Az uniós pénzek felfüggesztése miatt már csak azért is színjáték öklöt rázva „brüsszelezni”, mert az Európai Bizottságnak az az elemi érdeke, hogy a forrásokat minél gyorsabban költsék el a tagállamok. A legderűlátóbb forgatókönyv szerint novemberben ugyan felszabadulhat 9 milliárd eurónyi uniós pénz, de 24-25 milliárd még így befagyasztva marad, ám a kormány nem iparkodik, hogy az is kiolvadjon – derült ki a Magyar Helsinki Bizottság rendezvényén.
A Magyar Helsinki Bizottság kerekasztal-beszélgetést tartott a zárolt uniós források felszabadításának jogállamisági feltételeiről. Benyó Rita újságíró Balázs Pétert, az egykori külügyminisztert és volt uniós biztost, Gaál Balázst, a Magyar Helsinki Bizottság és Vincze Orsolyát, a K-Monitor munkatársait kérdezte.
Itt hallgatható meg a beszélgetés.
A beszélgetés tartalmából:
- 01:08 Mit kellene tenni ahhoz, hogy jöjjön a pénz? Az úri klubtól a számozott feltételekig.
- 02:20 Magyarország és Lengyelország visszafordult.
- 04:20 Minden a kormány kezében van: azt csinál, amit akar.
- 05:20 Tényleg állandóan változtatgatja a feltételeket az Európai Bizottság?
- 07:30 Mi történik a Korrupcióellenes Munkacsoportban?
- 12:30 Az uniós feltételek hibátlan teljesítése sem építi vissza a jogállamot.
- 15:10 Az alapprobléma: a magyar politikai rezsim illiberális, az EU viszont a liberális demokráciák alapértékeire épül.
- 16:25 Mik azok a jogsértések, ami miatt befagyasztották az uniós pénzeket?
- 19:54 Az RRF-ről.
- 22:30 Ez nekünk tényleg jár?
- 26:18 A tanárpénzek és a feltételességi mechanizmus technikai részletei.
- 35:33 Ellenőrizetlen pénzek: a Kisfaludy Szálláshelyfejlesztési Program pénzeitől a Központi Információs Közadat-nyilvántartásig.
- 39:20 Mi az érdeke az Európai Bizottságnak mint végrehajtó intézménynek?
- 42:10 Miért nem kapott az Orbán-kormány újabb mentőövet?
- Mikor jöhet mégis az uniós pénz? És mennyi?
- 55:48 Az Európai Bizottság nem az utolsó állomás, valójában az uniós tagállamok vezetői fognak dönteni az Európai Tanácsban.
- 59:35 Mi az ország érdeke inkább, hogy minél gyorsabban jöjjön a pénz, vagy csak akkor, ha előbb minden uniós feltétel teljesül?
Mit is kellene tenni a magyar kormánynak holnap azért, hogy holnapután már jöhessen az uniós pénz, nagyjából 13 ezer milliárd forint? – hangzott az első kérdés. – Mindenekelőtt a vállalt kötelezettséget illik betartani – válaszolta Balázs Péter. Sokáig az Európai uniónak nem voltak kényszerítő eszközei a szószegő kormányokkal szemben, sokáig elég volt a figyelmeztetés is.
„Egy úri klubban nem szoktak olyan kiírást tenni a falra, hogy földre köpni tilos, mert nem tételezik föl, hogy valaki ilyet fog elkövetni. Fura is lenne.”
A helyzet azonban a lengyel és magyar kormányok rendbontó magatartásával alapjaiban változott meg. Több eredménytelen kísérlet után erre reagált úgy az Unió, hogy felfüggesztette a jogállami normákat notóriusan megszegő országok uniós költségvetési pénzeinek kifizetését. Ez elérte a kormány fájdalomküszöbét is. Nagy kár, hogy messze nem úgy reagál rá, ahogyan kellene. Pedig az EU világossá tette, listára tette, megszámozta azokat a jogállamisággal összefüggő tennivalókat, amiket – ha teljesítene a kormányerő – utalnák is az uniós támogatásokat.
„Az a kormány, amelynek Európában a leghosszabb ideje a legnagyobb többsége van. Kezében van nem csak a végrehajtó hatalom, de a törvényhozás is, mert az ő vezényszavára bólogat a parlamenti többség, kezében van az igazságszolgáltatás, még az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék és szinte minden hatalmi pozíció: azt csinál, amit akar.” Az egykori külügyminiszter szerint tehát az egyáltalán nem bonyolult vagy eltúlzott „számozott uniós feltételek” teljesítése semmi nehézséget nem okozhat a kormánynak.
Nem ül kormánynak az
a kifogása sem, hogy az Európai Bizottság állandóan változtatgatná az
elvárásait. „A kormány kettős stratégiát választott. Egyrészt küld tárgyalókat
Brüsszelbe, másrészt viszont nincs teljes felhatalmazásuk a megegyezésre.
Inkább valami olyasmi van abban a titkos borítékban, hogy tárgyaljatok,
tárgyaljatok, de ne egyezzetek meg. Valamit mindig mondjatok, lépjetek odébb,
nem kell [feltétlenül] megegyezni. Ha az összes pénz jönne vagy nagyobb része,
az jó, ha nem jön, az is jó” – vázolta Balázs Péter a kormány tárgyalási
stratégiáját.
A beszélgetés résztvevői világossá tették, hogy a jogállamisági problémák és a korrupciós jelenségek kéz a kézben járnak. Vincze Orsolya, aki a K-Monitor munkatársaként maga is részt vesz a Korrupcióellenes Munkacsoport (KM) munkájában, kiemelte: ugyan az antikorrupciós intézményrendszer papíron már létrejött, de valójában érdemben keveset tehetnek az állami pénzek rendszerszintű lenyúlása ellen, mert a hatáskörük és működési rendjük úgy van megalkotva.
Papíron az a szabály is teljesült, hogy a közkiadások átláthatósága érdekében ugyan létrehoztak egy központi internetes portált, csakhogy oda már nem kerülnek fel sem az önkormányzati költések, sem az állami cégeké, sem a közérdekű vagyonkezelő alapítványoké, a kekváké. Ráadásul a közzétett adatok is pontatlanok, senki nem ellenőrzi őket.
A civilek ennek ellenére sem érzik úgy, hogy felesleges volna a részvételük a munkacsoportban. A KM-ben tett észrevételeiknek és ajánlásaiknak mégiscsak nagyobb a súlyuk, mintha egy blogposztban írnák meg azokat.
Vincze Orsolya arra is figyelmeztetett,
hogyha a kormányerő maradéktalanul teljesítené is az összes uniós feltételt, az még nem jelentené azt, hogy helyreállt a jogállam Magyarországon, és sikerült felszámolni a rendszerszintű korrupciót.
De a feltételek teljesítése legalább a befagyasztott pénzek feloldásához vezetne. A májusi igazságügyi reformmal már értékelhető lépést tett a kormány efelé.
Ezzel Gaál Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa is egyetértett, de mindezt szükséges, ám messze nem elégséges feltételnek tekinti ahhoz, hogy az összes zárolt pénzt felszabadítsák. Kitért arra, hogy az uniós jogállamisági feltételek az orbáni rezsim lényegével ellentétesek.
Míg ugyanis „az Európai Unió az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartására, a jog uralmára és demokratikus normákra alapított közösség”, addig a magyar modell, amelyet a miniszterelnök 2014-ben „illiberális demokráciaként” határozott meg, egyeduralomra, kevesek előjogaira és hatalomkoncentrációra alapított rendszer.
Sokáig úgy tűnt, az orbáni modellnek kiterjedt mozgástere, a pénzek befagyasztása óta azonban úgy látszik, hogy mégsem. Mert vagy tovább erősödnek az autokratikus tendenciák, és akkor nem jön az uniós pénz, vagy korrigálja magát a rezsim az uniós feltételek szerint, és jön a pénz, akkor viszont gyengül az illiberális hatalomgyakorlás.
Gaál kitért arra,
hogy pontosan miért is függesztették fel az uniós pénzeket. Három alapvető problémát,
jogsértést találtak az uniós tagállamok és az Európai Bizottság. 1. A
feltételességi eljárás keretében megállapították, hogy a magyar állam működése
súlyosan fenyegeti az Unió pénzügyi érdekeit az országban tapasztalható
rendszerszintű korrupcióval. 2. A magyar állam napi szinten sérti, tudományos
közösségek, szexuális kisebbségek és menedékkérők alapjogait, amelyeket az Európai
Unió Alapjogi Chartája deklarál. 3. A magyar bíróságok nem függetlenek. (A zárolt
pénzek témájáról itt írtunk bővebben.)
A Magyar Helsinki
Bizottság munkatársa arról is beszélt, hogy a zárolás nem csak a hétéves uniós
költségvetésben (MFF) elérhető forrásokra vonatkozik, de blokkolja „a
helyreállítási és ellenállóképességi eszköz” (RRF) vissza nem térítendő támogatásait
és kedvezményes hitelkeretét is.
Szóba került az is, hogy a kormány szerint „ezek az uniós források járnak nekünk”.
– Mi jár, mi jár? Hát a szánk, az jár – jegyezte meg epésen Balázs Péter.
Szerinte nem igaz a kormánynak az az állítása sem, hogy „az ukránoknak adták a mi pénzünket”, ahogyan az sem, hogy „Brüsszel nem adja ide a magyar tanároknak járó pénzeket”. „Ez óvodás szintű dolog, mert ezek a pénzek címzett pénzek. A nekünk szóló pénzt senki másnak nem lehet odaadni, az ott van beborítékolva, és hogyha teljesítünk [a feltételeket], akkor megkapjuk.” Ezentúl „a tanárok pénze a magyar költségvetésben van, és onnan kellene kifizetni sok ostoba pénzköltés helyett”.
Valójában „a tanárok pénze” akkor sem szabadul fel, ha a májusi bírósági reformot novemberben elegendőnek tekinti majd az Unió. Ahhoz teljesíteni kellene azt a szakpolitikai alapfeltételt is, hogy készüljön végre az országnak az oktatás egészét (óvodától egyetemig) felölelő keretrendszere. Itt azonban még semmi (!) nem történt – tette hozzá Gaál Balázs.
Hallgassa meg a teljes beszélgetést, amiben az is kiderül, miféle forgatókönyvek lehetségesek, milyen ütemben és részletekben mennyi uniós pénz szabadulhatna fel, ha a kormány tenné a dolgát.