A 27 éves Csorba Róbertet és négyéves kisfiát, Robikát faji háborút vizionáló, hidegvérű gyilkosok ölték meg, Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt. Áldozataikról csak annyit tudtak, hogy cigányok és faluszélen laknak. A debreceni merénylők akkor nézték ki maguknak a Pest megyei Tatárszentgyörgyöt, amikor 2007-ben a jobbikos Magyar Gárda ott is cigányellenes vonulást rendezett.
A tatárszentgyörgyi terrorcselekmény egy 2008-ban indult sorozatgyilkosság része volt. A Csontos Istvánnal kiegészült tettesek 10 helyszínen összesen 6 embert öltek meg, 5 embert súlyosan megsebesítettek. Az áldozatok mindannyian cigányok voltak.
A bűnbanda módszere az volt, hogy előzetes felderítés után az éjszaka közepén támadtak áldozataik portájára. Előbb Molotov-koktélokat dobáltak a házakra, aztán a kimenekülő embereket lelőtték. (A mai képünkön Nemes Csaba festménye látható a kiégett tatárszentgyörgyi házról.)
A bűnözők célja nem csak az volt, hogy cigányokat öljenek meg, hanem az is, hogy a romákat és nem romákat egymásnak uszítsák. A 15 hónapig, elfogásukig tartó bűncselekmény-sorozat felzaklatta, a félelemmel, elkeseredéssel és a dühvel töltötte le a hazai cigány közösségeket. Bár az elkövetőket azért mégiscsak sikerült 2009 augusztusában elfogni, az állam nem szerepelt valami fényesen, vagyis inkább leszerepelt.
Ha csupáncsak a tatárszentgyörgyi gyilkosságot nézzük: eleinte a tűzoltók elektromos tűzre és „füstmérgezésre” gyanakodtak a helyszínen hagyott benzines kanna ellenére. Nem vették komolyan az ott lévő, tanúskodó embereket, és azt sem hogy a sörétes lövedékek jól látható nyomokat hagytak a holttesteken. Azzal magyarázták a sebeket, így a fejlövést is – még az ügyeletes orvos is –, hogy a lezuhanó gerendákból kiálló szögek okozhatták azokat. A rendőrség is elképesztő hibákat követett el, jó ideig balesetnek tekintette a történteket, és 10 órán át nem zárta le a területet, és nem volt kellő nyombiztosítás. A kiérkező dabasi rendőrök utóbb fegyelmit kaptak. Az ügyészség pedig olyan anyagot adott át a bíróságnak, hogy Miszori László bírónak részben újra le kellett folytatnia a nyomozást.
Igazából a többségi társadalom is adós maradt a szolidaritással és a feleszméléssel. Így például nyílt cigányellenességgel kampányoló, rasszista Jobbik éppen ebben az időszakban erősödött meg igazán. 2009-ben az európai választáson 19, a 2010-os országgyűlésin 17%-ot kapott a magyar választóktól. Ebben az időszakban szemernyit sem csökkent a cigányellenesség, a többségi társadalom szolidaritási gesztusai elszigeteltek maradtak. Az iszonyú rasszista sorozatgyilkosság után elmaradt a felismerés és a józan belátás is, hogy a kirekesztés és az erőszak csak elmélyíti a krízist. Meg az sem tudatosult, hogy nem csak benzines kannával lehet gyújtogatni, hanem gyűlölködő és álnok szavakkal is.
A három gyilkost bűnösnek mondta ki a bíróság előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettében és más bűncselekményekben. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték őket. Bűntársuk és sofőrjük pedig, aki a tatárszentgyörgyi merénylet után csatlakozott hozzájuk, 13 éves fegyházbüntetést kapott.
Iványi Gábor lelkész a tatárszentgyörgyi temetésen azt a kérdést tette fel: vajon van-e ma Magyarországon annál mélyebb árok, mint Róbert és Robika sírja? Vajon velük eltemethetjük-e a reményeinket is, hogy lehet-e egy olyan demokratikus Magyarországon élni, ahol mindenki élete egyformán fontos, mindenki emberi jogait tisztelik, ahol igazságot szolgáltat a hatalom, akiket bármi bántás ért? Vajon átérezzük-e a felelősségünket a folyamatos árokásásban és végeláthatatlan gyűlölködésben, ami a romák ellen irányul? A lelkész bocsánatot kért azokért az iskolákért is, ahova nem léphetnek be cigány gyerekek. Nem akarhatjuk, hogy ez az esztelenség tovább folytatódjék.