A nyilvánosság ára: büntetőeljárás az oknyomozó újságíró ellen

Báthory Róbert, az egykori Szabad Európa újságírója tényfeltáró riportban számolt be arról, hogy egy falusi polgármestert és az önkormányzat által is foglalkoztatott feleségét évekkel korábban jogerősen elítélték költségvetési csalás és okirathamisítás miatt. A polgármester ezért feljelentette őt, Báthory ellen jogosulatlan adatkezelés miatt büntetőeljárás indult.

Az ügy nemcsak róla szól, hanem arról is, hogy a közszereplők viselt dolgai a nyilvánosságra tartoznak-e, és hogy mi történik egy társadalommal, ha az újságírókat büntetőeljárással próbálják elhallgattatni.

Báthory Róberttel a rabosítás megalázó élményéről, az újságírói munka kockázatairól és arról beszélgetünk, miért nem lehet egy politikus jogerős elítélése magánügy.

Miért tartottad relevánsnak, hogy a falusi polgármester büntetett előéletéről beszámolj a riportodban?

Ezen a településen hatályban van egy úgynevezett örökségvédelmi önkormányzati rendelet, aminek értelmében a falu vezetői dönthetnek róla, ki vehet ott ingatlant. Ez úgy működött a gyakorlatban, hogy az ingatlanos előszűrte a jelentkezőket, akik ingatlant vásároltak volna, majd el kellett menniük a polgármesterhez és a feleségéhez egy beszélgetésre. Ők döntöttek, hogy a potenciális vevők beleillenek-e a falu közösségébe. Ez egy teljesen szubjektív dolog, személyes benyomás alapján születnek ezek a döntések. Amikor pedig elkezdtünk utánajárni, hogy kik is azok, akik megítélik, hogy rendes, erkölcsös emberek szeretnének-e a településre költözni, akkor kibukott, hogy akik morálról papolnak és másokat megítélnek, korábban elloptak 32 millió forint közvagyont. Tehát két jogerősen elítélt, köztörvényes bűnelkövetőről beszélünk. Ezért tartottuk fontosnak szembeállítani az anyagban a polgármester kiválasztási szempontjait a tényleges jellemével.

Általában is tulajdonítasz annak jelentőséget, hogy a választók tudhassanak arról, ha egy polgármester vagy más politikus bizonyítottan bűncselekményt követett el?

A választóknak joguk van tájékozódni arról, hogy kire szavaznak. Számít, hogy a köztisztséget viselőkben erkölcsileg mennyire bízhatunk, hiszen ez befolyásolja, hogy tényleg alkalmasak-e arra, hogy ellássák a vállalt közfeladatokat.

Nem azt állítom, hogy ha elítélnek valakit, akkor önként kell jelentkeznie az esti híradóban, hogy beszámoljon erről, de ez a polgármester éveken át titkolta a saját közössége előtt, hogy mit tárt fel a bíróság, ráadásul a saját választópolgárai kárára követett el bűncselekményt, tulajdonképpen azokat lopta meg, verte át, akiket szolgálnia kéne. A választóknak és a képviselő testületnek joga van tudni, ki az az ember, akinek a kezébe adták a hatalmat, és hogy hogyan bánt azzal.

Volt bármilyen kétséged arról, hogy egy jogerős bírósági ítéletről közszereplő esetében beszámolhatsz-e?

Mivel minden állításunkra elég bizonyíték volt a kezemben, és ezekről egyeztettem a Szabad Európa alapos jogászával is, amíg készült a riport, végül nem volt kétségünk afelől, hogy ezt bizonyítani tudnánk akár egy sajtóperben is.

Korábban sosem vetődött fel, hogy egy közhatalmat gyakorló politikusról ne mondhassuk el, ha bűncselekményt követett el. Ha ezt valóban sztenderdnek tartanánk Magyarországon, akkor megszűnne a bűnügyi újságírás.

És így utólag, a veled szemben indult büntetőeljárás felől nézve már meggondolnád, hogy elmondd az igazat a polgármesterről?

Kicsit mindig megbánom, amikor belefogok egy ilyen ügybe: a franc se akar öt évig járni a bíróságra, mint amikor a 2018-as választások idején az ukrán határ mentén forgattunk a szavazatvásárlásról. A választókerület képviselője akkor becsületsértésért és rágalmazásért perelt be. Öt év és három bíróság kellett hozzá, hogy a végén bűncselekmény hiányában felmentsenek. Ez mind rengeteg felesleges stressz, idő és költség, de ezeknek az embereknek épp az a céljuk, hogy újságírókat félemlítsenek meg, hogy jövőre már ne gondolkozzak azon, hogy egy politikusról leírjam a tényeket.

Az ilyen isten háta mögött lévő kistelepüléseken a politikusok sokszor gondolják, hogy bármit megtehetnek, mert soha nem kérik rajtuk számon.

Igazságtalannak érzem, hogy miközben mindent megtettem az igazság feltárásáért most is, és többször kértem a polgármestert és a feleségét, hogy adjanak interjút, végül engem jelentettek fel az anyag megjelenése után. Azt állították, hogy erkölcsi kár érte őket, mivel a riportot több mint 430 ezren látták.

Az első reakcióm megint az volt, hogy kár volt az egészbe belekezdeni, aztán persze rájöttem, hogy pont az ilyen témákért vagyok a pályán. Ha megfutamodtam volna, akkor ők győznek.

Engem ezek a helyek és ezek a szituációk érdekelnek, hogy a végeken milyen igazságtalanságok és törvénytelenségek zajlanak. Hiszen, ha mi, újságírok nem lennénk, ezek sosem derülnének ki. Persze, komoly teher, hogy tárgyalásokra és kihallgatásokra kell járkálnom, de ettől még a tények tények maradnak.

Milyen gyanúsítottnak lenni ebben az eljárásban?

Elképesztően megalázó, hogy az egyik vasárnap még Firenzében veszek át egy oknyomozó cikkünkért járó fődíjat, a következő szerdán be kell mennem vallomást tenni a kapitányságra, majd közlik, hogy rabosítanak, lefényépeznek egy számmal a kezemben, ujjlenyomatot vesznek, mint a filmekben, aztán szombaton megyek megint átvenni egy díjat.

Ezt persze nem kell bemutatni azoknak a kollégáknak, akik hasonló módon tártak fel ügyeket az elmúlt 16 évben. Ott van például Panyi Szabolcs vagy Dezső András, akiket szintén börtönben szeretnének látni azok, akikről írtak.

Magyarországon az elmúlt tíz évben megszaporodtak az újságírókkal szemben indított perek. Korábban jellemzően becsületsértés és rágalmazás miatt indították ezeket. Amióta ez a hullám lecsengett, mintha új eszközt találtak volna: bűnügyi adattal való visszaélés miatt kezdeményeznek eljárásokat. Nehéz azt megérteni, hogyan férhet ebbe a büntetőjogi kategóriába egy közhatalmat gyakorló személyről szóló tényközlés, amely egy nyilvános bírósági eljárásban született jogerős ítéleten alapul. Most mégis ez a sláger.

Ennek a büntetési tétele akár 3 év szabadságvesztés is lehet. Amikor tudatosul benned, hogy elvégezted a munkádat, és emiatt lehet, hogy leültetnek az EU kellős közepén, az egyszerre nonszensz, de az akkori helyzetet ismerve mégis simán benne van a pakliban. Ez a nyomozás is egész gyorsan haladt a kormányváltásig, azóta viszont nem tudunk róla semmit.

Mi történt a rendőrségi kihallgatásodon?

Távmeghallgatáson 47 percig kérdezgetett a nyomozó, majd a végén elmondta, mi kerül a jegyzőkönyvbe, amit úgy kezdett, hogy “Báthory Róbert és társai”. A két név, amit ezután említett, nem szerepeltek a vallomásomban, ezért megkérdeztem, hogy kerül ez most a jegyzőkönyvbe, és miért nem mondta, hogy nekem vannak ebben a feltételezett bűncselekményben társaim? Nagyon furcsa élmény volt, hogy elhallgatták előlem, hogy vannak feltételezett társaim.

Egyébként korábban már írtam cikket a kazincbarcikai rendőrség törvénytelen ügyeiről, és most épp ők nyomoznak ellenem ebben a teljesen más ügyben. Hiába kértük elfogultságra hivatkozva, hogy kerüljön át máshová az eljárás, az ügyészség szerint erre semmi szükség.

Megváltoztatta ez az ügy azt, ahogyan a munkádra vagy saját biztonságodra gondolsz?

Nem mondanám. Korábban voltak rázósabb ügyeim is, amikor életveszélyes fenyegetéseket kaptam.

Szerinted ez az eljárás elbizonytalaníthat más újságírókat hasonló ügyek feldolgozásában?

Ebben a szakmában olyanok maradtak meg, akik így is leírják ezeket. Legalábbis reménykedek ebben.