Tarr Zoltán eséllyel perelhetné egykori munkaadóját

„Miért kellene a kormánynak egy olyan emberben megbíznia, aki meg akarja buktatni?!” — kommentálta Tarr Zoltán indoklás nélküli kirúgását Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs vezetője, aki a minap még a kormány külügyi államtitkára volt. Ez felér egy beismeréssel, és akár egy munkaügyi perben is felhasználhatná az elbocsátott munkavállaló.

Tarrnak hétfőn azután mondtak fel a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézményénél, hogy felszólált a szombati kormányellenes tömegtüntetésen, és átadta egyesületét Magyar Péternek. Számos egyértelmű jel mutat arra, hogy ezeket torolta meg rajta a kormányerő.

Gyorsan elterjedt az is, hogy mivel az azonnali és indoklás nélküli elbocsátása próbaidő alatt történt, jogorvoslatra nincs lehetősége Tarrnak. Ez azonban nem így van.

Egy 2011-es ügyben (BH2011. 347.) például szintén a próbaidő alatt szüntette meg a munkáltató egy ügyintéző munkaviszonyát, azonban a perben bizonyítást nyert, hogy erre valójában azért került sor, mert a munkavállaló elutasította felettese szexuális közeledését. Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította: hiába szüntethető meg a köztisztviselői jogviszony indokolás nélkül a próbaidő alatt, az elbocsátás jogellenes, ha annak ilyen, az egyenlő bánásmód törvénybe ütköző oka van.

2017-ben a Kúria joggyakorlatelemző csoportja összefoglaló véleményt fogadott el a diszkriminációval kapcsolatos munkaügyi bírósági gyakorlatról. Ennek háttértanulmányában is szerepel az a régóta érvényesülő követelmény, amely szerint az, hogy a felmondás indokolást nem tartalmaz (például azért, mert próbaidő alatt került rá sor), “nem akadálya annak, hogy [...] a munkavállaló az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozzon, és azt állítsa, hogy a munkaviszonyát például a terhessége vagy a betegsége miatt szüntették meg. A bíróság ilyenkor jogosult, sőt köteles annak vizsgálatára, hogy miért hozta meg a munkáltató a munkaviszony megszüntető döntését, milyen okok vezettek a munkaviszony megszüntetésről való döntés megszületéséhez.” A tanulmány szerint a bizonyítás ilyenkor arra irányul, hogy valójában “mi indította a munkáltatói jogkör gyakorlóját, hogy az adott felperes munkaviszonyának megszüntetése mellett döntött.”

Ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogát nem lehet például megtorlásképpen vagy az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző módon, például valakinek a politikai véleménye miatt gyakorolni.

A Magyar Helsinki Bizottság több hasonló ügyet vitt már: például Szert Boglárkáét, akit a politikai véleményét vállaló kollégája melletti kiállása miatt rúgtak ki. Szert Boglárkának végül igazságot szolgáltatott a munkaügyi bíróság, és erre Tarr Zoltán esetében is megvan a lehetőség akkor is, ha az elbocsátására a próbaideje alatt került sor. Fontos, hogy ezt tudja ő is, és minden olyan munkavállaló (akár az állami-, akár a versenyszférában), aki tart tőle, hogy politikai véleményének kinyilvánítása miatt retorzió érheti.