Veszélybe kerültek a hazánknak eddig jutó uniós felsőoktatási támogatások. Nagy a baj, de „a hajó nem ment el” véglegesen. A kormány „félreértésről” beszél meg
„brüsszelezik”, valójában azonban a mostani helyzet egyenes következménye a jogállam illiberális leépítésének. A Magyar Helsinki Bizottság bemutatja, mi volna a sürgős teendő, hogy a magyar diákok és a hazai egyetemek európai jövője ne vesszen el.
A közvélemény hétfőn értesült arról, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok egyetemeinek a diákjai egy ideig valószínűleg nem vehetnek részt az EU tanulmányi csereprogramjában, mivel a jövőben nem juthatnak az Erasmus-támogatásokhoz. A hazai egyetemistáknak mintegy a 70 százaléka tanul ilyen helyeken.
Ezeket az egyetemeket kizárták a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból is. Összesen 21 hazai felsőoktatási intézmény és sok tízezer hallgató azon lehetősége került most veszélybe, hogy az Európai Unió egyik legnagyobb sikerű programjában vegyen részt, és európai tapasztalatokat szerezzenek uniós támogatással.
Ez annak a szűklátókörű és önző kormányzati politikának a következménye, amelyik feláldozza a hazai diákok és a magyar tudományosság európai lehetőségeit a politikai önérdek oltárán. Helytelen az az értelmezés, hogy ez „Brüsszel büntetése” volna.
A Magyar Helsinki Bizottság a jogállami garanciák megerősítéséért és azon dolgozik, hogy az ország egyetemeinek és egyetemi hallgatóinak megmaradjanak az európai lehetőségei. A mostani, remélhetően valóban csak átmeneti helyzetért egyedül a kormány hibáztatható, de a megoldás kulcsa is az ő kezében van, és haladéktalanul cselekednie kell:
vissza kell állítani az egyetemek valódi autonómiáját, az egyetemi polgárok kutatási- és tanszabadságát;
a lehető leggyorsabban módosítania kell a közérdekű vagyonkezelő alapítványok eddigi feudális szabályozását, és biztosítani kell azok átláthatóságát;
bizalomépítő gesztusként a kormánytagoknak, aktív politikusoknak és az államapparátusban dolgozóknak azonnal fel kell állniuk a vagyonkezelő alapítványok kuratóriumaiból;
az uniós szervekkel folytatott egyeztetés során meg kell találni a lehető leggyorsabb megoldást arra, hogy a hazai egyetemek és diákok a jövőben is részei maradhassanak az európai felsőoktatásnak.
Lássuk hát részletesebben is!
Ki a felelős a mostani helyzetért?
Egyértelműen a kormány. Minden józan figyelmeztetés és ellenkezés ellenére ő hozta létre lépcsőzetesen a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak azt az átláthatatlan rendszerét, amely most veszélybe sodorta a hazai egyetemek és hallgatóik nagy többségét. Ebben a rendszerben „az állami pénzek és az állami vagyon elveszítette közpénz és közvagyon jellegét”. Csak látszatra közalapítványok ezek, valójában ki vannak vonva mindenféle közkontroll alól. A kormány azonban azután is ragaszkodott ehhez a megoldáshoz, hogy az Európai Unió az elmúlt egy évben többször figyelmeztette a fájó következményekre.
Valóban annyira váratlanul jött, hogy veszélybe került sok magyar egyetemista uniós ösztöndíja és 21 hazai egyetem kutatási projektjeinek uniós támogatása?
Az Európai Bizottság tavaly április 27-i levelében kulcsproblémaként azonosította a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat. Ezeket a kormány vagyonátmentési céllal hozta létre a választások előtt, és irányító testületeiben, a kuratóriumaiban leginkább a Fidesz és a kormány emberi ülnek. Ősszel még úgy tűnt, hogy a kormány visszahívja innen őket, de végül nem tette. Így az Európai Unió Tanácsának az uniós pénzek visszatartásról szóló végrehajtási határozatába már feketén-fehéren az került be, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok ebben a formában uniós forrásokból nem részesülhetnek. Ezekkel a látszat-közalapítványokkal az EU semmilyen szerződést nem hajlandó már megkötni. Ennek következménye az is, hogy az illetékes uniós főigazgatóságok december végén levélben értesítették a kormányt: 2022. december 15. után már ne számítson ilyen támogatásokra.
Mi a fene az a közérdekű vagyonkezelő alapítvány, és mi a baj az ilyen formában működtetett hazai egyetemekkel?
Az egykori 27 állami fenntartású egyetemből ma már 21 ilyen formában működik. Az állam formálisan lemondott ezek tulajdonjogáról, és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok tulajdonosi jogával a kuratóriumokat ruházta fel. A kuratóriumi tagok megbízásának nincsen határideje, nem hívhatók vissza, és esetleges pótlásukról maguk a kuratóriumok döntenek. A kuratóriumokat a Fidesz és a kormány megbízható embereivel töltötték fel. Ilyen például Navracsics Tibor, Szijjártó Péter, Varga Judit és Varga Mihály miniszter is. A tagok tiszteletdíja is figyelemre méltó, mintegy másfél millió forintot kapnak havonta.
Az egyetemek igen értékes ingatlanvagyonnal rendelkeznek, és gyakran óriási költségvetésből gazdálkodnak (a Debreceni Egyetemnek például nagyjából akkora az éves költségvetési kerete, mint Debrecen városának), ráadásul a gazdálkodásukat az állam, amelytől jelentős támogatást kaptak és kapnak, nem ellenőrizheti hatékonyan. Bár elvileg a kuratóriumok nem szólhatnak bele az egyetemek tudományos és oktatói tevékenységébe, a költségvetésen és az egyetemi vezetők kinevezésén keresztül nagyon is érvényesíthetik sajátos politikai szempontjaikat.
A mostani uniós költségvetési ciklus fejlesztési forrásainak fontos haszonélvezői a hazai egyetemek lehettek volna, és a helyreállítási alapból is sokat szántak a felsőoktatási intézményeknek. Az Európai Unió és a tagállamok tehát különösen érzékenyek arra, hogyan használná fel ezeket a pénzeket Magyarország. Ezeken a „közalapítványi” egyetemeken azonban nincsen garantálva a pénzek tisztességes felhasználása. Felszámolták a valóságos egyetemi autonómiákat, így nem érvényesülhet a kutatási és tanszabadság.
Pontosan kiket fenyeget a mostani döntés?
A közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működő egyetemeket, valamint azok polgárait: oktatókat, dolgozókat és hallgatókat. A mostani helyzet, a pénzbefagyasztás nem érinti a maradék hat állami egyetemet (pl. BME, ELTE, Zeneakadémia) és az egyházi egyetemeket, valamint azok polgárait.
Kinek a döntése volt az uniós egyetemi és hallgatói támogatások visszatartása?
Az Európai Unió Tanácsa hozta meg a döntést 2022. decemberben arról, hogy mindaddig visszatartja az uniós forrásokat, amíg a magyar kormány nem teljesíti a jogállamisági és antikorrupciós feltételeket. Tehát nem az Európai Bizottság hozott döntést, hanem a tagállamok képviselőiből álló Tanács. Itt tehát nem a “bürokrata Brüsszellel”, hanem például Párizzsal, Berlinnel, Rómával és a tagállamok adófizető polgáraival került szembe a magyar kormány. A pénzvisszatartásról szóló határozat előírja, hogy nem köthető semmilyen kötelezettségvállalás semelyik közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal.
Ezt a határozatot értelmezte az illetékes uniós főigazgatóság úgy, hogy a tiltás vonatkozik a jövőben megkötendő Erasmus- és Horizont Európa-szerződésekre is. Mindez addig tart, amíg a Tanács másképpen nem dönt.
Kaphatnak-e másfajta EU-s pénzt ezek az intézmények?
Egyelőre semmiféle más uniós támogatási szerződést sem lehet kötni az egyetemeket működtető közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal. Mindez addig tart, amíg a Tanács másképpen nem dönt.
Örökre elvesztek-e az Erasmus-ösztöndíjak a magyar egyetemistáknak?
Nem. Az idén elbírált mobilitási ösztöndíjakat az egyetemek kifizetik. (Ezeknek nem csak hallgatók, de oktatók és más egyetemi dolgozók is kedvezményezettjei lehetnek.) Ezekről a pénzekről ugyanis már korábban döntöttek, és az egyetemek számlájára kerültek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a világjárvány miatt vannak maradványpénzek is, amiket az egyetemek felhasználhatnak. A problémák 2024-től válhatnak különösen súlyossá, ha idén nem lép érdemben a kormány és nem lesz megállapodás.
Igaz, már idén is problémát jelenthet, hogy a hazai közalapítványi egyetemek diákjai hogyan találnak majd olyan európai felsőoktatási intézményeket, amelyek fogadják őket.
Kevés szó esik róla, de az is következménye lehet a helyzetnek, hogy előbb maguktól elmaradnak, majd egyáltalán nem is jöhetnek külföldi diákok ezekre a hazai egyetemekre. Ez nem csak az egyetemeinknek okoz majd közvetlen károkat, hanem veszteséget jelent hosszú távon a magyar társadalomnak is, mert a jövő elitjének tagjai a legfogékonyabb időszakukban nem szerezhetnek majd közvetlen tapasztalatokat országunkról.
A Horizont Európa vonatkozásában még súlyosabb a helyzet, mint az Erasmusnál. Itt az olyan pályázatok, amelyeket 2022. december 15. előtt nem bíráltak el és nem kötöttek szerződést, már biztosan nem reménykedhetnek kutatási támogatásokban. A hazai közalapítványi egyetemek egyelőre abban sem lehetnek biztosak, hogy mi történik majd az olyan pályázatokkal, amelyekben nem ők a fő pályázók, de más uniós tagállami egyetemek konzorciumi tagként számolnak velük.
Mit tehet a kormány, hogy a befagyasztott uniós pénzekhez hozzájuthassanak a diákok és az egyetemek?
Két út lehetséges, és egyszerre mindkettőn el kell indulnia a kormánynak. Konstruktív, bizalomerősítő lépések nélkül azonban nem fog célhoz érni. A kozmetikázás itt már nem lesz elég.
Az egyik út gyorsabb és egyszerűbb. Ráadásul ez jelenti a végleges megoldást. Ahogy az Oktatói Hálózat is felhívta rá a figyelmet, ez az, hogy a jogalkotó lehető leggyorsabban módosítja a közérdekű vagyonkezelő alapítványok jelenlegi szabályozását. Eszerint a kuratóriumi tagok mandátumának idejét korlátozni kell, és biztosítani kell elszámoltathatóságukat és leválthatóságukat; az új kuratóriumi tagok kiválasztásának és megbízásának eljárását nyilvánossá kell tenni pontosan meghatározott etikai és törvényi feltételrendszer mellett, és biztosítani kell az egyetemek beleszólási lehetőségét; az aktív politikusoknak és az államapparátusban dolgozóknak pedig azonnal távozniuk kell a kuratóriumokból.
Addig is a kormánynak arra is törekednie kell, hogy a késlekedő támogatásokat valahogyan előfinanszírozza és visszapótolja a hazai felsőoktatásba és tudományos életbe. Ez a másik út. Nem lesz könnyű, mert jelenleg az uniós tagállamok nem fizethetnek be közvetlenül az Erasmus-programba. Tehát a kormánynak arra kell törekednie, hogy módosítsák az Erasmus-programról szóló uniós rendeletet. Ez hatalmas feladat, hiszen a tagállamokat egyenként is győzködni kell, ráadásul az európai jogalkotás rettentően időigényes folyamat, olyan kötelező lépcsőfokokkal, amelyeket nem lehet átugrani senki kedvéért. Mindezek ellenére ennek is neki kell látni – leginkább a bizalom visszaszerzése érdekében.
De ismételten hangsúlyozzuk: ha a közérdekű vagyonkezelő alapítványok szabályozását nem változtatja meg érdemben a kormány és a kormánytöbbség, a jelenlegi helyzet válságosból tragikussá romolhat.
Mit tehetnek az érintett egyetemek, hogy uniós támogatásokhoz juthassanak?
Nyomást helyeznek az alapítványi kuratóriumukra és a kormányra. Az ilyen összetételű kuratóriumok és a jelenlegi szabályozás mellett ugyanis nincsen esély arra, hogy a helyzetük javuljon. Sőt a romlás elkerülhetetlen.
Mit tehetnek a diákok, hogy a jövőben is kaphassanak támogatást európai tanulmányútjaikhoz?
Megszervezik magukat és protestálnak: a felháborodáson túl erőt is mutatnak. Egyértelművé teszik az egyetemek vezetése és a kormány előtt, hogy tudják, ki a felelős a mostani helyzetért, és nem fogadják el lehetőségeik beszűkítését. Nem fogadják el, hogy a kormány hatalmi manőverei miatt és a kormánytagok anyagi gyarapodása érdekében fennáll annak a veszélye, hogy kimaradnak az Erasmus-élményből és nem élhetnek európai uniós diákként.
Mit tesz a Magyar Helsinki Bizottság, hogy újra elérhetővé váljanak az uniós támogatások a magyar diákoknak és a hazai egyetemeknek?
Csak abban az államban bízhatunk, amelyik hatékonyan és tisztességesen működik. A Magyar Helsinki Bizottság ezt segíti a maga eszközeivel, a jog és a nyilvánosság erejével. Most is nyomon kísérjük a történteket. Egyben felajánljuk szakmai segítségünket a kormánynak, hogyan kellene a közérdekű vagyonkezelő alapítványok szabályozását úgy megváltoztatni, hogy hatékonyan érvényesüljön az egyetemek autonómiája, a kutatási és tanszabadság. Szívesen segítenénk megtalálni azt is, milyen jogalkotási lépésekre van szükség ahhoz, hogy el lehessen oszlatni az Európai Uniónak a hazai korrupciós kockázatokkal és jogállami hiányosságokkal kapcsolatos aggodalmait.
Itt az újabb alkalom, hogy az EU-s forrásokat a jövőbe fektessük, és ne oligarchák zsebét tömjük ki velük. Mindez közös érdekünk.