Tökéletesen sűríti magába a rendeleti kormányzás jellegzetességeit a kórházparancsnoki rendszer felállításáról szóló kormányrendelet. Az egész néhány paragrafusból áll, laikusok számára is könnyen olvasható. Lényege, hogy a járvány elleni védekezés biztosítása érdekében bevonja a fegyveres szerveket az egészségügyi intézmények és készletek védelmébe. Az elsőre egyszerűnek tűnő változtatás látszólag egyértelmű célt szolgál, de mégsem.
![](https://img.444.hu/helsinkifigyelo/image/korhazparancsnok4.jpg)
Szabó Géza balassagyarmati főigazgató főorvos és Fábián Bertold rendőr alezredes, kórházparancsnok
Fotók: MTI
A kórházparancsnokok a miniszterelnök megbízottai
A kórházparancsnokok a miniszterelnök által megbízott, a kórházak élére kirendelt katonák és rendőrök, akik nem rendelkeznek orvosi vagy intézményvezetői tapasztalattal. Noha a Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzsnek tagja az egészségügyért felelős miniszter is, a kórházparancsnokok tevékenységét mégis a belügyminiszter irányítja az országos kórház-főparancsnok útján.
Jellemző módon a kórházak élén kiépített hierarchia minden egyes pontján a miniszterelnök által kinevezett személy áll. A kialakított rendszerben csak az országos kórházfőparancsnok helyettesével szemben előírás az egészségügyi intézmény vezetésében való jártasság. A rendelet hatályba lépését követő napokban összesen 109 kórházhoz rendeltek ki kórházparancsnokot, ebből 51 kórházba katonát. Kórházparancsnok kirendelésére a fenntartó személyétől függetlenül állami, önkormányzati vagy egyházi fenntartású egészségügyi intézménynél is sor kerülhet.
Egyenruhások a felelős készletgazdálkodásért
A rendelet szerint a kórházparancsnokokat a költségvetési forrásból beszerzett egészségügyi készletek felhasználásának ellenőrzése céljából rendelik ki. A Koronavírus Sajtóközpont közleményében adott indokolás szerint az intézkedés célja, hogy „a kórházakat ilyen módon is felkészítsék a tömeges megbetegedésekkel járó jelentős többletteherre és biztosítsák a betegellátáshoz, valamint az egészségügyi dolgozók védelméhez szükséges egészségügyi eszközökkel való felelős, átlátható és nyomon követhető készletgazdálkodást”. A felelős készletgazdálkodás a kinevezett intézményvezetők és gazdasági vezetők kompetenciája és felelőssége, a járványhelyzetben is. A rendelet és annak a nyilvánosság felé közvetített indokolása lényegében lefokozza az intézményvezetőket: azt feltételezi, hogy járvány idején képtelenné vagy alkalmatlanná válnak arra, hogy ellássák feladatukat.
Még ha ez valóban így is volna, a kórházi gazdálkodási tevékenység támogatásának és ellenőrzésének van egy kialakult és működő rendszere (az Állami Egészségügyi Ellátóközpont gazdálkodási és az Állami Számvevőszék ellenőrzési hatásköreivel). Nem világos, hogy a kórházi vezetők támogatása miért nem a meglévő intézményi kereteken belül valósul meg, és miért van szükség egy teljesen új, a kórházak szokásos működésétől idegen, rendvédelmi és katonai elemekből összegyúrt intézményrendszerre. Nem vitás, hogy az egészségügyi ellátórendszer megerősítése és védelme a járványhelyzetben kiemelt fontosságú feladat. Üzenetértékű azonban, hogy a kormány az egészségügyi intézmények megerősítését épp a kórházigazgatói kompetenciák megvonásával és rendészeti irányítás alá sorolásával kívánja megvalósítani.
A kötelezően végrehajtandó javaslat
A rendelet szerint „a kórházparancsnoknak a járványveszéllyel összefüggő szabályok betartására és az egészségügyi készlet megóvására vonatkozó javaslatát az egészségügyi intézmény vezetője köteles végrehajtani”. A kórházparancsonokok javaslata tehát - akárcsak egy parancs - kötelezően végrehajtandó. A kórházparancsnok “javaslattételi” (vagy inkább parancsadási) joga lényegében a kórház intézményvezetőjének önálló döntési jogköreit vonja el. Súlyos jogkorlátozást valósít meg, amellyel kapcsolatban számos jogbizonytalanságot eredményező, tisztázatlan kérdés merül fel.
1) Marad a felelősség, de döntési helyzet nélkül?
Habár a „javaslat” végrehajtása kötelező, a rendelet nem mentesíti az intézményvezetőt a „javaslat” teljesítéséből fakadó következményekért való felelősség alól. Az intézményvezető továbbra is felelősséggel tartozik a saját megbízása keretein belül. Bonyolult jogi kérdést vet fel, hogy a javaslat végrehajtásáért való felelősség alóli mentesülésre a jogviszonyra irányadó háttérjogszabályok alapján milyen körben van lehetőség. Különös jelentősége lehet a felelősség kérdésének olyan esetben, ahol a kórházparancsnokok által tett “javaslat” ellentmond valamely, a kórházigazgatók tevékenységére irányadó szabálynak, így annak végrehajtásával az intézmény vezetője megszegi a munkavégzésre vagy a megbízása teljesítésére irányadó normákat.
2) Mit is kell kötelezően végrehajtani?
Nem egyértelmű, hogy az intézményvezető milyen körben köteles végrehajtani a kórházparancsnok „javaslatát”. A rendelet szerint a „járványveszéllyel összefüggő szabályok” betartásával kapcsolatos javaslat végrehajtása kötelező. Nem világos azonban, hogy mi tartozik ide. Az biztos, hogy a kör nem csupán a veszélyhelyzetben alkotott jogszabályokat fedi le; de vajon e szabályok közé tartozik-e a kórházparancsnokokat irányító országos kórház-főparancsnok vagy a belügyminiszter által adott, járványveszéllyel összefüggő utasítás is?
3) Mi történjen a szóbeli „javaslatokkal”?
További bizonytalanságot eredményez, hogy a rendelet nem szabályozza a „javaslattétel” formáját, tehát a kórházparancsnok akár szóban is tehet „javaslatot”. A jogszabály nem ad lehetőséget az intézményvezető számára, hogy kérhesse a javaslat írásba foglalását, annak ellenére, hogy a javaslat rögzítésének az intézményvezető felelőssége, a javaslat tartalmának bizonyíthatósága és annak pontos végrehajtása szempontjából is jelentősége van.
4) Hol a határ orvosszakmai kérdésekben?
A kórházparancsnok „javaslattételi” jogának egyetlen korlátja, hogy az nem terjedhet ki orvosszakmai kérdésre. A rendelet azonban nem rendezi, hogy vita esetén ki jogosult eldönteni, hogy hol a határ az egészségügyi készletek felhasználásának ellenőrzése és az orvosszakmai döntés között. Vajon a maszkok vagy kesztyűk viselésének engedélyezése az intézményen belül orvosszakmai vagy készletgazdálkodási jellegű döntés?
5) Mindent végre kell hajtani?
A rendelet nem ad lehetőséget a kórházparancsnok által tett javaslat végrehajtásának megtagadására. Holott ez szűk körben még a fegyveres testületek tagjait is megilleti a felettesükkel szemben. A rendelet nem rendezi a megtagadás esetleges jogkövetkezményeit és a javaslattal szemben nem biztosít az intézményvezetők számára semmilyen gyors és hatékony jogorvoslati rendszert. Különös jelentősége lehet a jogszerű megtagadás lehetőségének olyan esetben, amikor a kórházparancsnok által tett javaslat a rendeletben foglalt tilalom ellenére orvosszakmai kérdést is érint vagy az intézményvezetői tevékenységére irányadó szabályokba ütközik.
A fenti lista szemléletesen mutatja, hogy a kórházparancsnoki rendszer lényegében besorozta az intézményvezetőket a fegyveres erők kijelölt tagja alá anélkül, hogy a hagyományos értelemben vett parancsadási joghoz fűződő biztosítékok - a parancsadási jog korlátai, a parancsot adó felelőssége, a parancs megtagadásának lehetősége - érvényesülését biztosítaná.
Bővíthető jogkörök
Habár a rendelet csak a kórházparancsnokok „javaslattételi” jogát rögzíti tételesen, azt is kimondja, hogy a kórházparancsnokok tevékenységi körét az országos kórház-főparancsnok határozza meg, vagyis a kórházparancsnokok jogköre bármikor tovább bővíthető. Mindez tovább fokozza a rendelet hatályával és alkalmazásával kapcsolatos jogbizonytalanságot.
A jogbiztonság mint a jogállamiság követelménynek nélkülözhetetlen eleme megköveteli, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak legyenek. E követelményeknek fokozottan érvényesülniük kell a veszélyhelyzet idején alkotott jogszabályok esetében is. A kórházak működését támogató rendelkezések is csak akkor képesek valóban hatékony támaszt nyújtani a frontvonalba kényszerült egészségügynek, ha világos kereteket biztosítanak a működéshez. A kórházparancsokokról szóló rendelet gyakorlati alkalmazásáról – a kormányzati honlapon közölteken túl – rendkívül kevés információ áll rendelkezésre. Nem kerültek nyilvánosságra kérdéses vagy vitás helyzetek, de ez semmiképp sem a bevezetett rendszer átgondoltságára vezethető vissza. Valószínűbb, hogy a rendelet által bizonytalanul hagyott kérdésekben a gyakorlatban a fegyveres szervek szava a döntő.
Kórházi vagyonőri szerződések megszüntethetősége
További sajátossága a rendeletnek, hogy egyetlen bekezdéssel jogalapot teremt a kórházak őrzés-védelmét ellátó szolgáltatók szerződésének megszüntetésére. A rendeleti kormányzás során számos más esetben is előfordult már, hogy jogszabály tisztán magánjogi jogviszonyokba nyúlt bele (l. pl. a bérleti jogviszonyok felmondási tilalmát vagy a hitelszerződésekre vonatkozó moratóriumot). A kórházparancsnokokról szóló rendelet azonban kirívó példa, mivel a lehető legdrasztikusabb intézkedésre, a szerződések megszüntetésére ad lehetőséget, mégpedig meglehetősen tágan értelmezhető indok alapján: „ha az egészségügyi készletek megóvása ezt indokolja”.
A szabályozás nincs tekintettel arra, hogy a szerződéses szabadság talaján létrejött jogviszonyokról, az esetek többségében közbeszerzési eljárás keretében megkötött, határozott idejű szerződésekről van szó. Nem rendezi a szerződés megszűnésének hatályát (azonnali hatállyal vagy felmondási idő elteltével szűnik meg) vagy jogkövetkezményeit (a kártérítési felelősség, kötbér vagy egyéb, a szerződés idő előtti megszüntetéséhez kötődő jogkövetkezmény alkalmazását). A rendelet úgy avatkozik be súlyosan tisztán magánjogi jogviszonyokba, hogy a szerződő felek számára semmilyen támpontot nem nyújt a felmerülő vitás kérdések rendezésére.
Vagyonvédelem helyett fegyveres objektumvédelem
A rendelet azonban nem csak a kórházak vezetőit és szerződött partnereit érinti, hanem a civil lakosságot is. Az őrzés-védelmi szolgáltatásra vonatkozó szerződés megszüntetésével egyidejűleg a kórház igazgatója köteles a vagyonvédelem céljából új szerződést kötni. A kórházak által szerződött vagyonőrök jogköre bővül: az érintett beleegyezése hiányában is jogosultak a ruházat, csomag vagy jármű átvizsgálására. Emellett (vagy helyett) a rendelet lehetőséget teremt arra is, hogy a belügyminiszter az adott kórház őrzés-védelmét vagyonőrök helyett rendőri vagy katonai erőkre bízza.
Ez csak látszólag személyi kérdés, mivel ezzel párhuzamosan a kórházak őrzés-védelme a személy- és vagyonvédelemre irányadó törvény helyett a rendőrségi vagy katonai rendészeti szabályozás hatálya alá kerül. A rendőrök és a katonák fegyverhasználati joggal látják el az egészségügyi intézmények őrzés-védelmét, e tevékenységük ellátása során a civil lakossággal szemben a rendőrségi vagy honvédelmi törvény szerinti kényszerítő eszközök alkalmazására és az ott meghatározott intézkedések megtételére jogosultak.
Mindez azt eredményezte, hogy a járvány idején éppen a legsérülékenyebb személyek, az egészségügyben dolgozók és az ellátást igénybe vevők kerültek a mindennapokban a legszigorúbb rendvédelmi és katonai kontroll alá.
A nagy sikerre való tekintettel a kormány tegnap úgy döntött, a 200 fősnél nagyobb idősotthonok is katonai-rendőri vezetést kapnak.