Kalendáriumunk mai frivol képe egy karikatúra az örökösödési háború idejéről, és a fiatal Mária Teréziát ábrázolja, ahogyan a hadokozás következtében elveszíti mindenét, a ruháit is. Ez a külföldi gúnyrajz nyilvánvalóan királynőnk uralkodásának egyik évében sem jelenhetett volna meg, és birodalmának egyetlen országában sem kerülhetett volna legális kereskedelmi forgalomba. A korabeli hazai cenzorok nálunk nem is efféle megátalkodott felséggyalázókkal vagy libertinusokkal, hanem jámbor, istenfélő protestánsokkal hadakoztak leginkább.
Magyarországon 1721 óta a nagyszombati egyetem kancellárja volt az országos hatáskörű cenzori hatóság, vagyis az ellenreformáció avantgárdjának, a jezsuitáknak a kezében összpontosult a könyvek nyomtatásának és terjesztésének engedélyezése. Ez a protestánsoknak eleve nem tetszett, mert így katolikusok döntöttek protestáns vallási kiadványok sorsáról is, miközben elvileg a bevett vallások szabad gyakorlatát törvénybe foglalták. Ahogyan az evangélikus országgyűlési követek meg is írták a királynak: „nem lehet egy hajó kormányát arra bízni, aki nem megmenteni, hanem elsüllyeszteni akarja”.
És a cenzorok tevékenysége igazolta a protestáns atyafiak balsejtelmeit. Például egy fordítási hibát kiszúrva 70 éven át sikeresen akadályozták, hogy a debreceni reformátusok hozzájuthassanak a Hollandiából rendelt Bibliájukhoz.
Mária Terézia úgy próbálta lecsendesíteni az elégedetlenséget, hogy elviekben a helytartó tanácsra bízta a cenzúrázást és a revíziót, de gyakorlatilag újból jezsuitákat nevezett ki, csak most már pozsonyiakat. A rendelet 1747. február 23-án kelt, és az első átfogó hazai cenzúrarendeletet ma 273 éve hirdették ki.
Kérdezhetik: mit ünnepelünk mi ezen? Nyilván, nem magát a véleménynyilvánítást megbéklyózó cenzúrát. Azért azonban mégiscsak fontos ez a jogi norma, mert ezt az önkényes eljárásra módot adó jogintézményt végre szabályozták, mindez legalább lehetőséget kínált a szabályok előzetes megismerésére.
Eörsi István az 1970-es évektől többször is indítványozta a hatalomnak: ha már úgyis működik a pártállami könyv- és lapcenzúra, legalább tegyék láthatóvá, legyenek világos szabályok, ismerhesse meg a közönség, az eredeti alkotásokon hol változtatott a hatalom. Persze, a pártállami döntéshozóknak eszükben sem volt változtatni a nyúlós viszonyokon. Mária Terézia e téren náluk biztosan fairebb volt.