A kormány a börtönzsúfoltság csökkentését abszurd lépéssel próbálja megoldani. Miután az egyre szigorúbb büntetőpolitikával büszkélkedett és a migráció elleni harcról kommunikált, többszáz külföldi embercsempészt engedett ki a börtönből, ami kártékony és veszélyes is.
1. A növekvő börtönnépesség, a börtönzsúfoltság továbbra is probléma.
Az Eurostat legfrissebb, 2021-es adatai szerint 100 ezer lakosra vetítve Magyarországon ülnek a legtöbben börtönben az EU-ban. A számok nem csak az uniós átlaghoz képest magasak. 1990, a rendszerváltás óta nem voltak ennyien börtönben Magyarországon, mint tavaly év végén. A strasbourgi bíróság 2015-ben el is marasztalta hazánkat a börtönök zsúfoltsága miatt. Az ítéletét követően javult a helyzet, ami elsősorban új férőhelyek kialakításával volt magyarázható, hiába mondta a bíróság és a szakmai szervezetek, hogy a túlzsúfoltság úgy csökkenthető hosszú távon és tartósan, ha kevesebben és rövidebb ideig vannak börtönben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a férőhelyeket mindig feltöltik, így a börtönépítés csak átmeneti megoldást jelent a zsúfoltságra, ha nem párosul büntetőpolitikai szemléletváltással is. A magyar eset is ezt mutatja: a börtönök megint túlzsúfoltak lettek. 2022 decemberében az átlagos zsúfoltság már 106 százalékos volt, 8 intézetben pedig 110 százalék fölé nőtt a telítettség. A Magyar Helsinki Bizottság szerint ennek több oka is van:
Az ítéletek hossza európai összehasonlításban magas, 2020-ban átlagosan 13,4 hónap volt.
Más EU-s országokhoz képest ritkán alkalmaznak szabadságvesztéssel nem járó büntetéseket hazánkban, miközben nőtt az előzetes letartóztatottak száma is.
Továbbra is sokan vannak szabálysértési elzárásban, aminek az egyik oka a rengeteg eljárás és kiszabott szankció, a másik pedig, hogy a meg nem fizetett pénzbírságokat rendre elzárásokra változtatják.
A bekerülők száma egyre nagyobb, kikerülni pedig egyre nehezebb. Csökken ugyanis az úgynevezett reintegrációs őrizetesek aránya is, vagyis amikor a szabadságvesztés vége előtt az arra jogosult és érdemes személyek hazamehetnek, büntetésük hátralévő részét távfelügyelet mellett otthonukban tölthetik le.
Valamint egyre kevesebb rabot engednek ki feltételesen, hiszen amíg 2019-ben tíz kérelmezőből csaknem nyolc szabadulhatott így, addig a járvány első évében már csak 62, 2021-ben pedig mindössze 55 százalékuk.
2. Valóban megnőtt az embercsempészet miatt fogvatartottak száma, de ez csak az egyik oka annak, hogy túlzsúfoltak a börtönök Magyarországon.
A Belügyminisztérium adatai szerint a következőképpen alakult az embercsempészettel összefüggő bűncselekmények száma 2019 és 2023. május 23. között:
A növekvő esetszám miatt szükségszerűen nőtt az embercsempészet miatt jogerős ítéletet töltők száma, és megugrott az embercsempészet gyanújával letartóztatottak száma is: 2022. december 31-én az embercsempészés volt a leggyakoribb letartóztatási ok.
A letartóztatottak többsége külföldi, elsősorban a Magyarországgal határos országok állampolgára (legjellemzőbb Románia, Szerbia, Ukrajna). A külföldiek fogvatartása valóban megterhelő feladatot jelent a büntetés-végrehajtás számára, de megoldható lenne, ha a fent felsorolt egyéb tényezők nem helyeznének nyomást a magyar börtönrendszerre. Hiszen míg 2008-ban nem érte el az éves átlagos fogvatartotti létszám a 15 ezret, 2017 és 2019 között már 17-18 ezer körül alakult ez a szám egy olyan országban, ahol 2000 óta nagyjából folyamatosan csökken a bűnözés és a lakosságszám is.
A külföldi fogvatartotak aránya a börtönpopuláción belül jelenleg az európai középkategóriának felel meg. Nincsen szabad mozgás a bűnözés szabad mozgása nélkül. Más EU-s tagállamok már régebben kiépítették az ezzel kapcsolatos ésszerű és humánus szakmai együttműködést. Ha hallgatna a kormány a szakemberekre, sikeresebben láthatná el a börtönrendszer a külföldi embercsempészek fogvatartását is; ha nem lenne a büntetés-végrehajtás eleve munkaerőhiányos és túltelített, és ha számos javaslatunknak megfelelően a kormány nem börtönnel kezelné a szociális problémákat. Így például az iskolai hiányzások problémáját, vagy a hajléktalanságot. Sokszor elmondtuk már, hogy akkor működik jól és emberségesen egy börtönrendszer, ha csak azok kerülnek be, akiknél más megoldás már nincsen.
3. Az embercsempészet növekedésének oka a menekültügyi rendszer leépítése.
Az embercsempészek számának ugrásszerű növekedése összefügg a magyar menekültügyi rendszer leépítésével, és azzal, hogy a rászorulók védelme helyett az embertelenséget tette politikája meghatározó elemévé a kormány. Menedékkérelmet sem a határon, sem Magyarországon nem lehet benyújtani 2020 májusa óta.
Régóta mondjuk: azzal, hogy gyakorlatilag semmilyen módon nem lehet menedékkérelmet benyújtani Magyarországon, a kormány maga löki a szervezett bűnözés karjaiba a kiszolgáltatott menekülőket. Az embercsempészés iránti fokozott keresletet éppen a magyar kormányzat teremti meg. A magyar rendszer embertelensége ugyanis nem csökkenti a védelemre szoruló emberek számát. Közhelyes, de igaz: akinek védelemre van szüksége, az addig fog menni, ameddig valahol érdemben meg nem hallgatják és nem hoznak egy tisztességes eljárás végén döntést a kérelméről. A visszakényszerítés és a menekültügyi rendszer leépítése így nem kevesebb menekültet, hanem több bűncselekményt eredményez, és nem csökkenti, hanem növeli a kiszolgáltatottságot és az így is sokat szenvedett emberek gyötrelmét.
4. Mi a kormány megoldása a problémára?
Mint ahogy általában más ügyekkel kapcsolatosan is, a kormány nem kormányoz, nem keres valódi, ésszerű, hatékony és emberséges megoldásokat egy felmerülő társadalmi problémára, hanem kommunikál. Az egyre gyakoribbá váló embercsempészet problémájára a kormány „válasza” egészen abszurd, még az eddig tapasztaltakhoz képest is. A kormány a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva megalkot egy rendeletet, április 27-én kihirdeti, másnap már hatályba is lép: kiengedik a külföldi állampolgárságú fogvatartottakat, akiket embercsempészés, vagy embercsempészés előkészülete miatt ítéltek el és az ítéletben ki is utasították őket (ami az összes külföldi embercsempész esetében kötelező). Formálisan „reintegrációs őrizetbe”, de a gyakorlatban szélnek eresztik azokat a külföldi fogvatartottakat, akik csak embercsempészés miatt töltik a jogerős büntetésüket.
72 órán belül el kell hagyniuk az országot. Oda kell visszatérniük, ahol Magyarországot megelőzően a szokásos tartózkodási helyük volt, vagy ha az nem ismert, az állampolgárságuk szerinti állam területére. A „maradék" időt ott kell végrehajtani. Előfordulhat azonban, hogy ha valakinek nincs érvényes úti okmánya, akkor csak úgy tudja 72 órán belül elhagyni az ország területét, hogy szabálytalanul lépi át a határt, hiszen a nagykövetségek sokszor nem tudnak három napon belül ideiglenes úti okmányokat kiállítani - különösen, ha erről előzetesen senki nem is értesíti őket.
Egyeztetés nem volt sem a hazai szakemberekkel, sem – az eddigi visszajelzések alapján – a külföldi államokkal. Azaz a kiengedett embercsempészeket nem várja senki, tisztázatlan ki és hogyan ellenőrzi őket.
5. Miért nem megoldás, hogy a külföldi embercsempészeket egyszerűen kiengedik?
5.1. Veszélyezteti az igazságszolgáltatás szereplőinek morálját, nehezíti a munkájukat
Az igazságszolgáltatás sok szereplője dolgozik az embercsempészettel kapcsolatos ügyek felderítésén. Rendőrök, ügyészek, bíróságok, ügyvédek, tolmácsok, büntetés-végrehajtási szakemberek. Ennek nemcsak a költsége óriási, rengeteg ember munkája válik értelmetlenné, ami veszélyeztetheti az igazságszolgáltatás szereplőinek munkamorálját. Mit gondol vajon az a rendőr, akit a határra vezényeltek, és nehéz körülmények között dolgozik az embercsempészés megakadályozásán és felderítésén, mit gondolnak azok a nyomozók, ügyészek és bírók, akiknek sok órányi munkája fekszik egy büntetőeljárás végigvitelében és a bűnelkövetők felelősségre vonásában, és mit gondolnak a büntetés-végrehajtási dolgozók, mikor azokkal a feszültségekkel kell szembesülniük, amelyeket az okoz, hogy a fogvatartottak egy csoportját minden további nélkül szélnek eresztik, míg más, hasonló helyzetben lévő (adott esetben például gondatlan bűncselekmény miatt börtönben lévő, magyar állampolgárságú) fogvatartottaknak tovább kell tölteniük a büntetésüket?
5.2. Aláássa az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat
A büntetések alapvető egyik legfontosabb célja, hogy elrettentse a bűnismétléstől, a bűnelkövetéstől mind a konkrét elkövetőt (ún. speciálprevenció), mind pedig a társadalom valamennyi tagját (generálprevenció). Ez az embercsempészet esetében Magyarországon most nyilvánvalóan nem érvényesül. A büntetőjog alapelveinek mond ellent az, hogy kiszabott szabadságvesztést nem kell letölteni, hogy egy a jogalkotó által súlyosnak ítélt tényállásnak bizonyos csoportok esetében a gyakorlatban nincs szankciója. Csak a magyar állampolgárságú embercsempésznek töltik le a büntetésüket. Ezen túlmenően a Magyarországon élők biztonságérzetét általában sodorja veszélybe azzal, hogy minden előkészítés és felügyelet nélkül elítélteket enged szabadon.
A kormány eszközként játszik a büntetőjoggal, ezúttal a szakmaiság látszatát sem igyekezett megőrizni.
5.3. A menekülő embereket veszélybe sodorják
Az embercsempészet a menekülteket érinti, akik – sokszor az államok embertelen szabályai miatt, más lehetőségek hiányában – az életüket kockáztatva veszik igénybe az embercsempészek „szolgáltatásait”. Az, hogy gyakorlatilag nincs semmiféle szankciója az embercsempészésnek, elsősorban rájuk jelent veszélyt, hiszen így az embercsempészek pár hét kényszerű távollét után ott folytathatják a bűnelkövetést, ahol abbahagyták. Emellett pedig az a tény, hogy az elítélt embercsempészek többsége a szomszédos országok állampolgára, a gyakorlatban könnyen jelentheti azt, hogy a csempész-hálózat tevékenységének egyszerű átszervezésével ők a határ külső oldalán maradnak, vagyis valójában semmi nem tartja őket vissza attól, hogy ismét bűncselekményt kövessenek el a kiszolgáltatott emberek kárára.
5.4. A külföldi államokkal való kapcsolatunk tovább romlik
Formálisan a kiengedett fogvatartottak reintegrációs őrizetbe kerülnek, amit egy másik államban hajtanak végre. Nem derül ki a rendeletből, hogy miként értesülnek erről az államok, mi a feladatuk a végrehajtás során, hogyan és ki ellenőrzi azt. A legvalószínűbb, hogy sehogy: a magyar kormányt valójában nem érdekli, mi történik az szabadon engedett embercsempészekkel.
Ennek pedig minden magyarországi lakosra nézve lehetnek hátrányos következményei. A schengeni rendelet ugyanis lehetővé teszi, hogy a közrendet vagy belső biztonságot fenyegető helyzetre hivatkozva a Magyarországgal határos uniós tagállamok elrendeljék a határellenőrzés szigorítását, ahogy azt az osztrák belügyminisztérium meg is tette.