A fizikustehetségként induló Jurij Orlovot 1956-ban kidobják a pártból és munkahelyéről, mert Sztálint és Beriját nyilvánosan gyilkosoknak nevezi. Így aztán Örményországban futhatott csak be tudományos karriert. 1973-ban nyílt levelet ír Brezsnyevnek a szovjet szellemi elmaradottság okairól, de nem ezért rúgták ki, hanem azért, mert megalapította az Amnesty International helyi csoportját.
Emellett, ha lehet ilyet mondani, ő a Helsinki-mozgalom szülőatyja is. Ő az, aki kitalálta, hogy számon lehetne kérni a Helsinki Záróokmányban garantált emberi jogokat a pártállamon. A gyakorlat azt bizonyította, hogy lehet. Lehet, de igencsak kockázatos. 1977 februárjában vette először őrizetbe a szovjet állambiztonság, a KGB. Orlov rögtön meg is írta fogdaélményeit. Egy év múlva – óriási nemzetközi tiltakozást kiváltva – 7 év kényszermunkára ítélték. Elképesztően rossz fizikai állapotba került az éhségsztrájkok, a tbc és más a fogságban elszenvedett megpróbáltatások következtében.
1980-ban arról lamentált, valójában volt-e értelme addigi életének. Merthogy ő nézetei és kiállása miatt fogságba került, miközben a pártállami rendszer pedig látszatra zavartalanul működött tovább. A politikai fogoly még abban a sanyarú helyzetben is arra jutott, hogy igen, nagyon is volt.
1984-ben szabadult Szibériából, 1986-ban pedig a Szovjetunióból. Azóta Amerikában jelentős tudományos karriert futott be atomfizikusként. Nagy örömünkre 2005-ben a Magyar Helsinki Bizottság vendégül láthatta őt Budapesten.