A gazdag és nagylelkű Miklós igyekezett titokban segíteni szomszédain. Mindez azonban kitudódott, és Miklós igen népszerű lett városában. Aztán püspökké szentelték fel. A Miklós napi ajándékozáshoz ő adott mintát.
Amilyen keveset tudunk a történeti Miklós püspökről (megh.: 350 körül), olyan sok legendát ismerünk magáról a szentről. Népszerűségben és mélyen átélt tiszteletben alig találjuk párját az egyházi gyökerű szentek között. Keleten éppúgy tisztelik, mint nyugaton. A XIII. századi Legenda Aurea szerint szülei már élete első napján szembesültek azzal, hogy fiuk nem akárki, mert a fürdetésnél rögtön felállt a mosdóteknőben. Ráadásul a kis Miklóska – mint mértékletes böjtölő, sőt aszkéta – szerdánként és péntekenként csak egyetlenegyszer szopott. Így aztán a vagyonos szülők úgy döntöttek, hogy többé nem élnek házas életét.
De a népi, majd kanonizált legendái közül nem ez a legismertebb, hanem az, hogy a fiatalon árván maradt Miklós valami jó dologra szerette volna fordítani roppant vagyonát. S mikor meghallotta, hogy egyik szomszédja nagy nyomorúságában prostituálni akarja három serdülő lányát, titokban a nyitott ablakon keresztül arannyal teli erszényeket dobott be a házukba. Mindezt azért, hogy ne nyilvánosházba kerüljenek, hanem hogy a tekintélyes hozománnyal tisztességesen megházasodhassanak. Az „égből pottyant segítségről” aztán az apa kiderítette, hogy igazából kitől jött. Hiába titkolózott volna a szerény Miklós, ez a jótette emelte őt egyházi rangra.
A görög Myra városának (ma Törökország) nagylelkű püspöke aztán igazi mintakép lett a keresztény világban: a viszonzás nélküli szeretet, adományozás, jótétemény példájává, hősévé vált. De nem csak az fontos a példázatában, hogy nem várt köszönetet, hanem az is, hogy olyan személyeknek segített, akiknek senki más nem segített volna: megvetett, kiközösített embereknek, gyerekeknek. Így mentett meg három ártatlanul vádolt katonatisztet is a hóhéroktól.
Figurája itt a Helsinki Bizottságban is kedvelt, már csak azért is, mert a keresztény hagyomány szerint ő nem csak a tanulók, gyerekek, leányok, hajósok, pékek és gyógyszerészek, de a foglyok és jogászok patrónusa is. A mikuláséji jutalmazás szép és máig élő tradíció, mert adni, segíteni tényleg jó.