A szerb hadsereg és rendőrség összeszedte és délebbre telepítette át a magyar határon keresztül az uniós területre bejutni akaró külföldieket. A szabálytalan határátlépések száma így töredékére esett. Lecsökkent tehát a sokszor erőszakos vissza- és átkényszerítések száma is, de nem azért, mert a magyar állam jobb belátásra tért, hanem mert a szerb kormányerő választást akar nyerni. Hogy látják ezt Szerbiában? A Magyar Helsinki Bizottság úti beszámolója.
2016 óta törvény írja elő a rendőrségnek, hogy az érvényes papírok nélkül országunkban tartózkodó külföldieket válogatás nélkül a határkerítés szerbiai oldalára kényszerítsék át. A hazai hatóság anélkül teszi ezt, hogy a külföldieket meghallgatná, azok előterjeszthetnének menedékkérelmet, és egyedi ügyükben tisztességes döntés születne. A rendőri intézkedés tekintet nélkül minden szabálytalanul belépőre vonatkozik. Így nem is kell, hogy Szerbián át vagy szárazföldön érkezzen, a Ferihegyen repülővel érkező és ott menedéket kérőre éppúgy vonatkozik. Az sem számít, hogy az illető kínzásáldozat, nő, öreg, beteg vagy gyerek. Ráadásul semmiféle jogorvoslatra nincs lehetőség. Egyedül a rendőrség dönti el és hajtja végre a visszakényszerítést.
Bár az Európai Unió Bírósága 2020-ban kimondta, hogy a visszakényszerítések szabályozása ellentétes az uniós joggal, a helyzet mit sem változott. A Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi szakemberei ezért időről időre felkeresik a határközeli, szerbiai menekülttáborokat, ahová sokszor összeverve és kifosztva jutnak el a szerbiai pusztába kidobott emberek. A novemberi utunkon viszont egyetlen tábort sem tudtunk meglátogatni, és egyetlen menekülővel sem találkoztunk. Eltűntek. Ezért a Szerbiában működő, menekülteket segítő partnerszervezeteknél tájékozódtunk arról, hová tűnt mindenki. Elmondjuk, mit tudtunk meg.
Október végén biztonsági okokra hivatkozva a szerb hatóságok buszokra terelték és elszállították az ország északi részén lévő hivatalos menekülttáboraiból és más, fűtetlen, romos épületekből az ott élő embereket, több ezer külföldit. Az internálásra azután került sor, hogy újabb, halálos áldozatokat követelő lövöldözés volt embercsempészek között. Az október 27-i horgosi bűntényről a magyar sajtó is beszámolt.
Azóta a szerb rendőrség nagy erőkkel van jelen határnál, és szigorúan ellenőrzi a határövezetet.
A hírek szerint a készültséget kiegészíti egy a magyar és a szerb hatóság közötti megállapodás is. Ez alapján a magyar rendőrök együttműködnek a hazánkban elfogott menekülők átadásában déli kollégáikkal. Éjszaka már nem eresztik szélnek az elfogott embereket a kerítés túloldalán, ahonnan csak Szerbiába léphetnek át. Állítólag néhány hete már egyeztetnek a szerbekkel, hogy nappal vegyék át az embereket tőlük. Ebben nem csak az volna újdonság, ha valóban úgy történne, hogy az éjszakai visszakényszerítések megszűnnek, de az is, hogy valamennyire rendezetten adnák át az embereket a szerb hatóságoknak.
Az viszont erős kétségeket ébreszt az állítólagos októberi egyezséggel kapcsolatban , hogy november 16-án és 17-én a szerb oldalon senkivel sem találkoztunk, aki hallott volna erről.
A határozott katonai-rendőrségi fellépésnek nem csak Szerbiában van hatása, de megmutatkozik a magyar rendőrség által 2016 óta naponta közölt visszakényszerítések számán is, ami a korábbiakhoz képest novemberben jócskán visszaesett. Novemberben eddig 187 visszakényszerítést jelentett a rendőrség, ezzel szemben az októberi napi átlag 596 volt. A drasztikus visszaesés már a határzóna kiürítésének másnapján bekövetkezett, és a tendencia továbbra is változatlan.
Úgy tudjuk, hogy a dél-szerbiai táborokban, ahol helyet kaptak a korábban Szabadkán elszállásolt menekülők, nincsenek egységes szabályok a szabad mozgásra vonatkozóan. Vannak helyek, ahonnan nem engedik ki az embereket, sőt a civil szervezetektől is türelmet kértek ebben a rendkívüli időszakban, és egyelőre nem engedik be őket a táborokba.
A közelgő választások miatt több szerbiai partnerünk is politikai megfontolásokat gyanít a hatóságok határozott fellépése mögött: a kormány meg akarja mutatni, hogy ura a helyzetnek. Csakhogy közben nincs valódi szándék arra, hogy felszámolja az embercsempész bűnszervezeteket, pedig mi sem lenne üdvösebb.
Csak találgatni lehet arról, hogy a decemberi parlamenti választás után fenntarthatónak bizonyul-e a jelenlegi állapot, ami már most is nagyon költséges a szerb államnak, és jelentős rendőri erőket von el az ország más részeiről. Mivel Szerbia mindeddig arra rendezkedett be, hogy a menedékkérők ne kapjanak tartós védelmet, és menjenek tovább, inkább az látszik valószínűnek, hogy valószínűleg nem lesz tartós a mostani állapot.