“Történelmi nap volt” – Egy évvel a rekordlétszámú Pride után

Egy évvel ezelőtt a hatalom a gyülekezési jog korlátozásával próbálta ellehetetleníteni a Budapest Pride megtartását. A tiltás azonban az ellenkező hatást váltotta ki: a felvonulás minden korábbinál több embert mozgatott meg, és a magyar demokrácia egyik emlékezetes pillanatává vált.

Az évforduló apropóján arról beszélgettünk Szekeres Zsolttal, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjével, hogyan zajlott a Pride körüli jogi küzdelem, milyen érzés volt megtapasztalni a többszázezres tömeget a felvonulás napján, milyen elvarratlan szálak maradtak utána, és miért érdemes az idei felvonuláson együtt ünnepelni.

Hogyan jutottunk el tavaly a rekord részvétellel zajló Pride felvonulásig?

A kormánytöbbség elfogadta a gyülekezési törvény módosítását, aminek az volt a lényege, hogy nem lehet a hoszexualitást és transzneműséget megjelenítő, “népszerűsítő” gyűlést tartani. Ez alapján teljesen egyértelmű volt, hogy a kormánypártok azt várják a rendőrségtől, hogy tiltsák meg a Pride Felvonulást. A korábbi miniszterelnök is arra figyelmeztetett, hogy “ne bajlódjanak” annak megszervezésével.

A szervezők a Fővárossal együttműködve végül önkormányzati rendezvényként hirdették meg az eseményt, amit ennek ellenére a rendőrség mégis gyűlésként értékelt és tiltott meg. A Főváros Önkormányzat ezt nem vette tudomásul, és a tiltás ellenére megtartották az eseményt.

A Pride-ot segítő civil jogvédő szervezetek, köztük mi is, még jóval a felvonulást megelőzően jelentettünk be gyűléseket. Erre azért volt szükség, hogy egyrészt lássuk, mi történik, másrészt pedig valóban meg is akartuk tartani ezeket, hogy megmutassuk: ki lehet állni az LMBTQ közösség jogainak védelme mellett. A május 17-i gyűlésünket tudomásul is vette a rendőrség, és a kis létszámú eseményünk lélektanilag egy fontos pillanat volt, hiszen kiderült, hogy igenis lehet szivárványos zászlóval jogszerűen vonulni az Andrássy úton. Később azonban tiltani kezdték a bejelentett gyűléseinket, és végül a Kúria ítélete húzta alá az LMBTQ gyűlésekre vonatkozó tilalmat. Ezzel tudtunk előbb az Alkotmánybírósághoz, majd az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordulni. Ez azért fontos, mert egy önkormányzati rendezvénnyel nem lehetett volna ezt a jogvitát tisztázni. A Pride napjára bejelentett gyűléseink emellett azért is hasznosnak bizonyultak, mert így egész nagy területe maradt szabad a városnak, ahová június 28-ára a szélsőjobboldali ellentüntetők nem tudtak bejelenteni saját gyűlést. Azért volt szabad például az Erzsébet híd, mert jogorvaslattal érintett gyűlés bejelentésünk volt. Így a Budapest Büszkeség Menete el tudott kanyarodni az eredetileg meghirdetett útvonalról, ahol a pár tucat ellentüntető tartózkodott.

Te személyesen is elképesztő mennyiségű munkát beletettél ebbe. Milyen élmény volt végül megtapasztalni a többszázezres tömeget, ami egy emberként mozdult meg a tiltás hatására? Mit tanultunk a 2025-ös Pride felvonulásból?

Sokat dolgoztunk azon a közérthető jogi tájékoztatón, amiből a résztvevők minden fontos információt megtudhattak a felvonulásról. Rengeteg egyeztetés zajlott a háttérben és a nyilvánosság előtt is az újabb és újabb fejleményekkel kapcsolatban. A pereskedésben, amit az Amnesty International Magyarországgal, a Háttér Társasággal és a TASZ-szal közösen vitt a Helsinki Bizottság, én voltam az eljáró ügyvéd. Részt vettem a menetet biztosító önkéntesek a felkészítésében, a jogi megfigyelők toborzásában is. Ez tényleg rengeteg munka volt.

Közel 50 ügyvéd volt jelen az eseményen azzal a céllal, hogy nyomon kövessék a rendőri intézkedéseket és a szélsőjobboldaliak fellépését, és ha szükséges, tudjanak jogi segítséget nyújtani. Végül én is be voltam osztva jogi megfigyelőként a menet elejére. Csodás élmény volt, hogy több hónapnyi bizonytalanság és iszonyatos nyomás után végre egyszer csak elindult a menet. Az is szuper érzés volt, amikor az Astorián ráfordultunk az Erzsébet híd felé vezető útra, hiszen akkor vált egyértelművé, hogy ténylegesen ki tudjuk kerülni az ellentüntetőket. És az első kisebb emelkedőről már azt is láttuk, milyen elképesztően sokan csatlakoztak. Út közben érkeztek az információk arról, hogy még mennyien igyekeznek a Pride-ra, hogy zsúfolva vannak a városszéli metrómegállók emberekkel, akik oda tartanak. Akkor éreztem, hogy ez egy történelmi nap, és ez borzasztóan felemelő érzés volt, hiszen ahhoz járultunk hozzá, hogy több százezren megmutassuk, hogy nem félünk a hatalomtól, és ezt mutatjuk meg másoknak is: igenis ellen lehet állni hatékonyan, nevetségessé lehet tenni őket, meg tudjuk mutatni, hogy ez az ország nem tűri el a gyülekezési jog önkényes korlátozását. Nagy tanulsága ennek a napnak, amihez fogható se előtte se utána nem volt, hogy a magyar társadalom a demokráciát ért támadások ellenére is képes kiállni és megvédeni ezeket az alapjogokat és alapértékeket. Jóleső érzés, hogy ebből mi is ki tudtuk venni a részünket.

Ha visszatekintünk az elmúlt évre: mely akadályokat sikerült magunk mögött hagyni a Pride kapcsán, és melyek azok, amelyekkel ma is szembe kell nézni?

A rendőrség tudomásul vette a 31. Budapest Pride Felvonulást, de a tiltást megalapozó jogszabály továbbra is érvényben van. Az új kormány egyértelmű ígértet tett arra, hogy ezt a rendelkezést hatályon kívül fogja helyezni. Reméljük, hogy ez mihamarabb meg is valósul, hiszen az Európai Unió Bíróságának döntése alapján egyértelmű, hogy uniós alapértékeket sért a korlátozás.

Nem oldódik meg minden probléma önmagában azzal, hogy most már szabad a Budapest Pride. Velünk marad több folyamatban lévő eljárás, amiknek egy részét közösen indítottuk a többi jogvédő szervezettel.

Ott van még Léderer András ügye, aki a Pride-ot követően jelentett be gyűlést, és egy durva homofób határozatot kapott a rendőrségtől arról, hogy nem beszélhetett az emberek előtt, csak azért, mert meleg. Elfogadhatatlan, hogy ezt megengedte magának egy állami hatóság, és szégyen, hogy a Kúriának sem volt ezzel szemben kifogása, és helybenhagyták ezt a határozatot.

Rendkívül örömteli fejlemény ugyanakkor, hogy az ügyészség ejtette a vádat a Pécs Pride hősies szervezőjével, Buzás-Hábel Gézával szemben, akinek védője voltam a büntetőeljárásban.

Budapesten korábban volt Transz Pride felvonulás is, amit tavaly szintén megtiltott a rendőrség. Ennek kapcsán szintén az Alkotmánybíróságnál tartunk, és párhuzamosan az EJEB-hez nyújtottunk be panaszt.

Miért érdemes idén is csatlakozni a felvonuláshoz?

Ez az esemény arra hívja fel a figyelmet, hogy él hazánkban egy többszázezres közösség, akik jogilag és a társadalom szemében nem egyenlőek a többséggel az élet minden területén. Mindazokat, akik szerint ez nincs így rendben, várják június 27-én a Pride szervezők.

Idén ez egy remek lehetőség megünnepelni, hogy közösen tudtunk egy évvel ezelőtt referenciapontot adni az országnak, ami szerintem hozzájárult az előző hatalommal szembeni félelem eloszlásához. Nem utolsó sorban végre szabadon ünnepelhetjük, hogy véget ért annak a hatalomnak a regnálása, amelyik azt gondolta, büntetlenül elveheti a gyülekezési szabadságunkat.

Mivel járul hozzá idén a Magyar Helsinki Bizottság, hogy a Pride a megfelelő keretek között és biztonságosan tudjon megvalósulni?

Idén is számíthatnak ránk, akik szeretnének részt venni az eseményen, hiszen készítjük számukra az aktualizált tájékoztatót a jogi tudnivalókról.

Már kezdetét vette a Pride hónap, aminek keretében számos kisebb rendezvény valósul meg. Gondoskodtunk róla, hogy a programszervezőket jogtudatosításítsuk az esetleges atrocitások kapcsán.

Magán a felvonuláson pedig jogi megfigyelőkként leszünk jelen: az esemény előtt, közben és jóval a vonulás után is hozzájárulunk, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát.