Fontos kúriai döntés a Honvédkórházból elbocsátott egészségügyi dolgozók ügyében: három évig lehet perelni a végkielégítésért

Amint arról korábban hírt adtunk, legelőször egy ötgyermekes ápolónő indított pert a végkielégítéséért 2019-ben. Az ügyfelünk tíz éven át dolgozott közalkalmazottként a Honvédkórháznál, foglalkoztatása tavaly azért szűnt meg, mert nem volt hajlandó honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt létesíteni. Ezt egyoldalúan vezetették be, korlátozza az alapjogokat. A kórház ebben a perben és több másik orvoséban is azzal védekezett, hogy 30 napon túl perelni ilyen esetben nem lehet. Egyes bíróságok ezt el is fogadták, azonban nemrég a Kúria kimondta: három évig lehet perelni. Vagyis minden érintett 2022 januárjáig követelheti az elmaradt járandóságát.

Előzmények

Az Országgyűlés 2018-as utolsó ülésén fogadták el a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szólót is. Ennek az lett a következménye, hogy a honvédségnél, így a Honvédkórházban és tagintézményeiben is megszűnt annak a lehetősége, hogy valaki „civil” közalkalmazottként dolgozzon tovább.

A közalkalmazott dolgozóknak csak néhány napjuk volt arra, hogy eldönthessék, vállalják-e az új feltételeket. Bár az ígéretek szerint honvédelmi alkalmazottként valamivel több pénzre számíthattak, mint korábban, de az új jogviszony szigorúan korlátozza véleménynyilvánítási szabadságukat (a főnöki utasítást nem bírálhatják, párt nevében és érdekében nem vállalhatnak közszereplést) és gyülekezési jogukat is. Sőt, még külföldi utazásaikat is be kell jelenteniük a főnöküknek.

Mindezekre a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, aki nem katona, hanem betegek gyógyításával foglalkozó ápolónő, nem volt hajlandó, ezért nem fogadta el a jogviszony megváltoztatását, és nem írta alá az elé tolt nyilatkozatot. Azok, akik így tettek, nem kaptak végkielégítést a ledolgozott évek után.

A változásokról szóló minisztériumi tájékoztatóban az szerepelt, hogyha valaki nem „választja” az új, egyetlen lehetséges honvédelmi alkalmazotti jogállást, akkor foglalkoztatása a „törvény erejénél fogva” megszűnik, és hogy ilyen esetben végkielégítés meg felmentési időre járó pénz nem jár.

Csakhogy a törvény egyetlen szóval sem mondja, hogy ilyen esetben annak erejénél fogva szűnne meg a jogviszony, és ne járna végkielégítés. Sőt, hasonló átalakításra – vagyis civil munkaviszonyból egyfajta közszolgálati jogviszonyra való módosításra – sok más területen sor került a kormányzati igazgatástól a rendőrségig, és mindenhol járt végkielégítés.

Éppen ezért az évtizedes munkavégzés után méltánytalannak tartotta az elbocsátott ápoló, hogy a három havi bérének megfelelő végkielégítését nem kapta meg, és a Magyar Helsinki Bizottsághoz fordult. Mi elvállaltuk a képviseletét a munkaügyi perben. Az ápolónő elsőfokon nyert.

Az ő perével párhuzamosan azonban több orvos ügyében megszüntette a Fővárosi Törvényszék a pert azért, mert elfogadta a Honvédkórház azon álláspontját, hogy ebben az esetben az általánosan irányadó munkaügyi szabálytól eltérően nem három éven belül lehet pert indítani, hanem csak harminc napon belül. Ugyanis a jogviszony jogellenes megszüntetése esetén ennyi a törvényi határidő.

A Kúria döntésének lényege

Az egyik orvos pere került fel a Kúriához, miután a Fővárosi Törvényszék megszüntette az eljárást arra hivatkozva, hogy a kereset elkésett. Ezt a végzést fellebbeztük meg. A Kúria egyetértett velünk abban, hogy az érintettek nem azért perelnek, mert a jogviszonyuk jogellenesen szűnt meg, hanem azért, mert felmentés esetén jár nekik a végkielégítés. Ami több évtizedes jogviszony után tíz havi bér is lehet. Idézet a Kúria döntéséből:

„A perbeli jogvita tárgya, tehát – a felperes keresete alapján – nem az, hogy jogellenes volt-e a jogviszony megszüntetése, hanem hogy milyen módon szűnt meg a felperes jogviszonya. A felperes által állított munkáltatói felmentés alapján járó végkielégítés az általános igényérvényesítési határidőn, a három éves munkajogi elévülési időn belül követelhető. A felperes ezen keresetindítási határidőn belül terjesztette elő keresetlevelét. Az, hogy a munkavállaló az intézkedés jogellenességét is állította, irreleváns, mert annak jogellenessége iránt nem lépett fel, és nem az intézkedés jogellenessége alapján követelte a végkielégítést.”

Az utolsó mondat arra utal, hogy szerintünk egyébként a felmentések jogellenesek is voltak, de éppen a 30 napos határidő miatt nem erre alapoztuk a kereseteket. A Kúria szerint helyesen.

Mi jön most?

A perek folytatódnak, van, amelyik elsőfokon, van, amelyik másodfokon. Azt kell most már csak elbírálni, hogy az érintett egyészségügyi dolgozók jogviszonya felmentéssel szűnt-e meg, vagy más módon. Ha felmentéssel, akkor jár a pénz. Eddig minden olyan ügyben, ahol a kereset elkésettségével kapcsolatos álláspontot nem osztotta a bíróság és érdemi ítéletet hozott, az volt a döntés, hogy a jogviszonyok a Honvédkórház által közölt felmentéssel szűntek meg. Abban bízunk, hogy a jogerős ítéletek is így foglalnak majd állást, és akkor a több évtizedes munka után nem maradnak végkielégítés nélkül orvosaink és ápolóink. 

Azt ugyanakkor szerencsésnek tartanánk, ha a probléma megoldása érdekében az Országgyűlés törvényt módosítana. Ebben az esetben nem kellene orvosainknak, ápolóinknak perelni a jogos követelésükért, a Honvédkórháznak pedig nem kellene  energiát és pénzt fordítani perbeli képviseletre. Ugyanis a perek mögött törvényalkotási hiba is meghúzódik, amit jogalkotással lenne a legegyszerűbben és leggyorsabban kiküszöbölni.