2022. május 1. és július 31. között 30 fogvatartott kért engedélyt rövid intézetelhagyásra, ebből egyetlenegynek engedélyezték. Ő a három hónap alatt összesen 20 napot töltött a börtöntől távol, holott a törvényi maximum évente legfeljebb 15 nap. A többi 19 ezer rab egyáltalán nem mehetett eltávozásra ebben az időszakban. Pedig a törvény szerint lehetőség van a szabaduláshoz közeledve néhány órára vagy napra kimenni a börtönből, amely során a rabok például lakást kereshetnek, vizsgázhatnak, részt vehetnek gyerekeik esküvőjén. Elvileg. Gyakorlatilag azonban szinte senkit nem engednek ki.
A csökkenő bűnözés ellenére az indokolatlan szigorú büntetőpolitika miatt ma Magyarországon nagyságrendekkel könnyebb börtönbe kerülni, mint onnan kijutni, noha egy nap a rabok 99%-a szabadul. Mindannyiunk érdeke, hogy ne kövessenek el újabb bűncselekményt, hanem visszailleszkedjenek a társadalomba. Ezt segíti, ha élő, mély családi kapcsolataik vannak és fokozatosan léphetnek ki a szabad életbe.
A Magyar Helsinki Bizottság évek óta küzd a fogvatartottak kapcsolattartásának indokolatlan korlátozása ellen, amely rendkívül megnehezíti az egyébként bűntelen hozzátartozók, köztük gyerekek életét is. Így a civil jogvédők sürgetik a látogatásnál használt plexi eltörlését, a telefonos percdíj 69 forintról való csökkentését, és azt, hogy gyakrabban találkozhassanak a rabok a családtagjaikkal.
A jó magaviseletű, hamarosan szabaduló fogvatartottak kérhetik azt, hogy néhány órára vagy napra elhagyhassák a börtönt, hogy a családjukkal lehessenek, oktatáson vagy képzésen vegyenek részt, a szabadulás előtt munkahelyet vagy lakást szerezzenek. A börtönből a “kimenőnek” két formája van, az egyik a kimaradás, a másik az eltávozás. Azok a fogvatartottak kérhetik, akik a büntetésük egyharmadát már letöltötték és jó a magaviseletük. Ez fontos része a visszailleszkedésnek: hogy a teljes bezártság után fokozatosan szokhassanak hozzá a szabad világhoz.
Alig vannak rövid intézetelhagyások
A magyar börtönökben jóval tovább tartott a teljes zárlat és látogatási tilalom a koronavírus-járványra hivatkozva, mint más európai országokban. Amikor már mindenki a strandon lángosozott, és az idősotthonokban is régen látogathatták szeretteiket a rokonok, a hazai börtönökbe még akkor sem engedték be látogatásra a rabok feleségét, gyerekeit, édesanyját.
Pedig közvetlen érintkezésre eleve nincs lehetőség, magas plexifal választja el a rokonokat, egymáshoz érni tilos, és nem is lehetséges.
A COVID-korlátozások részeként a rövid intézetelhagyás is tiltott volt.
Több mint két évig, 2020. március és 2022. május között senki, még a legjobban viselkedő rabok sem hagyhatták el a börtönt, noha erre lehetőséget ad a törvény. Volt olyan fogvatartott, aki éppen szakmát szerzett volna, de nem engedték ki a vizsgáját letenni. Volt, aki hamarosan szabadult, és állásinterjúra ment volna, de nem engedték ki. Többen súlyos beteg, haldokló hozzátartozójukat nem látogathatták meg, vagy nem vehettek részt rokonuk temetésén.
Hiába oldották fel a korlátozásokat 2022 nyarán, gyakorlatilag továbbra sem engedtek senkit eltávozásra és kimaradásra.
Csak egy a kivételes
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által adott adatok szerint a korlátozások feloldása után, 2022. május 1. és július 31. között 30 fogvatartott kért engedélyt rövid intézetelhagyásra, ebből egyetlen fogvatartott számára engedélyeztek eltávozást. Ez az egy ember hat alkalommal mehetett ki a börtönből, négyszer három napra és kétszer négy napra, azaz összesen 20 napra. A törvény szerint a legenyhébb rezsimben fogva tartottak is évente legfeljebb 15 napot tölthetnek távol a börtönből.
A Direkt36 cikke szerint Kocsis István, jelenleg szabadságvesztés büntetését töltő, korábbi nagyvállalati vezető is részt vett több kormányzati találkozón, például 2022. június 24-én. Minden bizonnyal ő lehetett a statisztikában szereplő egyetlen szerencsés rab, akinek engedélyezték a kimaradását.
Az ilyen jellegű megbeszélés, kiemelt beruházás előkészítése természetesen alapos oka lehet a börtönből való eltávozásnak, de az állás- vagy lakáskeresésnek és a fontos családi eseményen való részvételnek is éppúgy méltánylandó indoknak kellene számítani. Ám sajnos nem így történik.
Végső búcsú a rácsok mögül
Súlyos jogsértés, és komoly megrázkódtatást okozhat, ha a fogvatartott nem tud elbúcsúzni haldokló szerettétől, vagy nem tud részt venni a temetésén. A súlyos beteg közeli hozzátartozóját 2022. május 1. és 2023. január 31. között összesen két rab látogathatta meg, pedig 18-an szerették volna ezt megtenni. Közeli hozzátartozó temetésére ebben a nyolc hónapban 104-en szerettek volna kimenni, ebből kevesebb, mint egynegyedüknek, összesen 24 főnek sikerült.
Indokolatlan korlátozások: rendszerszintű jogsértés
Sok hozzánk fordulótól azt hallani, hogy a börtön eleve megpróbálja lebeszélni a fogvatartottakat arról, hogy kérelmeket adjanak be pl. eltávozásra. Ráadásul hamar elterjedt a fogvatartottak körében: nem érdemes kérni, úgysem lehet megkapni. Ez már abban is visszaköszön, hogy idén januárban senki sem próbálkozott a fogvatartottak közül.
Mint látható, az eltávozás és a kimaradás jogintézménye csak formálisan létezik a hazai büntetés-végrehajtásban. Mindezzel elvész egy lépés a fokozatos társadalmi visszailleszkedés folyamatában.