Csak karácsonyi képeslapot küldene a fogvatartott az évek alatt elhidegült hozzátartozójának, de lehet, hogy nem teheti meg. A börtön önkényesen törölheti a nyilvántartásból a kapcsolattartót. Például arra hivatkozhat, hogy a kapcsolattartás nem elég rendszeres vagy „nem indokolt”. Van, hogy az adatok elavulását hozzák fel, pedig nem is történt változás. Ezt a gyakorlatot panaszolja évek óta sok-sok rab és hozzátartozója a Magyar Helsinki Bizottságnak.
Az elítéltek társadalomba való visszailleszkedésének alapvető feltétele, hogy fogvatartásuk ideje alatt fenntarthassák, fejleszthessék családi és baráti kötelékeiket. Nehezen elvárható ugyanis, hogy valaki úgy álljon talpra a szabadulását követően, hogy a börtönben töltött idő alatt a támogató kapcsolatai széthullottak. Ugyanígy, a fogvatartottak hozzátartozóinak is joguk van a családi életük tiszteletben tartásához. Őket nem lehet büntetni azért, mert a párjuk, szülőjük vagy gyerekük bűncselekményt követett el.
A büntetés-végrehajtási törvény a rendszer, a börtön kötelezettségeként írja elő a kapcsolattartás elősegítését, ahogy azt is, hogy az elítéltet csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben szabad elkülöníteni a társadalom többi tagjától.
Elhúzódó kapcsolatfelvétel
Ennek ellenére a bevonulást követően a fogvatartott és családja számára nagyon nehéz és hosszadalmas lehet a kapcsolat felvétele. A börtönbe történő bevonulás és a kapcsolattartás engedélyezése között akár hónapok is eltelhetnek, a család addig semmit sem tud fogvatartott hozzátartozójáról.
A fogvatartott kapcsolattartói nyilatkozatot küld ki annak, akivel kapcsolatot szeretne tartani. A fogadó félnek ezt a nyomtatványt kitöltve, postai úton kell visszaküldenie. A nyilatkozat visszaérkezését követően a reintegrációs tisztnek 30, a határidő meghosszabbítása esetén 60 napja van dönteni arról, hogy engedélyezi-e a kapcsolattartást.
A rabok családtagjai így nyilatkoztak erről az időszakról:
„Február 23-an ment be a férjem. Nekem kellett betelefonálnom majdnem egy hónap elteltével, mert semmi információ nem volt róla. Sem levél, sem telefon. Aggódtam, féltettem őt. Miért is büntetjük a hozzátartozókat? A mi jogaink hol vannak?”
„A fiam volt előzetesben, és mivel nem tudtunk beszélni egymással, mindenre gondoltam, hogy talán baja lett, vagy valami történt vele, iszonyat volt, és az is hogy semmit nem tudtam csinálni!”
A nehézségek azonban nem feltétlenül érnek véget, amikor a kapcsolattartót végre regisztrálják. 2017-ben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) egy szakutasítása nyomán arról tájékoztatták a fogvatartottakat, hogy felülvizsgálják a kapcsolattartóik listáját, és a „nem megfelelő” kontaktokat törlik a nyilvántartásból.
A törlésre a következő indokok miatt került sor:
- a regisztrált kapcsolattartóval a fogvatartott nem tartott rendszeres – legalább hathavonta – kapcsolatot, vagy
- a kapcsolattartó olyan volt fogvatartott, aki nem a fogvatartott egyenesági rokona,
- más esetekben a törlésre ismeretlen okból került sor,
- egyes bv. intézetekben a fogvatartott csak akkor tarthatott kapcsolatot a barátaival,
- ismerőseivel, ha az a börtön álláspontja szerint „indokolt” volt.
Azóta a Magyar Helsinki Bizottsághoz több olyan megkeresés is érkezett, amelyben a fogvatartottak a kapcsolattartóik törlését kifogásolták. Ezért készítettünk tájékoztatót az érintetteknek a kapcsolattartókra vonatkozó szabályokról.
Ebben kitérünk többek között arra, hogy
- ki lehet kapcsolattartó,
milyen esetekben törölheti a bv. intézet a kapcsolattartó adatait a nyilvántartásból, és
hova fordulhat az, akinek jogtalanul törölték a kapcsolattartóit.
Törlés ok nélkül
Egyik ügyfelünknek 2022 szeptemberében 22 kontaktját törölték, miközben valamennyiükkel napi vagy heti szinten tartott kapcsolatot. Az ügyfelünk a kapcsolattartók törléséről határozatot nem kapott, a szóbeli tájékoztatás során sem adtak érdemi magyarázatot. A védő beadványára válaszul azt közölték, hogy ügyfelünk elavult adatokkal rendelkező, valamint inaktív kapcsolattartóit törölték. Később egyes kapcsolattartóit – de nem mindet – újra nyilvántartásba vették. Az újraregisztrált kapcsolattartók adatai megegyeztek a korábbi adatokkal, a nem regisztrált személyek adatai sem változtak.
A bv. szervek nem jelölték meg, hogy milyen jogszabály alapján törölték a kapcsolattartókat. Nem is tudták volna megjelölni, hiszen nincs és nem is volt olyan jogszabály, amely lehetővé tette volna, hogy a bv. ilyen okokból törölje a fogvatartott kapcsolattartóit.
A közelmúltban az alapvető jogok biztosa is megállapította jelentésében, hogy az intézkedés sértette a jogbiztonság követelményét és a fogvatartottak kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jogát.
Kiszámíthatatlan gyakorlat
A jogbiztonság magában foglalja többek között, hogy az állami szervek csak azt tehetik meg, amit a működésükre vonatkozó jogszabályok előírnak számukra (szemben a magánszemélyekkel, akik bármit jogszerűen megtehetnek, amit jogszabály kifejezetten nem tilalmaz). Ez az alapelv biztosítja, hogy az állampolgárok számára kiszámítható legyen az állami szervek működése.
A jogbiztonság sérül, ha az állami szervek követhetetlenül, jogszabályi alap nélkül hoznak döntéseket, korlátozzák az állampolgárokat a jogaik gyakorlásában. Ebben az esetben éppen ez történt.
A kapcsolattartás megtiltása vagy korlátozása akkor lett volna jogszerű, ha a bv. intézet megalapozottan következtetett volna arra, hogy az érintkezés veszélyeztetné az elítélt társadalomba való visszailleszkedését, a bv. intézet rendjét és biztonságát, vagy közegészségügyi kockázatot hordozna. A fenti esetekben azonban nem erről volt szó.
A BVOP nem vette figyelembe, hogy előfordulhat az, hogy egy kapcsolattartó csak évente egy vagy néhány alkalommal tudott levelezni, telefonálni, skype-olni vagy személyesen találkozni a fogvatartottal. Amellett sem szólnak jó érvek, hogy a fogvatartott egyáltalán ne tarthasson kapcsolatot olyan családtagokkal vagy ismerősökkel, akikkel csak évi néhány alkalommal, például ünnepek idején szeretne érintkezni. Könnyű belátni, hogy az embernek nemcsak mélyebb, napi és heti szinten ápolt emberi kapcsolatok, hanem „felületesebb” kapcsolatok is az élete részét képezhetik. Abszurd helyzetre vezet az is, ha a bv. intézet állapítja meg, hogy a baráttal való kapcsolattartás milyen esetben „indokolt.”
A nagy idősöknél még nagyobb a baj
A volt fogvatartottakkal való kapcsolattartás tilalma a hosszú ítéletes fogvatartottak esetén különösen sérelmes, hiszen ők fogvatartott társaikon kívül nemigen tudnak új emberi kapcsolatokra szert tenni. Természetesen előfordulhat, hogy a volt fogvatartottak való kapcsolattartás nem segíti az elítélt társadalmi visszailleszkedését, például mert korábban együtt követtek el bűncselekményt. Ebben az esetben a börtön jogszerűen határozhat úgy, hogy megtiltja a kapcsolattartást a szabadult elítélttel.
Csakhogy a legtöbb kontakt, kapcsolattartó nem ilyen. Így az ő törlésük önkényes.