Egy hónapja hirdették ki a homofób propagandatörvényt. A törvény ellen felszólalt többek között az Európa Tanács emberi jogi biztosa, európai uniós tagállamok és számos magyar civil szervezet. A törvény elfogadása ellen tízezren tüntettek, a kapcsolódó petíció pedig 130 000 aláírás felett jár. De egyvalaki, akinek pedig az Alaptörvény szerint is az alapjogok védelme lenne a feladata, hallgatott: az ombudsman sokáig egyáltalán nem szólalt meg az ügyben, és végül egy országgyűlési képviselői kérdésre válaszolva is csak addig ment, hogy „nyomon kívánja követni a törvény gyakorlati alkalmazását, valamint az ahhoz kapcsolódó végrehajtási szabályokat”. Sajnos egyáltalán nem ez az első eset azonban, amikor az alapvető jogok biztosa nem áll ki az LMBTQI emberek vagy más kisebbségek jogaiért, és nem megy szembe a kormánnyal politikailag kényes ügyekben.
Kozma Ákos 2019. szeptemberi hivatalba lépésével drasztikusan megváltozott az ombudsmani intézmény hozzáállása az LMBTQI emberek jogainak védelméhez. Míg az előző ombudsman hivatali tevékenységét e tekintetben összességében pozitívan értékelték a nem heteroszexuális emberek jogainak védelmével foglalkozó civil szervezetek, a jelenlegi ombudsman rendre elmulasztott fellépni a védelmükben, noha bőven lett volna rá oka.
Transzneműek jogai
2020 májusában a kormánytöbbség elfogadta a nem jogi elismerését tiltó törvényt, megsértve ezzel a transznemű emberek jogait. Civil szervezetek és érintettek számos formában kérték az alapvető jogok biztosát, hogy lépjen fel a törvény ellen. Az Amnesty International Magyarország aláírásgyűjtő kampányt indított, amihez több mint százezren csatlakoztak. A Transvanilla Transznemű Egyesület 2020 áprilisában két alkalommal kérte a biztost, hogy lépjen fel a törvénnyel szemben, és forduljon az Alkotmánybírósághoz. 2020 szeptemberében mi is részletes jogi érvekkel alátámaszott beadványban kértük tőle ezt – erre a beadványunkra a mai napig nem érkezett válasz.
A biztos végül ugyan kiadott egy óvatos jelentést, amelyben megállapította többek között, hogy új szabályok alkalmazása a már folyamatban levő, egyébként is régóta húzódó, a nem jogi elismerésére irányuló eljárásokban alapjogsérelmet okozott, de a jelentés kiadására csak azután került sor, hogy az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy az új szabályok alkalmazása a már folyamatban lévő eljárásokban alkotmányellenes. A teljes tiltással magával az ombudsman nem foglalkozott.
Azonos nemű párok örökbefogadása
Ennél is rosszabb a helyzet az Alaptörvény 2020 decemberében, a járvány közepén és mindenféle előzetes társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott kilencedik módosítása és az ahhoz kapcsolódó, az LMBTQI emberek jogait korlátozó törvénymódosítás esetében. Utóbbi főszabállyá tette, hogy csak házastársak fogadhatnak örökbe gyereket, ami alól kivételt csak a miniszer engedélyezhet, és így gyakorlatilag kizárta az azonos nemű párokat is az örökbefogadásból.
Hiába az okozott alapjogsérelem, az ombudsman az Alaptörvény-módosítással és az örökbefogadási szabályok megváltoztatásával egyáltalán nem foglalkozott, azt követően sem, hogy tíz magyar civil szervezet közösen kérte erre. 2020. december 2-án benyújtott beadványunkra a mai napig nem kaptunk választ.
A Meseország-botrány
Ugyanígy nem érkezett érdemi válasz arra a beadványra sem, amelyet nyolc civil szervezet a Meseország mindenkié című, különböző sérülékeny társadalmi csoportokat bemutató mesekönyv kapcsán indult gyűlöletkampány miatt nyújtott be az ombudsmanhoz 2020 októberében. Az alapvető jogok biztosa nem szólalt fel sem a miniszterelnök homofób és gyűlöletkeltő szavai, sem az ellen, hogy több polgármester is betiltotta a könyvet.
Csupán az Átrium Színházba szervezett meseolvasás elleni tüntetés rendőrségi kezelésével kapcsolatban kezdett vizsgálódni mint a Független Rendészeti Panasztestület jogutódja.
Elkerülni az ütközést
Az összkép tehát nagyon lesújtó, és ezt tovább árnyalja, hogy az ombudsmani megközelítésben bekövetkezett változás egybeesett azzal, hogy az LMBTQI emberek jogainak kérdése a magyar kormány számára politikailag fontos, érzékeny üggyé vált.
Az, hogy az ombudsman egy ilyen helyzetben nem lép fel az LMBTQI emberek jogainak védelmében, sajnos illeszkedik abba a képbe, amit már az előző biztos, Székely László tevékenysége kapcsán is kritizáltunk: míg egyes, politikailag semleges ügyekben (pl. gyerekjogok, környezetvédelem) az ombudsman aktív, addig kifejezetten kerüli azt, hogy szembe kelljen mennie a kormánnyal és a kormánytöbbséggel a politikailag érzékeny ügyekben, és nem vagy nem megfelelően lép fel az ezekben érintett csoportok védelmében.
Magukra hagyott romák
Ebbe a trendbe illeszkedik az is, ahogy az ombudsman, illetve a nemzetiségi biztoshelyettes a romák jogainak védelmét ellátja – illetve pontosabban nem látja el. Ugyan 2020-ban a biztoshelyettes kiadott például egy állásfoglalást a világjárvány a magyarországi nemzetiségekre gyakorolt hatásairól, ami külön fejezetben foglalkozott a világjárványnak a roma kisebbségre gyakorolt hatásaival, de az ajánlások óvatoskodó megfogalmazása sajnos minden élét elvette a mondandónak. És bár az pozitívum, hogy a biztoshelyettes adott ki állásfoglalást például „a romák történelmének iskolai tantervekbe és tananyagokba történő szakszerű és hatékony beemeléséről”, vagy hogy a 2020-as a nemzetközi roma nap központi ünnepségének fővédnöke volt, ezek távolról sem orvosolják azt az alapproblémát, hogy az ombudsman és helyettese szinte egyáltalán nem foglalkoztak a romákat sújtó rendszerszintű problémákkal, az őket folyamatosan és tömegesen érő jogsértésekkel, az élet számos területén megnyilvánuló megkülönböztetéssel és szegregációval.
Ennek egyik nyilvánvaló példája a gyöngyöspatai ügy és utóéletének kezelése. A gyöngyöspatai ügyben 2019 szeptemberében született másodfokú ítélet, amely a gyöngyöspatai általános iskolában több mint egy évtizeden át megvalósuló oktatási szegregáció több mint 60 roma áldozata számára nem vagyoni kártérítést ítélt meg. A helyi önkormányzat, a tankerületi központ és az érintett iskola a Kúriához fordultak felülvizsgálatért. Miközben az ügy felülvizsgálata még folyamatban volt, magas rangú kormánypárti politikusok – a miniszterelnököt is beleértve – összehangolt támadást indítottak a bírósági ítélet ellen, kétségbe vonva annak igazságosságát. Ez abba torkollott, hogy 2020 júliusában elfogadták a Lex Gyöngyöspatát, vagyis azt a törvénymódosítást, amelynek többek között az lett az eredménye, hogy a jogellenes iskolai elkülönítés miatt induló perekben a cigány gyerekek ezentúl nem kaphatnak pénzbeli kárpótlást – ehelyett a jogsértést elkövető iskolák „oktatási, képzési szolgáltatást” nyújtanak majd nekik.
A diszkriminatív, az Alaptörvényt és az európai uniós jogot is sértő módosítás ellen – ami miatt egyébként azóta az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen – az ombudsman azóta sem lépett fel semmilyen formában. Ugyan 2020. január 23-án (még a Lex Gyöngyöspata benyújtása előtt) bejelentették, hogy az ügyben a biztoshelyettes vizsgálatot fog indítani, de az azóta eltelt másfél évben semmilyen információ nem látott napvilágot a vizsgálat eredményéről.
A biztos és a biztoshelyettes nem tett semmiféle nyilvános nyilatkozatot sem a Lex Gyöngyöspata benyújtásakor, sem annak elfogadásakor, és nem fordult az ombudsman az Alkotmánybírósághoz sem.
2020. június 25-én 21 civil szervezet, köztük a Magyar Helsinki Bizottság, részletesen megindokolt beadványban kérte a biztost, hogy tiltakozzon a Lex Gyöngyöspata elfogadása ellen a törvényjavaslat országgyűlési vitája során, és amennyiben a törvénymódosítást elfogadják, támadja meg a jogszabályt az Alkotmánybíróság előtt. Az ombudsmantól erre a levelünkre a mai napig nem kaptunk választ.
Menekültek és külföldiek
Az LMBTQI emberekhez és a romákhoz hasonlóan a menekültek, menedékkérők és más migránsok jogainak védelme érdekében sem tett megfelelő lépéseket az alapvető jogok biztosa, a Magyar Helsinki Bizottság visszatérő megkeresései ellenére.
2020. április 7-én például hosszú levelet küldtünk az ombudsmannak, amelyben súlyos, rendszerszintű jogsértésekre hívtuk fel a figyelmét hat területen, és részletes ajánlásokat fogalmaztunk meg minden egyes probléma kezelésére. A levélben felvetett problémák közé tartozott a harmadik országbeli állampolgárok önkényes fogva tartása a tranzitzónákban a magyar-szerb határon és a fogvatartottak éheztetése a tranzitzónákban, valamint a sokszor erőszakos visszakényszerítések gyakorlata („push-back”) a szerb-magyar határon, amelyről épp minap mondta ki a strasbourgi bíróság, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik.
Levelünkben szerepelt továbbá az a probléma, hogy a civil szervezetek nem férnek hozzá az idegenrendészeti őrzött szállásokhoz, a menekültügyi őrzött befogadó központokhoz és a tranzitzónákhoz, valamint hogy a hazai szabályozás nincs összhangban Magyarországnak a hontalanság születéskori elkerülésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeivel. Kértük emellett a biztost, hogy kezdeményezzen vizsgálatot az egyetlen, kísérő nélküli kiskorúak elhelyezésére szolgáló létesítmény, a fóti Károlyi István Gyermekközpont tervezett bezárásával kapcsolatban. Erre a levelünkre a mai napig nem kaptunk választ, és az ombudsman egy jelképes kivételtől eltekintve egyik felvetett problémával sem foglalkozott.
Nem mindenki ombudsmanja
A fenti, korántsem kimerítő lista azt mutatja, hogy az alapvető jogok biztosa nem látja el bizonyos csoportok tekintetében az Alaptörvényben foglalt feladatát, nem „mindenki ombudsmanja”. Az állampolgárok mellett emiatt külföldi kollégáinak is elszámolással tartozik az ombudsman, aki egyben Magyarország nemzeti emberi jogi intézménye. 2019 októberében a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetségének (Global Alliance of National Human Rights Institutions, GANHRI) Akkreditációs Albizottsága ugyanis többek között azért halasztotta el az alapvető jogok biztosa nemzeti emberi jogi intézményi státuszának felülvizsgálatát, mert az előző ombudsman tevékenységének áttekintés után úgy látta, hogy a biztos „nem tett megfelelő erőfeszítéseket valamennyi emberi jogi kérdés kezelése érdekében, és nem szólalt fel valamennyi emberi jog előmozdítása és védelme érdekében”.
Az Albizottság 2019-es jelentéséből az derül ki, hogy például a sérülékeny etnikai kisebbségek, így a romák, valamint a migránsok, menekültek és menedékkérők jogainak védelme, illetve általában az Alkotmánybírósághoz fordulás kapcsán látott hiányosságokat az Albizottság – tehát pont azokon a területeken, amelyeken a jelenlegi ombudsman tevékenysége is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Az Albizottság idén június 14–24. között vizsgálta felül újra a magyar ombudsman nemzeti emberi jogi intézményi státuszát, döntése egyelőre nem nyilvános.
Az Albizottság idei vizsgálatához készült, a jelenlegi ombudsman tevékenységét értékelő, 2021. februári árnyékjelentésünk magyar fordítása itt érhető el.