A dicsőség teológiája helyett a kereszt teológiáját választotta a legsötétebb időkben is. Kevesen vágynak mártírrá lenni. Ő sem akart az lenni. Neki magának többször is volt lehetősége, hogy megmentse életét, de inkább a tevékeny szolidaritást választotta a megalázottakkal és megszomorítottakkal. Akár annak áron is, hogy színleg alkut kötött a gonosszal. Dietrich Bonhoeffer (1906–1945) evangélikus lelkészt és teológust személyesen Himmler végeztette ki.
Bonhoeffer már akkor tisztában van a parlamenti választás útján hatalomra kerülő és ott kíméletlen céltudatossággal berendezkedő náci imposztorok jelentette veszéllyel, amikor a hagyományos demokráciák még csak tétován szemlélik a merőben új jelenséget, és tehetetlenül asszisztálnak a gonosz megerősödéséhez.
Különös „összetételű” nagycsaládban nő fel. Hét testvére van. Az anyai ág erősen vallásos, több lelkészt is a felmenői között tudhat, édesanyja, Paula pietista. Míg apja, a neurológus Karl gyakorlatilag ateista, de legalábbis agnosztikus. Testvérei közül többekből természettudós lett. A művelt és tehetős Bonhoeffer család kiváló gyakorlóteret kínál az ifjú Dietrichnek, hogy az emberi igazságok viszonylagosságáról közvetlen tapasztalatokat szerezhessen. Talán ezek is arra sarkallják, hogy annál inkább az abszolútum, Isten felé forduljon, és szemlélete felülemelkedve a partikuláris felekezeti szempontokon kezdetektől ökumenikus volt.
Nem a szokványos német protestáns lelkész karrier az övé már az indulás éveiben sem. 21 évesen kiváló minősítéssel doktorál mint teológus. Aztán ösztöndíjasként New York-ba megy, és beleszerelmesedik az amerikai feketék intenzív vallási életébe, különösen a spirituálékba. Revelatív élménye az is, hogy a hatékonyan működő vallási közösség nagyban szolgálhatja a szociális igazságosságot. 1931-ben Berlinbe hazaérve figyelmét az ifjúságra irányítja.
Hitler kancellári megbízatása után a rádióban támadja a német Führer-kultuszt. Három hónap múlva pedig a szószékről prédikál az antiszemita politika és a zsidók szisztematikus üldözése ellen. Ám a náci gleischaltolás néhány hónap alatt eléri a német evangélikus egyházat is, Bonhoefferéket kiszorítják a választott pozíciókból, és Hitlerék újrendjéhez lojális egyházi vezetők veszik át az irányítást. De a keresztény normalitást (vagyis a krisztusi szeretetet gyakorlatát) képviselő egyháziak nem adták fel a küzdelmet. Éppen ezért többen társai közül nem értik, sőt nehezményezik, hogy Bonhoeffer két évre Londonban vállal szolgálatot német gyülekezeteknél.
Akkor tér vissza hazájába, amikor az ellenálló lelkészeket már pacifistaként vagy zsidóbarátként sorra letartóztatják. A Gestapo mindent megtett azért, hogy hősünk titkos igehirdetéseit és szemináriumait megakadályozza. 1938-ban lelkészként kitiltják őt Berlinből, majd formálisan másutt is eltiltották őt az igehirdetéstől. A zsidótörvények alapján zsidónak minősülő sógora és családja Svájcba emigrál.
Ekkor már kapcsolatban áll az Abwehr, a német katonai hírszerzés és elhárítás titkos Hitler-ellenes csoportjával. Másik sógora, Hans von Dohnányi hozza őket össze. Az összezavarodott Bonhoeffer néhány hónapra visszatér Amerikába, de megbánja, és a háború kitörése előtt gyakorlatilag az utolsó óceánjáróval tér haza, hogy segíthessen híveinek és az ellenállásnak. Formálisan is az Abwehr ügynöke lesz. Lelkiismereti konfliktusán azzal próbál úrrá lenni, hogy így többet tehet az emberekért. Már korai teológiai munkáiban is foglalkoztatja a vértanúság kérdése, és arra jut, hogy a korai vértanúkkal szemben a meggondolatlan véráldozat korunkban valójában a sötétséget szolgálja. Nagyszabású kémjátszmában vállal szerepet: miközben az Abwehr futáraként részt vesz a Hitler-ellenes kiugrás előkészítésében és üldözött zsidók külföldre juttatásában, közben azért a Harmadik Birodalom valódi hírszerzőjeként is dolgozik Svájcban és a skandináv országokban.
Dietrich Bonhoeffert és Hans von Dohnányit 1943 áprilisában tartóztatják le. Másfél éves őrizete alatt jó kapcsolatba kerül őreivel, akiknek és menyasszonyának segítségével intenzív levelezést folytat, és kijuttatja etikai gondolatait is. Ezek az írások halála után jelenhettek meg, és néhány éve magyarul is olvashatók. A börtönben lehetősége adódik, hogy megszökjön, de nem vállalja, mert raboskodó sógorát és testvérét félti a következményektől. (Mindezek ellenére kivégzik majd őket is.)
A sikertelen Hitler elleni merénylet után 1944 nyarán lepleződik le az Abwehr konspirációja, a lelkészt koncentrációs táborba szállítják át. Sorsát az egykori Abwehr-vezér, Wilhelm Canaris titkos naplójának felfedezése pecsételi meg. Az SS-bíróság statáriális eljárásban, védő és tanúk nélkül ítéli halálra Bonhoeffert 1945. április 8-án, amit egy nappal később hajtanak végre a sachsenhauseni koncentrációs táborban. Kivégzése különösen megalázó volt, mert akasztás előtt meztelenre vetkőztették. A szemtanúk úgy emlékeznek, hogy a borzalmak ellenére imádkozva, nyugodt méltósággal fogadta sorsát.