Kártérítési pert
nyert a Magyar Helsinki Bizottság bántalmazott ügyfele a rendőrséggel szemben.
A Budapesti Rendőr-főkapitányságnak bocsánatot kell kérnie tőle, és 600 ezer
forintot kell fizetnie neki. Az ügy érdekessége, hogy bár jogerős bírósági
döntések szólnak az intézkedő rendőrök „hibáiról”, a rendőrség mégis
körömszakadtig ragaszkodik a védhetetlenhez, vagyis ahhoz, hogy emberei jogszerűen
és szakszerűn léptek fel. A Fővárosi Törvényszéket sem sikerült meggyőzni
erről.
Csúcs Zsombor, az akkor 23 éves budapesti egyetemista 2016
nyarán került szóváltásba rendőrökkel. A rendőrök azt állították, hogy vezetés
közben mobiltelefonozott, ezt a fiatalember határozottan tagadta.
Szükségtelenül fenyegetően léptek fel vele szemben. A vita eldönthető lett
volna a cellainformációk és híváslista kikérésével, erre a rendőrség azonban
később sem volt hajlandó.
A szóváltás elmérgesedett, a fiatalembert elkezdték fenyegetni, az édesapját hívta, és amikor az arca felé kapva akarták telefonját elvenni, akkor Csúcs befutott segítségért egy irodaházba, ahol apja cége működött. A rendőrök erősítést kértek, akik mintegy másfél perc alatt kirángatták a recepció mögül, leteperték, a hátára térdepeltek, és kezeit hátrabilincselték. Folyamatosan szidalmazták. Ezek után előállították a X. kerületi kapitányságra, majd elengedték.
Sérülések
A frissen felvett látlelet szerint nyolc napon belül gyógyuló sérülések, sebek, zúzódások keletkeztek rajta a fején, a bal combján, térdén, a farkcsonti területen, a mellkasán és – a bilincselés miatt – a két csuklóján. Valójában keze teljes rehabilitációja több hónapig tartott, a sérüléseket később a bíróság jelentősnek ítélte.
A fiatalember a Magyar Helsinki Bizottság segítségével panaszt nyújtott be a rendőri eljárással szemben, és feljelentést tett bántalmazás miatt. De ezek túl is a civil jogvédő szervezet a bántalmazással kapcsolatos összes eljárásban ingyenes jogi képviseletet biztosított az áldozatnak.
A strasbourgi per
Az ügyészség hét hónap után megszüntette a nyomozást, mondván, nem talált bizonyítékokat, amelyek a bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekményre utaltak volna. Mindezt fenntartotta annak ellenére is, hogy Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje panaszt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez a büntetőeljárás megszüntetése miatt. Pedig magukat a kőbányai rendőröket ki sem hallgatták az ügyészek, az eseménysor bizonyos részeit rögzítő irodaházi kamerafelvételeket pedig nem értékelték megfelelően.
Tisztességes hazai büntetőnyomozás hiányában Csúcs Zsombor a strasbourgi bírósághoz fordult. Egy éve aztán az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar állam megsértette a fiatalember emberi jogait. Mert nem csak maga a kínzás vagy hatósági bántalmazás sérti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges bántalmazási ügyeket és megtalálja a felelősöket.
Kártérítési per itthon
A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele a rendőrség ellen kártérítési pert indított. Ebben született most nem jogerős ítélet a Fővárosi Törvényszéken. Csúcs azt kívánja elérni, hogy a rendőrség kérjen bocsánatot tőle, és fizessen neki 600 ezer forint sérelemdíjat az emberi méltóságán, személyi szabadságán és a tisztességes eljáráshoz való jogán a rendőrök által ejtett sérelmek miatt. Mindezt a bíróság most megítélte neki.
Figyelemreméltó, hogy a rendőrség azután sem ismerte el felelősségét, hogy korábban egy másik bíróság már 2017-ben jogerősen megállapította, miszerint a rendőrök egyszerűen „nem észlelhették” a szabálysértést. Emiatt a Csúcs ellen indított szabálysértési eljárást minden vonatkozásban megszüntették.
A rendőrök intézkedésük során és után (pl. a jelentésük megírásánál) tehát legalábbis hibáztak, de akár ennél súlyosabb szabálytalanságot is elkövethettek. Ehhez képest az alperes Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) ellenkérelmében kitartott amellett, hogy „a rendőri intézkedés jogszerű volt, és annak során” Csúcs Zsombor „emberi méltóságát, illetve személye szabadságát az intézkedő rendőrök nem sértették meg […], az eljárások során kirívóan súlyos jogszabály-értelmezési, jogalkalmazási tévedést, hibát nem ejtettek.”
A rendőrség szerint rendőreik „úgy jártak el, ahogy az adott helyzetben elvárható, így magatartásuk nem felróható.” Vagyis szerintük nem csak jogszerűen, de szakszerű volt az az intézkedés, amelynek következményeként az együttműködő polgárt hasba vágták, hátrabilincselték, előállították, és amely során jelentős kézsérülést szenvedett.
A rendőrség még azzal is megpróbálkozott, hogy a strasbourgi bíróságnak a magyar államot elmarasztaló ítéletét a maga javára fordítsa. Mondván, mivel a sértett a strasbourgi ítélet nyomán már kapott jelentős összegű nem vagyoni kártérítés, most már nem jár neki.
Van pardon
A Fővárosi Törvényszék nem követte a rendőrség „eredeti észjárását”. Ítéletében felhívta a BRFK figyelmét arra, hogy a strasbourgi pernek nem az volt a tárgya, mint a mostani hazainak, ráadásul a nemzetközi perben nem a rendőrség volt az alperes, hanem a magyar állam.
A hazai bíróság friss ítélete kimondja: Magyar Helsinki Bizottság ügyfelével „szembeni rendőri intézkedés sértette […] emberi méltóságát, benn a félelem, a fájdalom és az alsóbbrendűség érzete alakult ki […]. Félelmet élt át, valamint testének sérülése is megvalósult közben.” A bíróság indoklása arra is kitér, hogy Csúcs Zsombort semmiféle felelősség nem terheli a brutális rendőri fellépés miatt. A rendőrök „egy ponton mindenképpen túllépték az a mértéket, amely egy ilyen eset miatti felindultsággal magyarázhatóak”.
A rendőri bántalmazások és kényszervallatások áldozatainak különösen nehéz dolguk van Magyarországon. Az 1990-es évek közepén a bántalmazások miatt indított feljelentéseknek mindössze 9%-a jutott el bíróság elé. Ez a feltűnően rossz arány a 2010-es években tovább romlott: 1–4%-ra.
A Magyar Helsinki Bizottság elemzései igazolják, hogy nem csak az állhat a háttérben, miszerint a bántalmazási ügyek nehezen bizonyíthatók, vagy gyakrabban születnek „bosszúból” feljelentések, hiszen a nyomozási szempontból hasonlóan problémás kapcsolati erőszak vagy éppen hivatalos személy elleni erőszak ügyeket sokszorosan nagyobb arányban tárgyalhatják bíróságok. Mint látható, más gond is van itt. Az egyik ilyen lehet a rendőri vezetés és a testület elnéző hozzáállása az ilyen bűncselekményekhez.