A magyar állami könyvcenzúrát az ellenreformáció a protestantizmus elleni védekezésre hozta létre. A cenzúra II. József reformjáig legfőképpen vallásügynek számított. Protestánsellenes természetét sokáig meg is tartotta. A debreceni reformátusok 1719-ben lefoglalt bibliáinak elképesztő kálváriája jól példázza, hogy a vallási elvakultság állami segédlettel miféle igazságtalanságra és mekkora kártételre képes.
Komáromi Csipkés György (1628–1678) debreceni református tanár még a XVII. században fordította le a Bibliát. De először csak 1718-ban jelenhetett meg nyomtatásban. S mivel a néhány évvel korábban kurucokkal kollaboráló nyomdákat erős állami kontroll alá vették, s a debreceni kétszer is leégett, a nagy művet nem Debrecenben, hanem a hollandiai Leidenben nyomtatták ki – igaz, Miskolczi Ferenc debreceni nyomdász bábáskodása mellett.
A külföldi kiadást, amit maga a város rendelt meg, azért is jó megoldásnak gondolták, mert a jezsuita kézben lévő cenzúra mindenütt keresztbe tett, ahol csak lehetett a protestáns könyvkiadásnak. Abban reménykedtek, fél Európát átutaztatva tán csak sikerül a küldeménynek a hatóságok figyelmét elkerülni. Csakhogy egy ekkora könyvszállítmány, 12 ládáról volt szó, nem maradhatott titokban. A szepesi kamarai adminisztráció 1719-ben már kettőzött figyelemmel várta a szállítmányt, és hiába az egyenest a királyhoz intézett alázatos debreceni kérelem, a könyveket ugyan behozhatták az országba, de a szigorú átvizsgálásukig protestáns kézbe nem kerülhettek.
A túszul ejtett bibliák ügyében igen-igen lassan őröltek isten malmai. A végső verdikt szerint 1723. június 12-én „a magyar biblia 2894 példánya konfiskáltatott”. A lefoglalt példányok nagyobbik részét – a kor szokásainak megfelelően – gróf Erdődy Gábor egri püspök nyilvánosan elégettette a piacon. Nem csak nem ismerték el tehát a protestánsok lelkiismeret- és gondolatszabadságát, hanem a Biblia-égetéssel belegázoltak a protestáns polgárok (akkoriban alattvalók) emberi méltóságába.
A hazai protestánsok sem ebbe, sem egyéb vallásüldöző akcióba nem nyugodtak bele, s beadványokkal bombázták az uralkodókat, de csak II. József lesz az, aki helyt ad azoknak. Ekkor kerül elő jó néhány leideni Biblia, amelyek börtönükből szabadulva, több mint hat évtized után juthatnak el Debrecenbe.
Igazság szerint a 1720-as és 1780-as évtized közti időszakban egyedi esetekben már számos alkalommal beavatkozott a király a protestánsok oldalán a cenzorokkal szemben, de fura módon a huzakodásban többször a cenzúra és a katolikus egyház mutatkozott erősebbnek. Hát így, némileg tökéletlenül működött akkoriban az abszolutizmus.