börtönőrök természetszerűen egyébként is rendszeresen foglalkoznak a tiltott tárgyak keresésével, a börtönzsargon hipizésnek vagy hipisztetésnek nevezi mindezt. A cél ilyenkor, hogy az őrök rátaláljanak eldugott mobilokra, SIM-kártyákra, illegális merülőforralókra vagy jelentésköteles gyógyszerekre. De persze tiltott tárgy lehet adott esetben a könyv vagy az engedélyezett méret feletti nagyságú törülköző is.
A mostani börtönügyi vezetők kiemelt figyelmet fordítanak az ilyen tárgyak feltalálására. Emellett a tavaly óta egyre-másra bevezetett szigorítások (a látogatók plexivel történő elválasztása a raboktól, napi többszöri ruházat-átvizsgálás, a hozzátartozói puszik, ölelések eltiltása, a csomagküldés megszorítása stb.) hivatalos indoklása pedig úgy szólt, hogy ezek nagyban szolgálják majd a tiltott tárgyak visszaszorítását. Még azt is ezzel magyarázzák, hogy most már egyetlen elítélt sem kaphatja meg a családi fotójának eredetijét. Ehhez jön most a rendőrségi és az adóhatósági dolgozók bevonásával végrehajtott börtönrazzia is.
De vajon a 87 darab tiltott, biztonságra veszélyes vagy jelentésköteles tárgy „előtalálása” igazolja-e a nagy, az országos felhajtást? Különösen úgy, hogy mindezzel 10 807,5 órányi túlszolgálat keletkezett, amit ki kell majd fizetni a túlóráztatott embereknek? Egyébként mindez óránkénti igen alacsony, 2000 Ft-os költséggel számolva is mintegy 22 millió Ft-os rendkívüli kiadást jelent.
Egyetlen illegális tárgy (SIM-kártya vagy pillepalackból fabrikált súlyzó) megtalálására kb. 222 munkaórát (úgy félmillió forintot) fordított, mondhatni vesztegetett el a büntetés-végrehajtás és a társzervezetei. S ha már a vesztegetés szónál tartunk. Tekintve a hatályban léptetett drákói rendszabályokat, amelyek megakadályozzák a családi kapcsolattartást, vajon nem lenne érdemes inkább némely korrupt (vagy megzsarolt) börtönőrnél keresni annak okát, hogyan juthatnak be mégis tiltott tárgyak az egyébként „hermetikusan lezárt” büntetés-végrehajtási intézetekbe?
Mindenesetre a BVOP-nek az adatigénylésünkre adott válaszából az is kiderül, hogy „a jövőben hasonló, összehangolt vizsgálatok rendszeressé válhatnak”. Bizonnyal nagyobb lesz erre az esély, ha az ésszerűség semmi szerepet nem kap majd a döntésben.