X. Y. rendőr törzsőrmester „három közepes erejű ütést mért a kisbusz belsejében néhai Makula István Károly fejére” – így értelmezte az ügyész azt a videót, aminek meghatározó szerepe volt az X. Y. és társa elleni büntetőperben. A katonai bíró azonban nem találta bizonyíthatónak a bűncselekményt. Az ügyész fellebbezett. A Magyar Helsinki Bizottság szerint helyesen tette.
A rendőri, börtönőri bántalmazások miatt indult ügyeknek csak évi 2-5%-a jutott el bíróság elé az utóbbi tíz évben. Ez különösen annak fényében kirívó, hogy más, hasonlóan nehezen bizonyítható bűncselekményfajtáknál is többszöröse a bíróság elé kerülő ügyek aránya. Ügyvédi visszaéléseknél például ötször, családon belüli erőszaknál tizenhétszer volt nagyobb, mint a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásoknál. A legtöbb bántalmazási ügy elhal már a nyomozás során.
Ritka dolog, hogy bántalmazásról videófelvétel készül. Az alábbi történet azt mutatja, hogy még ez sem garantálja, hogy a vétkeseket elítélik az ilyen ügyekben. A bíróság olykor olyan fokú „ítéleti bizonyosságot” követel meg a bűnösség kimondásához, amit más esetekben nem feltétlenül.
A végzetes éjszaka
2018. július 6-án az éjszakai órákban indult utolsó útjára a szülői házhoz Makula István Károly. Aznap érkezett haza vonattal balatoni munkájából. Békés város Párizs nevezetű cigánytelepén híre futott, hogy dühöng és kábítószer hatása alatt van. Korábban is előfordult már ilyen. A család rendőrt hívott. De a szokásokkal ellentétben most nem a helyi rendőrök vagy nem csak ők szálltak ki, hanem a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Közterületi Támogató Alosztályának emberei. Még az utcán sikerült a kisbusznyi rendőrnek megfékezni Makulát, hátrabilincselték és betuszkolták a rendőrségi Volkswagen Transporterbe.
Békés város rendőrkapitányságára vitték be. Ott az udvaron készült ez az iparikamera-felvétel.
A videón látható rendőrök ellen emelt később vádat a Szegedi Regionális Nyomozó Ügyészség. Nem látszanak, de legalább még két rendőr volt bent a kisbuszban. Vallomásuk szerint ők éppen azzal voltak elfoglalva, hogy a hasára fektetett és megbilincselt férfit megfékezzék bent. Makula ugyanis izgett-mozgott, és sikerült magát a lábával kitámasztani, hogy ne lehessen kiemelni a kocsiból.
A vádlottak és a többi rendőr tanú azt állították, hogy X. Y. törzsőrmester ökölcsapásai szerintük valójában nem is voltak ökölcsapások, hanem Makula lábára irányuló tolások, mégpedig tenyérrel.
A kitakarás miatt nem látható, de az akció után a rendőrök belebámulnak az ipari kamerába, mint akik csak akkor veszik észre, hogy „nem voltak egyedül”.
Mivel Makula továbbra is ellenállt, kihívták az orvosi ügyeletet, hogy nyugtatót adjon be a férfinak. Az be is adott duplaadag Dormicumot, de az sem hatott az elvárt mértékben. Jöttek a mentők. Ők a jóval erősebb ketaminnal próbálkoztak. Ezután vették észre, hogy Makula nem lélegzik. Újjáélesztették, és beszállították a békéscsabai kórházba. A kómába esett férfi 8 nap múlva meghalt.
Hosszan húzódó nyomozás
A Magyar Helsinki Bizottságot a család kérte fel, hogy képviselje a sértettet a rendőrök elleni büntetőeljárásban. Makula István még élt, amikor Sánta Szabolcs Miklós, a civil jogvédő egyesület ügyvédje bekapcsolódott az eljárásba. Mint kiderült, nagy szükség volt a munkájára, mert háromszor is panaszt kellett benyújtani az ügyészségnek ahhoz, hogy ne szüntessék meg a nyomozást, és mind a két rendőr ellen vádat emeljenek.
Az eljárás korai szakaszában az is felmerült, hogy a mentősök is gondatlanul jártak el, amikor a bekábszerezett és benyugtatózott férfinak nagy adag ketamint adtak, de az ellenük indult eljárást a szakértői vélemény alapján megszüntették.
A vádirat négy év után született meg végül. A békéscsabai X. Y. főtörzsőrmester ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette és könnyű testi sértés vétsége, a szintén békéscsabai Z. Zs. főtörzsőrmester ellen pedig hivatali kötelessége megszegésével elkövetett bűnpártolás bűntettével vádolták meg.
Az ügyész X. Y.-ra 300 ezer forintnyi, Z. Zs.-re 225 ezer forintnyi pénzbüntetést kért.
Fej vagy láb?
A fenti videón látható jelenetre alapult tehát a vád. Vajon tényleg a fejre, esetleg a felső testre irányultak (engedjük meg magunknak) az ökölcsapások vagy – mint a rendőrök állítják – a lábra? Amikor a rendőrök betuszkolták Makulát a sofőr mögötti első, lehajtott üléssorba, bizonyosan fejjel előre tették, hiszen a keze hátra volt bilincselve, egyébként is életszerűtlen, hogy a lábával előre tették volna be. De vajon a szűk helyen mikor és főleg hogyan fordult meg a férfi 180 fokkal, ha egyébként többé-kevésbé azért uralni tudták a kisbuszban?
A bírósági tárgyaláson az egyik szakértő így értékelte a videót: „a jármű utasterébe nem lehet belátni, csupán az autó mellett álló személyek láthatóak, továbbá az a személy, aki három ütést mér. Ebből feltételeztük, hogy ilyen testhelyzet mellett eshetőlegesen érhette a fejét. De hogy most valójában a testhelyzet hogy változott, mennyire tudták féken tartani, bekövetkezett-e a jármű utasterében úgymond ellenkező irányba fordulás, ez szakértői szinten nem véleményezhető.”
A rendőrök mindenesetre ragaszkodtak ahhoz, hogy akkor már a lába volt annál az ablaknál, ahol X. Y. beütött. Érthető, mert a fejütés bűncselekmény volna, a láb letolása pedig jogszerű és szabályszerű testi kényszer.
Milyen fejsérülések voltak?
Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd az intenzív osztályon fekvő Makulán számos sérülést látott, így a fején is. Laikusként természetesen nem tudhatja, mi származott vagy származhatott a bántalmazásból, a három ökölcsapásból.
A szakértők is elbizonytalanodtak az eljárás során. Eleinte, a nyomozás első évében még azt sem lehetett kizárni, hogy a bántalmazás esetleg hozzájárult Makula halálához, de aztán „az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítése a tanúk vallomásának birtokában revidiálta korábbi álláspontját és határozottan rögzíti, hogy Makula István Károly halálának közvetlen okozója az elfogyasztott új pszichoaktív anyag mennyisége és az új pszichoaktív anyag által kiváltott kórélettani folyamatok voltak” – rögzítette az ügyész.
Ezzel együtt is a felvételen látható ütéseknek, ha azok elérték Makulát és a fején érték el, mégiscsak nyoma kellett lenni, nem? A szakértők itt is egyre bizonytalanabbak lettek:
„A homlok bal oldalán lévő külsérelmi nyom ... testfelületet ért egy rendbeli kisebb nagyságú, nagyrészt érintőleges irányú direkt tompa traumás erőbehatásra jött létre. Az keletkezhetett.... egyenetlen, kemény, tompa felszínhez történő ütődés, és az adott felületen történő elmozdulása során. Azonban ... kisebb erejű „lecsúszott” ökölütés sem zárható ki teljesen...”
Majd lentebb „Az orrgyök bal oldalán lévő sérülés ... kisebb nagyságú direkt tompa traumás erőbehatásra jött létre. ...jellegzetességeit figyelembe véve legnagyobb valószínűséggel ökölütéstől származhatott, azonban a keletkezési mechanizmusok közül valamely enyhén kiálló egyenetlenséget tartalmazó kemény felszínhez történő ütődés lehetősége sem zárható ki teljesen.”
Tehát vagy igen, vagy nem.
És a lábsérülések?
Ha a fejen és a felsőtesten voltak olyan sérülések, amelyek ökölcsapásokra utalhatnak, de a lábon meg nem, az elvileg erősítheti a vádat. A nyomozás során ez a szakértői értékelés született: „Tehát a boka, a bal tér felszínén, a térdhajlat, stb. sérülései a súrlódások, vergődése miatt alakulhattak ki, az mind ebbe a mechanizmusba illik bele, és olyan sérülés nem azonosítható, amit ökölütéssel, illetve ezekkel az ütő mozdulatokkal összefüggésbe lehetne hozni.”
Tehát a szakértő szerint a lábán nem érték ökölcsapások. Ez közvetett módon azt igazolja, hogy nem a lábát ütötték, hanem a fejét vagy a felső testét. Persze, ha igaz, amit a vádlottak állítanak, hogy X. Y. nyitott tenyérrel lökte, tolta volna le Makula lábát, ez a szakvélemény őket is igazolhatja.
Miért néznek bele a kamerába?
Annak eldöntésében, hogy vajon szabályos kényszerintézkedést vagy bántalmazást látunk, egy különös mozzanat segíthet. Ez pedig az, hogy az akció után mindkét békéscsabai – valószínűleg kevés helyismerettel rendelkező – rendőr vádlott belenéz a Békés városi kapitányság udvari kamerájába. Mintha akkor tudatosulna bennük (mert esetleg valaki felhívta rá a figyelmüket), hogy itt még le is bukhatnak. Köznapi szemmel nézve ez felér egy beismeréssel. Így aztán a jelenetet maga az ügyész is kiemelte a tárgyalás során.
A vádlottak azzal védekeztek, hogy a cselekmény után éppen azért néztek bele a kamerába, hogy biztosak lehessenek arról, rögzítve lesz a tettük, ha esetleg felmerülne, hogy nem volt jogszerű a „testi kényszer”.
„Ez több tekintetben sem életszerű. Ha arról akartak megbizonyosodni, hogy kellő szögben látszanak, és veszi őket a kamera, akkor miért a testi kényszer után, miért nem előtte néznek bele? Ha pedig attól tartottak, hogy majd vita tárgya lehet a cselekmény, miért nem írták bele a jelentésükbe, illetve miért nem számoltak be az esetről a tanúvallomásaikban?” – ébreszt kétségeket Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd a rendőrök védekezésével szemben.
A szegedi hadbíró szóbeli indoklásában is kiért erre. – Megtörtént a bántalmazás? – tette fel a kérdést önmagának. – Nagyon valószínű – adta meg a választ. – Ezt különösen alátámasztja az utólagos belenézés a kamerába. De hogy ítéleti bizonyossággal meg lehet-e állapítani? Nem.
Ezért bizonyítottság hiányában felmentette mindkét vádlottat.
Az ügyészség megfellebbezte a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét. Másodfokon már nem folytatnak le bizonyítást. Az ügyészségnek így nem lesz könnyű igazolni, hogy az elsőfokú ítélet kirívóan okszerűtlen mérlegelésen alapul.
Támogasd a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő munkáját adód 1%-ával!