Ahogyan Putyin birodalmi háborúját nem finanszírozhatja az Európai Unió, úgy a magyar és lengyel jogállam leépítését sem szolgálhatják az uniós pénzek. Az Unió vezetőinek ezt kell szem előtt tartaniuk a jogállamisági feltételrendszer
mától megindított eljárása során.
Az Európai Bizottság ma hivatalosan is elindította a jogállamisági feltételrendszer néven ismert, az uniós forrásokat védő eljárást. Még nem tudni, pontosan mi szerepel az Orbán-kormánynak írt levélben. A szakértő sajtó szerint most csak a közbeszerzéseket, az európai költségvetések végrehajtását, az auditokat, a pocsék monitoringot, a transzparencia hiányát, a csalások megelőzésének gyengeségeit és a korrupciós problémákat kérik számon a kormányon.
Ezek kétségtelenül fontos dolgok. Csakhogy a korrupció és a jogállam meggyengítése nálunk is szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ezt az uniós szervek már a jogállamisági feltételrendszerről szóló jogszabály megalkotása során is tudták, ahogyan az Európai Bizottság a kormányhoz intézett novemberi levelének bővebb problémalistája is erről tanúskodott. Abban még benne voltak például a bíróságok függetlenségét súlyosan veszélyeztető kormányzati húzások is. Az azóta eltelt fél évben a jogállami problémák köre és súlyossága csak romlott.
És még egy fontos dolog történt: Oroszország megtámadta Ukrajnát, az Unió határainál véres háború folyik. Az autokratikus birodalom egy demokratikus országra rontott rá részben azért, mert Európához akart közeledni, az ukránok európai polgárok szeretnének lenni, és nem Moszkva alattvalói.
Sokan okoskodnak úgy, hogy nagyon fontos most az uniós egységet fenntartani, akár annak árán is, hogy engedményeket tesznek az illiberális lengyel és magyar rezsimeknek. Valójában ez rossz okoskodás.
Ahogyan Putyin birodalmi háborúját nem finanszírozhatja az Európai Unió, úgy a magyar és lengyel jogállam leépítését sem szolgálhatják az uniós pénzek.
Az ukrán háború azt üzeni az Unió vezetőinek, hogy a legteljesebb szigorral kell fellépni nemcsak a korrupcióval, hanem az EU-n belül jelentkező autokratikus és illiberális törekvésekkel szemben is. A demokratikus és jogállami értékekről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni.
Az anekdota szerint amikor Churchillnek a II. világháború idején azt javasolta a pénzügyminisztere, hogy a háborús erőfeszítések segítése érdekében húzzák ki a kulturális kiadásokat a költségvetésből, akkor az angol miniszterelnök azt válaszolta, hogy semmiképpen sem, hiszen éppen ezekért az értékekért harcolnak a náci Németországgal szemben.
A dilemmák hasonlóak, ha egyelőre nem is ennyire tragikusak. Az pedig egyenesen szerencsés körülmény, hogy az uniós források védelmére hivatott eljárásban még mindig megvan a lehetőség arra, hogy végső soron a korrupt közbeszerzési eljárásokat vizsgálva az Európai Bizottság a bíróságok függetlenségének kérdését is megvizsgálja.
Mi itt a Magyar Helsinki Bizottságánál azon leszünk, hogy ezt a nyilvánvaló összefüggést az európai vezetők is felismerjék, és ne a jogállam ellenfelei, hanem a magyar jogállamiság védelme jusson végre hatékony uniós segítséghez.