Magyarország 2018 óta megfigyelőként vesz részt a Türk Tanácsban, újabban Türk Államok Szervezetében, azaz a Kurultajban. A széleskörű együttműködés az igazságügyi képzésre is kiterjed. De miféle különlegességet tanulhatnak a hazai bírák és ügyészek türk kollégáiktól, amit az Európai Igazságügyi Képzési Hálózattól (EJTN) nem?
A jó bíró és jó ügyész is holtig tanul. Ezt szolgálják a különféle nemzetközi hálózatok is. Közülük az EJTN a legfontosabb, amelynek két magyar tagja is van, a bíróképzésért felelős Országos Bírósági Hivatal és az ügyészképzésért felelős Legfőbb Ügyészség. Persze az is üdvözlendő, ha ezeknek a hivatásrendeknek a szemhatára nem ér véget Európánál. De már az mégiscsak furcsa lenne, ha a magyar bírák és ügyészek képzésében olyanok is szerepet kaphatnának, akik hazájukban a jogállamiság és a jogegyenlőség érvényesülésének megakadályozásán buzgolkodnak, egyúttal kiszolgálják a hatalmat a bírói függetlenség eltiprásában.
Türk hibrid esemény
Milyen az igazságügyi együttműködés, ha annak a türk változatáról van szó? Jó volna tudni, de a magyar igazságügyi szervek nem kényeztetnek el minket nyilvános információkkal. Annyit azért tudhatunk, hogy hazánk, amely megfigyelőként vesz részt a Türk Államok Szervezetében (TÁSZ), ebből sem maradhat ki: küldöttje éppen ma osztja meg tapasztalatait a kiberbűnözés elleni küzdelemről a Türk Igazságügyi Képzési Hálózat (TKH) szervezésében.
Annyit azért lehet tudni, hogy 2022. december 12-én Magyarország közös megállapodást írt alá a képzési hálózatban való részvételről.
Így az eheti nemzetközi bíró- és ügyészképzési esemény talán nem is az első ilyen az intézményesített türk együttműködés során. Mindenesetre a mostani ma ér véget, és három napig tart(ott) a bursai egyetemen. A TÁSZ közleményéből nem derül ki, ki is volna a magyar szakértő előadó, csak annyi, hogy olyan is lesz. Az is könnyen lehet, hogy – mint mostanában annyiszor a nemzetközi konferenciákon – az előadó itt sem lesz jelen személyesen, hanem online fog beszélni. Nyilván, vonatkozhat ez a hibrid megoldás a hallgatókra, esetleg magyar bírákra és ügyészekre is.
A török tananyag
A közlemény megnevezi viszont a képzés fő előadóit: csupa török igazságszolgáltatási vezető. De vajon mi hasznosíthatót tanulhatnak a magyar ügyészek és bírák a török kollégáktól?
A 2016-os zendülés, puccskísérlet lehetőséget adott Erdoğan török elnöknek, hogy felszámolja az igazságszolgáltatás függetlenségét, és bírák és ügyészek ezreit mozdítsa el posztjukról, egyetlen év alatt összesen 3600-at. Az intézkedéssorozat megtorlás jellegét az is mutatja, hogy mindkét igazságszolgáltatási ágban egyaránt az addigi létszám negyedét bocsátották el „a gülanista összeesküvés” támogatása miatt. Ezek szerint éppen annyi „megátalkodott” rejtőzködött az ügyészek, mint a bírák között. Különös… Nemzetbiztonság kedvéért a többségüket le is tartóztatták.
Nem csoda, hogy azóta rekordokat döntött az ellenzéki politikusok és kormányfüggetlen újságírók bebörtönzése. Egyikük, Osman Kavala két éve adott értékelése szerint „amióta csak emlékszem, azt láttam, hogy jogkorlátozásra használják az igazságszolgáltatást [Törökországban]. De az új, hogy kulcsszerepet adnak a bíróságoknak a politikai ellenfelek felszámolásában.” Egy éve aztán életfogytiglani börtönre ítélték a hírneves filantrópot és politikai aktivistát is. Tették ezt annak ellenére, hogy a strasbourgi bíróság már korábban felszólította a török államot Kavala szabadon engedésére. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését azonban nem hajtották végre.
A kazah joggyakorlat
Törökországon kívül még tagja a TÁSZ-nak Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán; és ők sem mintaszerűen működő igazságszolgáltatásuk miatt kerülnek a hírekbe.
Vegyük csak a közülük „a legjobb hírnévnek örvendő” Kazahsztánt. Az Európai Parlament tavalyi állásfoglalása szerint Tokajev elnök zavargások szításával vádolta az ellenzéki aktivistákat, a civil jogvédőket és a független médiát, és az elmúlt években Kazahsztánban jelentősen romlott az emberi jogi helyzet. Számos kiemelkedő emberi jogi civil szervezetet, média- és választási megfigyelési szervezetet az ország hatóságai egyre nagyobb nyomásnak és bírósági zaklatásnak vetették alá. Mindez „a civil társadalommal, a szakszervezetekkel és az alapvető demokratikus jogokkal, különösen a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságával, a politikai pluralizmussal, a közügyekben való részvételhez való joggal és a jogállamisággal szembeni nagyobb mértékű fellépés részét képezi”. Vagyis a kazah igazságszolgáltatás nem jelent ellenerőt a hatalom önkényével szemben, sőt segédkezik neki a tömeges jogfosztásban.
Mennyiben lehet ez követendő példa a hazai bíráinknak és ügyészeinknek? Mit keresünk mi voltaképpen – még ha csak megfigyelőként is – a Türk Igazságügyi Képzési Hálózatban? Előbb-utóbb az OBH-nak és Legfelsőbb Ügyészségnek is választ kellene adnia ezekre a kérdésekre.