Öt civil szervezet tette közzé szakmai álláspontját a magyar illiberális állam működéséről: milyen országban is élünk ma? Mindezt érzékletesen szemlélteti Soltész Miklós államtitkár minapi levele, aki egy szimpla adatkérésre ugyan nem adott elfogadható választ, de megragadta az alkalmat, hogy kioktassa a Helsinki Bizottságot, miszerint szemben velünk „a karitatív szervezetek becsülettel s a legnagyobb odafigyeléssel, törődéssel végzik a dolgukat. Önöket ezzel ellentétben azért fizetik, hogy Magyarország ellen pereket indítsanak. kérem, hogy Soros György sok százmillió forintos támogatásából inkább az ország építésén fáradozzanak.” Tisztelt közpénzből fizetett államtitkár úr, mi, polgárok az államtól és képviselőitől jóindulatú semlegességet, legalábbis semlegességet, valamint szakszerűséget várunk el, nem pedig hatalmi arroganciát és kioktatást.
A Helsinki Bizottság közadat-igényléssel fordult a Karitatív Tanácshoz (KT) október 2-án. A kormányrendelettel létrehozott tanács tagszervezetei ugyan karitatív szervezetek,de titkársága az Emberi Erőforrások Minisztériumában működik, elnöke pedig az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár.
Jogvédő szervezetünk egy a menedékkérő nők és szexuális kisebbségei helyzetével foglalkozó nemzetközi kutatáshoz szeretett volna pontos információkhoz jutni. 18 kérdést tettünk fel a KT titkárságának. A 15 napos határidőn belül kaptunk levelet Soltész Miklós államtitkártól. A válaszban azonban nem volt köszönet.
Az infotörvény a KT-re is vonatkozik, közadatot tőle is lehet kérni, amit ő köteles is kiadni. És azért érdeklődtünk éppen a titkárságán, mert civil tagszervezeti egyedüliekként vannak ott a menekültügyi tranzitzónákban és a vámosszabadi menekülttáborban. Arról szerettünk volna közvetlen és pontos képet kapni például, hogy mely helyen pontosan melyik szervezet mivel foglalkozik. Milyen szolgáltatásokat nyújtanak? Hány embernek tudtak segíteni? Milyen speciális igényekhez kellene még segítség, amelyek a nőknél, illetve leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális embereknél jelentkeznek?
Ehhez képest Soltész államtitkár levele felsorolja a tagszervezeteket (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány, a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet), megerősíti, hogy „jelentős feladatokat vállalnak”, de – a legjobb indulatú értelmezés szerint is – szót sem ejt adatkérésünkből 10 kérdésről. És a maradék 8 ügyében sem tudunk meg túl sokat. Csak annyit, hogy a tranzitzónákban és Vámosszabadiban „nemi, faji, vallási hovatartozástól függetlenül segítik az arra rászoruló nőket, gyermekeket, családokat”. Hogy mégis hányójukat és pontosan mivel, ez, sajnos, nem derül ki. A magyarázat egyszerű: „segítségnyújtásuk egyetemleges”, és az általunk kért „megkülönböztető adatok nem állnak a szervezetek rendelkezésére”.
Bár nem kérdeztük, de azért az államtitkári levél kitér arra, hogy a tagszervezetek egyenként évi 50-50 millió forintos állami támogatást kapnak. Tán nem túlzás, ha azok elköltéséről valamit mégiscsak szeretne tudni a közvélemény. De minket ez esetben nem financiális, hanem tartalmi kérdések érdekeltek. Mégpedig őszintén.
És slusszpoénként Soltész Miklós arra hívja fel a figyelmünket, „hogy a karitatív szervezetek becsülettel s a legnagyobb odafigyeléssel, törődéssel végzik a dolgukat. Önöket ezzel ellentétben azért fizetik, hogy Magyarország ellen pereket indítsanak. kérem, hogy Soros György sok százmillió forintos támogatásából inkább az ország építésén fáradozzanak.”
A „jó és rossz” civil szervezetek szembeállítása a kormány régi vesszőparipája. Meg az is, hogy a Helsinki Bizottság dúskálna a Soros-pénzekben, és nem az ország, a „magyar emberek” érdekeit képviselné. Ezeket a Soltész által máskor is felmondott ócska szövegeket sokszor megcáfoltuk már.
Új fejlemény viszont, hogy kormányoldalon mostanában elvitatják tőlünk a bírósághoz fordulás jogát.
Az állampárti időszak végén a mostani kormányerő jogelődjének és más rendszerellenzéki szerveződéseknek az volt az egyik legfontosabb követelése, hogy a polgárnak legyen lehetősége perelni az államot és szerveit, valamint legyen reális esélye peres eljárásban megvédeni jogait bármilyen komoly hatalommal szemben. „Olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi!” – hangzott a Fidesz akkori jelmondata. Igen, mi továbbra is jogállamot akarunk, és olyan országban kívánunk élni, ahol a törvény nem csak a kólát meg a kormányt védi, hanem a jogkereső polgárt is. Az államtól és képviselőitől pedig jóindulatú semlegességet, legalábbis semlegességet és szakszerűséget várunk el, nem pedig hatalmi arroganciát és kioktatást.
