Most a Készenléti Rendőrség nyomoz a „norvég civilek” ügyében. Az új gyanú: hűtlen kezelés. Meddig juthat még a magyar kormány és alárendelt szervei a Btk. lapozgatásában? Mert itt megint melléfogtak.
Korábban arról írtunk, hogy miért elfogadhatatlan a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) pénzeivel kapcsolatban sikkasztás miatt nyomozni. Hogy ezzel a módszerrel bárki vagyonában kutakodhat az állam egy alaptalan büntetőeljárás megindításával. Sajtóhírek szerint a sikkasztás ötletét elvetették és kreatív fordulattal hűtlen kezelés miatt indult büntetőeljárás a Készenléti Rendőrségen. Az ötlet nagyon átlátszónak tűnik.
Mint az közismert, a NCTA pénzeit az Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium osztja el, miután ezt a feladatot pályázaton megnyerték. A pénzt egyébként 2013-ban például olyan borzasztóan nemzetáruló célokra herdálták el, mint közösségszervezés a miskolci Avason, a prostitúció veszélyeire felhívó iskolai szemléletformáló program Nyíregyházán, gondozás nélküli maradt szabolcsi természeti értékek megőrzése, vagy a szatmári kistérségi népesség 10 százalékának megfelelő pszichiátriai segítséghez juttatása, akik eddig mindenfajta segítség nélkül küzdöttek mentális betegséggel. A konzorcium tevékenységét az adományozó államok folyamatosan ellenőrzik, és semmilyen komoly kifogást nem támasztottak egyszer sem. Nem úgy a magyar kormány, amely megszegve a nemzetközi szerződést, KEHI-vizsgálatot indított – ezen a mai napig joggal van felháborodva Norvégia, és a jogtalan eljárások megszüntetéséig egy fillért nem hajlandó utalni a magyar államnak.
A vizsgálatok első köre után egy fideszes önkormányzati képviselő feljelentése alapján sikkasztás miatt kezdtek adatokat beszerezni az ügyészségen. Valószínűleg rájöhettek, hogy sikkasztás gyanúja jogi képtelenség, ezért most, a feljelentés-kiegészítés után az eljárás hűtlen kezelés miatt folyik. Hűtlen kezelést a büntetőtörvénykönyv szerint azt követ el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A bűncselekmény megvalósulásához az elkövető szándékának ki kell terjednie a vagyonkezelési kötelezettség megszegésére és az ezzel okozati összefüggésben álló vagyoni hátrány okozására is.
Ilyen történik például akkor, ha önkormányzati lakásokat tudatosan áron alul értékesítenek, vagy az állam kétszeres áron vesz meg egy ingatlant. De egy pénzintézet vezetője is hűtlen kezelést követ el, ha a szabályzatai szándékos megszegésével úgy ad hitelt egy vállalkozónak, hogy tudja, a vállalkozó azt nem lesz képes soha visszafizetni.
A norvég alap esetében a hűtlen kezelés megalapozott gyanúja szerintünk két okból sem állhat fenn: egyfelől a pályázatok elbírálása szabályos volt, másfelől az NCTA pénzeinek elosztása talán már fogalmilag nem lehet vagyonkezelés sem, de hogy azzal semmilyen vagyoni hátrányt nem okozott a donoroknak az Ökotárs, az biztosnak tűnik.
A vagyonkezelés fogalmát a Btk. nem határozza meg, így jelentése bizonytalan. Az állami vagyonkezelés mindig vagyonhasznosítást is jelent, de a polgári jogi vagyonkezelés célja – az új Ptk.-ban már nevesített szerződéstípusként – a vagyon gyarapítása is. Meghatározott vagyon előre lefektetett szabályok szerinti, ellenőrzött pályázatokon történő szétosztása esetében ezért már az is kétséges, hogy a pályázatokat bonyolító vagyonkezelési tevékenységet végez-e.
A vagyonkezeléssel együttjáró szabályok megsértése szintén a levegőben lóg akkor, amikor ilyet a donor maga nem kér számon a pályázat kezelőjén, és jó hangosan, többször is nyilvánosan megerősítette, hogy összességében jónak tartja a civil pénzek elosztásának módját. Ami a nyomozás jelenlegi fordulatában még ennél is képtelenebb, hogy a pályázati pénzek elosztása esetén vagyoni hátrány ér(het)te volna az adományozót azáltal, hogy egy-egy projektet a pénzelosztó konzorcium támogat. Egy NCTA pályázati döntés, tehát az, hogy mondjuk, a Helsinki Bizottság jogvédő tevékenysége helyett a fenti szatmári pszichoszociális gondozást tartja fontosabbnak az Ökotárs, a Helsinki Bizottságnak mint az NCTA által soha nem támogatott szervezetnek lehet nagyon sajnálatos, de az fix, hogy abból Norvégiának egy eurocent kára sem származik, és nulla, azaz zéró eurocent vagyoni előnytől esik el. Büntetőjogilag itt a vége a történetnek – ettől még a nyomozás folyhat erre-arra.
A filozófusbotrány, vagy a Zsák Ferenc ellen indított eljárás és a hasonló ügyek után, a „Tusványosi Illiberális Krédó” fényében nem túl lelkes kíváncsisággal figyeljük, hogy a magyar kormány és alárendelt szervei meddig jutnak a Btk. lapozgatásában.
Fazekas Tamás – M. Tóth Balázs