Nagy felhajtással hozta őket ide a kormány, most visszazavarná őket

A kormány 2024 őszén televíziós stábot is utaztatott Bejrútba, hogy hírt adjanak libanoni mentőakciójáról. 10 magyar állampolgárt és 2 külföldi hozzátartozójukat hozták el ide a honvédség különgépével. Mégis van, akinek azóta sincs rendezve a magyarországi tartózkodása. Pedig újra háború van Libanonban.

2024-ben több hullámban mentettek ki magyar állampolgárokat és családtagjaikat a háborús Libanonból. „Már több mint egymillió libanoni ember, közöttük a keresztény közösség tagjai is belső menekültként élnek Libanonban, és az ő segítésük nagyon fontos feladata a nemzetközi közösségnek. Magyarország kiveszi a részét ezekből a törekvésekből” – nyilatkozta 2024 novemberében Szijjártó Péter. A külgazdasági és külügyminiszter éppen akkor dicsekedett el a Hungary Helps, azaz a kormány humanitárius akciójával, amikor Ramizt (a nevet elváltoztattuk), magyar állampolgárságú feleségét és egy éves kisgyerekét is ide repítették a háborús övezetből.

Gondolhatnánk, az összmagyar nemzetpolitikájára büszke kormány a kimenekítésen túl is segített az ide hozott magyaroknak. Csakhogy azoknak biztosan nem, akiknek külföldi házastársuk is van.

Nem lelé honját a hazában

Ramiz különösen nehéz helyzetben érkezett ide feleségével és kisfiával. Az asszonynak nincsenek élő kapcsolatai itteni rokonaival, ő is Libanonban született, magyarul már nem is beszél. De neki és a gyereknek legalább van állampolgársága, ráadásul magyar. Viszont Ramiznak nincs. Ő többgenerációs palesztin családban nőtt fel és élt Libanon egyik legnagyobb menekülttáborában. Libanoni állampolgárságot ő sem kaphatott sok százezer sorstársához hasonlóan, a palesztint pedig nem ismeri el szinte semelyik ország sem. Gyakorlatilag hontalan.

Arra számított, hogy – tekintve a magyar feleségét és kisgyerekét – tartózkodásának legalizálása nem jelenthet majd problémát. Nem ez történt. A magyar hatóságoktól csak egy schengeni vízumot kapott, ami három hónapos tartózkodásra ugyan feljogosította, de például nem vállalhat munkát, noha már van olyan munkaadó, aki alkalmazná. A csak arabul beszélő fiatalember el is kezdett tanulni magyarul.

Feleségének nővére hasonló helyzetben van: neki is palesztin a férje, akit hiába menekítettek Libanonból, szintén nem kapott tartózkodási engedélyt. Az elutasítást megfellebbezték, de hiába kértek méltányosságot, ismét elutasították őket. Ehhez a kormány már nem hívott tévés stábokat, mint a Libanonból történő kimentésükhöz.

Ramiz és családja szeretne Magyarországon maradni. Dolgozni, boldogulni akarnak itt. Libanonba reménytelen volna visszatérniük, mert a palesztin menekültek ellátását évtizedek óta végző ENSZ-ügynökség, az UNRWA gyakorlatilag forrás nélkül maradt, és rendszeres harci cselekmények is ellehetetlenítik a munkáját.

Jogi segítséget a Magyar Helsinki Bizottság biztosít a családnak. Szerdán tárgyalja a Fővárosi Törvényszék Ramiz hontalansági eljárását. Korábban ugyanis ittléte legalizása érdekében kérelmezte, hogy – helyzetének megfelelően – nyilvánítsák hontalannak, de az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság – az eljárásban szakértőként részt vevő Külgazdasági és Külügyminisztérium javaslata alapján – ezt is megtagadta tőle. Többek között arra hivatkoznak, hogy a fiatalember a palesztinok számára kiadott útlevelével visszatérhetne Libanonba, így „részlegesen” rendelkezik az állampolgársághoz szükséges jogokkal, tehát nem lehet hontalan. Most ezt a határozatot fogja felülvizsgálni a bíróság.

Nyújts feléje védő kart

Fut tovább az eljárás a tartózkodási engedélye ügyében is. A hatóságok ugyanis azt akarják, hogy mindenképpen utazzék ki az országból, és Bejrútban adja be kérelmét a családi együttélés magyarországi biztosítása érdekében. A könyörtelen döntés arra kényszerítené a feleségét és a kisfiát is, hogy vele tartsanak, mert nagyon szoros a kapcsolat köztük, és nem akarnak elszakadni tőle. Függnek egymástól.

Pedig az idegenrendészeti hatóságoknak mostanában volt számos olyan döntésük, igaz, bírósági ösztökélésre, amelyeknél emberségesebb arcukat mutatták. Itt van például a Fülöp-szigeteki anyukának, Renának az ügye. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele vendégmunkásként élt itt, férjhez ment, közös gyerekük született, de őt is arra akarták kényszeríteni, hogy menjen vissza hazájába, és ott indítson el egy hosszadalmas és kétes kimenetelű eljárást a tartózkodási engedélyért. A bíróság ítélete aztán meggyőzte a hatóságot arról, hogy a magyar kisfiú anyjának itt a helye a magyar férje mellett, és végül öt éves tartózkodási engedélyt adtak neki.

Ramizék ügye talán még Renáékénál is egyértelműbbnek látszik. Itt is magyar állampolgárságú közeli családtagok vannak, akik együtt akarnak élni, ráadásul a külföldit, itt az apát egy háborús tűzfészekből maga az állam hozta nagy csinnadrattával az országba. Az akkor széles nyilvánosságnak szánt esemény volt, a hatóságok mostani packázása pedig a hétköznapok szívtelen gyakorlata.

„Az utóbbi időben módszeresen ellehetetlenítik a palesztinok hontalansági eljárásait, pedig korábban nem volt kérdés, hogy ezek a kérelmezők megkapják ezt a státuszt. A gyakorlat változását semmi nem indokolja, a palesztinok helyzete egyáltalán nem javult a régióban” – mondja Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki Ramizt képviseli a hontalansági eljárásban.