A Magyar Helsinki
Bizottság 26 év óta nyújt jogi képviseletet bántalmazások áldozatainak.
Meggyőződésünk, abban, hogy K. súlyos-életveszélyes sérülésekkel kórházban
fekszik, nem csak az ő pszichiátriai betegségének és támadó magatartásának, de
a rendőri mulasztásoknak és túlkapásoknak is meghatározó szerepük van. Ezért vállaltuk,
hogy védjük őt az ellene folyó büntetőeljárásban, és képviseljük sértettként
is.
A rendőrség mellett több szerkesztőség is hírt adott már ügyfelünk, K. tragikus elfogásáról és „ártalmatlanná tételéről”. Pár helyen az is megjelent, miszerint a hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsított negyvenes férfi családja minket keresett meg, hogy adjunk jogi segítséget az akkor még kómában lévő K.-nak. Úgy döntöttünk segítünk neki. Most elmondjuk, miért.
Június 15.
A budapesti K. 2009 óta küzd paranoid skizofréniával, gyógyszeres kezelés alatt áll, hol jobban van, hol rosszabbul. Amikor állapota leromlik, akkor olykor agresszív, beszámíthatatlan lesz. Ez betegsége velejárója. Június első napjaiban is rosszabbul lett, kórházi kezelésre szorult. Mindezt érzékelte a nem vele élő édesanyja és nevelő apja, mindketten neves pszichológusok.
Szülei otthonából gyerekkori, harminc éve nem használt – és mint később kiderült –, működésképtelen légpisztolyával egy budaörsi fodrászatra ment el. Az ijedt fodrásznő kihívta a rendőröket, de K. akkor már nem volt ott. Később elérték a szülőket, akik beszámoltak K. állapotáról, és arra kérték kétszer is nyomatékosan a rendőröket, hogy vigyék be a pszichiátriára.
Június 16.
A VI. kerületi rendőrök június 16-án mentek ki a lakására, ahol ellenállt, de előállították, és átadták budaörsi kollégáiknak a zavart férfit. Ott volt vele a légpisztolya is, csakhogy nem vették el tőle, ahogyan nem vitték be kórházba sem.
K.-t gyanúsítottként fegyveres garázdaság miatt hallgatták ki, a légpisztolyáról pedig megállapították, hogy nem lőfegyver, és elengedték. Hazament.
Június 18.
Június 18-án ügyfelünk összevitatkozott egyik házbéli haragosával, K. légpisztollyal hadonászott, mire a megrettent lakó kihívta a rendőröket. A fővárosi rendőrök most a Terrorelhárítási Központtól (TEK) kértek segítséget. Pszichotikus, rettegő ügyfelünk a 20 fős egység láttán bezárkózott a lakásába, és nem volt hajlandó megadni magát, sőt legalább egy alkalommal a rendőrökre fogta a működésképtelen légpisztolyt.
A TEK emberei azt állítják, többször rájuk lőtt, ezért határoztak a fegyveres behatolás mellett. Ez azonban erősen kétséges, mert K.-nál nem volt a pisztolyba való borsószemméretű műanyaglövedék, ami tetőtől-talpig védőöltözetben lévő rendőrökre egyébként sem jelentett volna veszélyt. Ráadásul egy későbbi igazságügyi fegyverszakértői vélemény szerint az elöregedett játékpisztollyal már egyáltalán nem lehetett leadni lövést.
Többféle nem éles lövedékkel (szivacs-, gumi-, babzsáklövedékkel) tüzeltek K.-ra. Szolgálati kutyát is bevetettek, végül pedig elektromos sokkolót alkalmaztak. K. ekkor már tragikus állapotban volt:
koponyája tetején nyílt, anyaghiányos törést szenvedett el (azaz gyakorlatilag lyuk keletkezett a fejtetőjén) vérömlenyt is okozva az agyában. Ugyanilyen sérülése keletkezett a jobb halántékán. Eltört az arckoponyája is a járomcsontjánál, valamint darabosra tört az állkapcsa. A mellkasán is sérüléseket találtak.
Azóta
Egyelőre nem tudni, pontosan hogyan keletkeztek a sérülések, mert a TEK nem adta ki az akcióról készített vágatlan videót vagy videókat Győző Gábor ügyvédünknek, K. jogi képviselőjének. Viszont a rendőrség kommunikációs ellentámadásba ment át. Nem mindennapi, hogy a TEK-nek köszönhetően a Pesti Srácok félvételt készített az akcióról, amit mint szenzációt aznap publikált is (utóbb levették a videót). Később pedig a rendőrség nehezen igazolható állításokkal állt elő.
Ehhez képest számos megdönthetetlen tény és megválaszolásra váró kérdés is akad, ami arra sarkalt bennünket, hogy a család kérésére elvállaljuk K. jogi képviseletét.
Ilyen cáfolhatatlan tény például, hogy K. betegségéről, valamint ön- és közveszélyes állapotáról tudomásuk volt, illetve tudomásuknak kellett volna lennie a rendőröknek. Június 16-án mégsem vitték kórházba, pedig azzal el lehetett volna kerülni a két nappal későbbi fatális rendőrségi akciót. Az is tény, hogy ügyfelünk életveszélyes állapotba került a támadás következtében. A kómában eltöltött hetek során életmentő gégemetszést is végrehajtottak rajta.
Magyarázatra szorul, ha két nappal korábban nem vették el tőle a gázpisztolyát, mondván, az nem fegyver, június 18-án miért tekintették mégis annak, és miért lőttek rá közelről mindenféle lövedékeket. És vajon professzionális terrorelhárítókként hogyan hihették a légpisztolyból leadott lövések után veszélyesnek K.-t? Már ha egyáltalán valóban lőtt ügyfelünk. Az eljárásoknak azt is tisztázni kellene, miért nem vették igazán igénybe a túsztárgyalót, ha már ott volt.
Az eljárások
Egyelőre két büntetőeljárás indult. Mi június 25-én tettünk feljelentést bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt. A TEK június 29-én tett feljelentést hivatalos személy elleni erőszak miatt. Ennek nyomán egy teljesen abszurd ülésen július 18-án elrendelték a mozgás- és beszédképtelen, így valójában kihallgathatatlan K. letartoztatását. Sőt néhány napja már át is szállították a Honvédkórházból az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet. Utóbbi egy zárt börtönpszichiátria, ami kérdéses, hogy fel van készülve, egy súlyos koponyasérült megfelelő kezelésére. Mindenesetre szülei gyakorlatilag már nem látogathatják, nem segíthetik felépülését.
Arról nincsen hír, hogy a mi feljelentésünk nyomán történt-e bármi is az életveszélyes sérülésekkel járó bántalmazás nyomozásában.
Nem lehet kétséges, hogy a fenyegetően fellépő, pszichés beteg K. esetében a rendőröknek intézkedniük kellett. Az azonban elfogadhatatlan, hogy a hatóság mulasztásainak és az aránytalanul erőszakos rendőri fellépésnek a súlyos következményeit ügyfelünknek kelljen egyedül viselnie. Az egészségügyi következmények át nem ruházhatók, meg nem oszthatók, de azt elvárjuk az államtól, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításánál a legnagyobb gondossággal és pártatlansággal járjon el.
Az előjelek nem biztatók. Magyarországon a rendőri, börtönőri bántalmazások miatt tett feljelentések miatt induló büntetőügyek mindössze 1-4%-ában emelnek vádat. Egyelőre K. esetében is az a tapasztalatunk, hogy az ügyészség az ő ellene indított büntetőeljárásban nagyobb aktivitást mutat, mint a rendőrök elleniben. Ahogy a fia sorsáért aggódó édesanya keserűen írta Facebook-posztjában:
„az egész történet bűzlik. Bűzlik attól, amit a terrorelhárítás a helyszínen művelt, és bűzlik attól, ami utána történik.”
Kritikus egészségi állapotú ügyfelünknek nagy szüksége van civil jogvédők segítségére. Ahogyan az igazság feltárásához is szükség lesz a munkánkra, hogy ne hagyjuk elaltatni ezt a súlyos ügyet.