Valószínűleg életünk legnagyobb egyszeri infrastrukturális beruházása zárult le 2025-ben a magyar büntetés-végrehajtási rendszerben: elkészült a Csengeri Országos Büntetés-végrehajtási Intézet. Az eredetileg 50 milliárd forintra tervezett projekt végül 87,5 milliárd forintba került. A büntetés-végrehajtás nem titkolt célja nem volt kevesebb, mint megépíteni „Európa legkorszerűbb, első high-tech börtönét”. A börtön 2025 áprilisában, csendben kezdte meg működését: a Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylésére érkezett válaszok szerint a bv. intézetbe ekkor érkeztek az első rabok. Mit lehet tudni Magyarország legújabb börtönéről?
Honnan érkeztek Csengerre az első fogvatartottak?
Az első fogvatartottakat 14, döntő többségében Csengertől messzire eső bv. intézetből vitték. Két megye kivételével (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Veszprém) úgynevezett letöltőházakból érkeztek, ahol nagyrészt elítélteket tartanak fogva, kisebb arányban vannak a jogerős ítéletükre váró letartóztatottak. Csengeren egy letartóztatott sincs, a tervek szerint leginkább letöltőházként fog működni.
Egyelőre a csengeri bővítés ellenére is túlzsúfolt magyar börtönrendszer
2025. május 31-én a büntetés-végrehajtási rendszer 110%-os telítettséggel működött: 17 524 férőhelyre 19 341 fogvatartott jutott, 21 bv. intézet volt túlzsúfolt. A leginkább a nyíregyházi: 167 férőhelyen 226 rab volt (135%), a második legzsúfoltabb Balassagyarmaton pedig 313 férőhelyre 403 fogvatartottat helyeztek el (129%). Május végén az 1 500 fős kapacitással tervezett új csengeri börtön 500 férőhellyel működött, 229 fogvatartott volt ekkor itt elhelyezve. A fogvatartottakat az ország 14 különböző bv. intézetéből szállították, igen távolról legtöbbször, még az 555 kilométerre lévő Sopronkőhidáról is.
De akkor mire is jó a börtönépítés?
A börtönépítés önmagában nem oldja meg a túlzsúfoltság problémáját. Átfogó szakpolitikai fordulatra, a büntetőpolitika szakszerű, emberséges átalakítására lenne szükség. Erre a Magyar Helsinki Bizottság (pl. 2015-ben, 2016-ban, 2018-ban és 2025-ben) mellett számos nemzetközi emberi jogi szervezet, például az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága (CPT) rendszeresen figyelmezteti Magyarországot – politikai akarat nélkül e tudományos közhely nem tudott eddig hatást kifejteni hazánkban. A kormány inkább a meglévők bővítésében és új börtönök építésében látta a megoldást: évekkel ezelőtt öt új börtön megépítését tervezték, végül csak a csengeri valósult meg. A projekt eredményeként egy olyan okosbörtön létrehozását tűzte ki célul, „ahol nem lesz szükség kulcsra”. A börtönépítésről szóló hivatalos kommunikációból az derült ki, hogy jellemzően biztonsági megfontolások motiválták a jellegzetességeit: ehhez kapcsolódó technológiai megoldásokat telepítettek a börtönbe (pl. biometrikus azonosítást, arcfelismerő rendszert, modern testszkennereket, mesterséges intelligencia alkalmazását, hangfelismerő rendszert). A feladattal megbízott miniszterhelyettes és büntetés-végrehajtási vezető sajtótájékoztatója szerint az új börtön tervezésekor a középpontban a rendkívüli események előrejelzése és megelőzése, a felügyelet munkaterheinek csökkentése volt.
Mi, akik az érintettek (fogvatartottak és családtagjaik) emberi jogainak érvényesüléséért dolgozunk, joggal kérdezzük: vajon kellő hangsúlyt kapott-e az emberséges körülmények kialakításának célja, a fogvatartottak és szeretteik emberi méltóságának tisztelete az új börtön kialakításakor és a működtetését megkezdve? Vannak kételyeink.
Az érintettek helyzete, nehézségeik
A Magyar Helsinki Bizottsághoz már 2025 áprilisától érkeztek panaszok a csengeri börtön fogvatartási körülményeivel összefüggésben fogvatartottaktól és hozzátartozóiktól, úgymint:
Nem volt nyilvános a bv. intézet postacíme, bankszámlaszáma a BVOP honlapján, azok csak a nyitás után kerültek fel – a Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylését követően, 2025. június 6-a után nagyjából egy héttel – ezért a hozzátartozók csak annyit tudtak, ha a fogvatartott tudta értesíteni őket, hogy átszállították Csengerre – de így is információhiány, bizonytalanság jellemezte a családok helyzetét. Ezen is dolgozik a FECSKE, a Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport, hogy a legszükségesebb információk elérhetőek legyenek – itt lehet erről bővebben olvasni.
Nagy távolságok: nagyon messze került sok fogvatartott a családjától, emiatt nehéz és drága a személyes látogatás, amiről pedig tudjuk, hogy mennyire fontos a családi kapcsolatok fenntartásában – a kinti családtagoknak érzelmileg és a fogvatartottak szempontjából a sikeres újrakezdésükért. Van akinek csak az odautazás másfél napot venne igénybe tömegközlekedéssel. Budapestről is háromszáz kilométerre van az intézet és közel 4 óra alatt lehet oda eljutni autóval – tömegközlekedéssel ez 5-6 óra. Érthető tehát, hogy ez sokaknak sem időben, sem anyagilag nem fér bele. Sokan rettegnek, hogy mi lesz a családjukkal, ha például az ország másik végéből átszállítják Csengerre a szerettüket. Biztosak lehetünk sajnos abban, hogy csak azok a bentiek fognak tudni látogatót fogadni személyesen, akiknek a környéken él a családja.
Érintetti visszajelzések alapján nincs hétvégén személyes látogatásra lehetőség.
Ágyi poloskák: az ország 14 börtönéből átszállított rabokkal a poloskafertőzöttség is megjelent az érintettek beszámolói szerint.
A zárkában nincs megfelelő ablak, így szellőzés, ami különösen hőség esetén okoz nehézséget (ahogy mindegyik bv. intézetben).
A legtöbb zárkán van zuhanyzó, azonban ezek több esetben nem működnek.
Pozitívuma a börtön elhelyezkedésének az lehet, hogy a Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központja ott van a közelben. Ha olyan egészségügyi ellátásra van szüksége a fogvatartottnak, ami helyben nem biztosítható, könnyebb lesz elméletben az átszállítása.
Reintegráció? Egyelőre nem indult el
A BVOP adatszolgáltatása szerint 2025. április 30-án, illetve május 31-én nem tanult az intézetben egy fogvatartott sem. Ugyanakkor kreditszerző programokról elérhető egy lista a csengeri börtön oldalán, mely szerint a következő időszakban két oktatási-képzési program elérhető a fogvatartottak számára: „nyelvtani ismeretek” és „rejtvényt fejtők köre”. Ezek a programok a szabadidő eltöltésére kétségtelenül alkalmasak, ugyanakkor a reintegrációs célok elérésére egyértelműen nem. Persze, a reintegrációval máshol is gond van, nem csak Csengeren.
Világos: oktatás, munkáltatás és színvonalas reintegrációs programok hiányában a high-tech börtönben nincs reintegráció, hiába ez lenne a szabadságvesztés egyik legfontosabb célja.
Kutyavezetőből több van, mint pszichológusból
A közérdekű adatigénylésünkből kiderült: 2025. július 1-jén 563-an dolgoztak Csengeren, ebből a telepvezetővel együtt 11 kutyavezető, összesen két pszichológus, 32 reintegrációs tiszt, 17 ápoló, 65 biztonsági felügyelő, 10 biztonsági tiszt – ezek az adatok is tükrözik, mekkora hangsúlyeltolódás van a biztonság és reintegráció szempontjai között.
Gondok az építkezés során, rossz munkakörülmények a személyi állománynak, embertelen fogvatartási körülmények a raboknak
A hírek szerint az építkezés során is akadtak gondok:
A börtön kivitelezéséhez fogvatartottakból szervezett brigádokat is bevontak, akiket naponta akár 260 kilométert is utaztattak.
Az építkezés helyszínén a személyi állomány egyik tagja 2024-ben olyan súlyosan megsérült munkahelyi baleset következtében, hogy a helyszínen meghalt.
Volt, hogy több, az építkezésen dolgozó fogvatartott és személyi állományi tag is rosszullétre panaszkodott az építkezés helyszínén – utólag vizsgálták a dokumentált panaszokat.
Az építkezésen dolgozó rabok rabruhában és narancssárga kukásmellényben javították az alvállalkozók hibáit, elmondásuk szerint komoly műszaki hiányosságokat tapasztaltak – bár ezeket az állításokat a büntetés-végrehajtás megkérdőjelezte.
Az építkezés befejezése óta nemrégiben parancsnokváltás volt, a hírek szerint egyelőre csengeri személyi állomány munkakörülményei távolról sem ideálisak: hallani a felszerelés, ellátmány hiányáról, a bánásmódról, kilátástalanságról, bizonytalanságról. Az adatok és a felbukkanó személyes történetek ismeretében eltarthat egy ideig, míg a teljes kapacitásán működhet a csengeri börtön.
A fogvatartottak életkörülményeit, reintegrációs esélyeit nagyban meghatározza, milyen a személyi állomány szakképzettsége, viselkedése és helyzete. Nem kérdés, a büntetés-végrehajtásban dolgozni nehéz feladat, nem mindenkinek való. Kihívást jelent egy új börtönt jó szakemberekkel megtölteni. Az adatok megmutatják, hogy a csengeri börtön esetében ez a kihívás mennyire komoly: noha 2025. május végéig több mint háromezren jelentkeztek a meghirdetett állásokra, összesen 469 új munkatársat vettek fel, emellett 214 embert ideiglenesen helyeztek át oda dolgozni más intézetekből. Már most jelentős a fluktuáció: az újonnan felvettek közel 22%-a (101 fő) már leszerelt – jelentős többségük (92 fő, 91%) még akkor, mielőtt egyetlen fogvatartott is érkezett volna a bv. intézetbe.
Hiába hát a sok elköltött milliárd, ha azokra a problémákra, melyek más bv. intézetekben is fennállnak, egyáltalán nem figyel a büntetés-végrehajtás szervezete. Az eddigi információk szerint a csengeri börtönt a biztonság és a teljes kontroll miatt állt érdekében a büntetés-végrehajtásnak megépíteni. Az okosbörtönök azonban más országokban arra is alkalmasak, hogy a digitális rehabilitációt, a társadalomba visszailleszkedést, hasznos és piacképes szakmák elsajátítását is lehetővé tegyék a fogvatartottaknak, mint például Finnországban. Látható, akár az egész társadalom előnyére (pl. reintegrációs törekvések) is fordíthatná bv. a rendelkezésére álló lehetőséget. Reméljük, hogy a kezdeti nehézségek után a dolgok ebbe az irányba változnak Csengeren.
Krámer Lili