Nem lehet a politikus magánügye, ha bíróság ítéli el

Költségvetési csalás és okirat-hamisítás miatt ítélték el jogerősen az egyik falusi polgármestert. Évekkel később erről Báthory Róbert a Szabad Európa videoriportjában adott hírt. A polgármester feljelentette a munkáját végző újságírót, és jogosulatlan adatkezelés miatt egy éve büntetőeljárás folyik ellene. Hol is élünk?

Szögezzük le: nem minden politikus bűnöző. Szükségszerű szakmai ártalomnak sem kell tekinteni azt, ha egyesek közülük köztörvényes bűnöket követnek el, és büntetőeljárás indul némelyikük ellen. Ezzel együtt – mint látható – számos politikus válik terheltté, gyanúsítottá vagy vádlottá, esetenként elítélté. Az új kormányerő fogadkozik, hogy a következő hónapokban és években a kleptokratikus állam vezetőit a büntetőjog eszközeivel is felelősségre fogják vonni.

Az ország többsége támogatja a Magyar-kormány törekvését, és nagy figyelemmel kíséri a történéseket. A büntetőjogi felelősség megállapítása az igazságszolgáltatás dolga lesz. De vajon a politikusok esetleges elítélése maradhat az ő magánügyük? Nem tartozna mindez a választópolgárra is?

Szemérmes polgármester

Báthory Róbert, aki tavaly a Szabad Európa újságírójaként számolt be egy falu viharos viszonyairól, nem is gondolt arra, hogy hírt adva a polgármester és feleségének jogerős büntetéséről, jogsértést követne el. Hiszen ő még csak nem is bírálatot ismertetett, hanem egy senki által nem vitatott és – mivel az elítéltek közszereplők – közérdekből nyilvános adatot ismertetett videójában. Szó sem lehetett tehát alaptalan híresztelésről vagy az adatvédelem megsértéséről.

A polgármestert és a számos hivatali pozícióban mellette dolgozó, közpénzből fizetett feleségét egyébként azért ítéltek el jogerősen évekkel korábban, mert az önkormányzat cégének vezetőiként hamis beszámolót nyújtottak be az állami pályázati pénzek elszámolásához. Egy üzem megépítését és a lakosok foglalkoztatását vállalták, de az üzem soha nem készült el, soha senkit nem foglalkoztattak, a pénzt másra fordították. A polgármestert és feleségét társtettesként elkövetett költségvetési csalásban és hamis magánokirat felhasználásában találták bűnösnek, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket.

A bíróság ugyan mentesítette őket a hátrányos jogkövetkezmények alól, de ez nem tette büntetlen előéletűvé őket, és különösen nem tette meg nem történtté bűncselekményeiket. Ráadásul Báthory a bírósági mentesítésről is beszámolt riportjában.

A rovott múltú házaspár mégis feljelentette a munkáját végző újságírót. Báthory Róbert döbbenetére a rendőrség el is kezdett nyomozni, és már ki is hallgatták gyanúsítottként. Védelmét az Európai Központ a Sajtó- és Médiaszabadságért (ECPMF), egy lipcsei központú nemzetközi szervezet támogatásával Ivány Borbála ügyvéd látja el.

A védő áprilisban indítványozta a Báthory ellen indított büntetőeljárás megszüntetését. Egyelőre nincs válasz az ügyészségtől. Az ügyvéd tényekkel bizonyította, hogy a polgármester és felesége (mint az önkormányzat foglalkoztatottja) közszereplő. Ahogyan azt is, hogy a riporter a személyes adatokat jogszerűen és célhoz kötötten használta fel és hozta nyilvánosságra. A jogerős ítélet közlése nem volt öncélú, megalázó vagy gyűlölködő.

A Kúria tükrében

Az indítvány ismerteti a Kúria eddigi joggyakorlatát is, és felidézi a Dezső András újságíró elleni büntetőpert. Az Index munkatársa a 2018-as választási kampány idején a köztévében többször szereplő nőről írt, aki azt állította, hogy azért költözött vissza Magyarországra Svédországból, mert ott megromlott a közbiztonság. Dezső azonban nyilvánosan elérhető forrásokból kinyomozta, hogy a nőt többször is elítélték a svéd bíróságok, tehát lehetett más jó oka is a visszaköltözésre.

A nő feljelentése nyomán bíróság elé került az ügy. Az ügyészség különleges személyes adattal való visszaéléssel és rágalmazással vádolta meg az újságírót, akit végül minden vádpont alól felmentettek. Pedig a nő nem volt politikus vagy közfeladatot ellátó személy, de annyiban mégiscsak közszereplőnek számított az adott ügyben, hogy a médiaszereplést maga kereste és vállalta egy fontos közéleti témában történő megszólalás érdekében.

Dezső András és Báthory Róbert ügyei között nyilvánvaló egyezések vannak. Mindketten újságírók, akik időszerű közéleti, közérdeklődésre számot tartó témához szóltak hozzá, olyan személyek bűnügyi adatait hozták nyilvánosságra, akik önként vállalták a nyilvánosságot, és a riporterek olyan adatokat publikáltak, amelyek a segítették értelmezni a történteket.

Ennek fényében igazán visszás lenne, ha az ügyészség vádat emelne Báthory ellen. Különösen azután, hogy nemrég hosszú és részletes közleményt adott ki a budapesti közparkfenntartások körüli visszaélések miatti gyanúsításokról vagy éppen az Integritás Hatóság elnöke és felesége elleni vádemelésről. Ezekbe az ügyekben bár még szó sincsen jogerős ítéletekről, de mivel az eljárások terheltjei többnyire közszereplők, politikusok, önkormányzati tisztségviselők és állami hivatal vezetője, nagyon helyesen nevezi őket néven a nyomozóhatóság.

Képzeljük el, mi történne, ha a hazai joggyakorlat az ilyen ügyekben is ragaszkodna ahhoz, hogy a lebukott, elítélt közszereplők, politikusok és állami vezetők bűnügyi adatait nem lehet nyilvánosságra hozni! Nem értesülhettünk volna például arról sem, hogy Völner Pál egykori államtitkár ellen ma is büntetőper van folyamatban, hogy a Magyar Péter elleni nyomozásokat megszüntették, hogy Balogh József fülöpházai polgármestert vagy Kaleta Gábor nagykövetet jogerősen elítélték. És nem tudhatnánk arról sem, hogy a most megbukott kleptokráciával mi fog történni a következő években.

A közszereplő viselt dolgainál nincs helye szemérmes félrenézésnek, ott mindig szoros kontroll és széles nyilvánosság kell. Ezt kell támogatni jognak és joggyakorlatnak.

Magasról nagyobbat esünk

A bűnelkövető politikus büntetése kettős természetű. Először ott van maga a marasztaló ítélet, amit a bíróság szab ki rá, és – mint bármely más elítéltnek – neki is le kell például ülnie a szabadságvesztést, be kell fizetnie a pénzbüntetést, el lesz tiltva a közügyektől és elkobozzák tőle a bűnnel szerzett vagyonát. A másik büntetése a közösség megvetése. Ez persze más bűnelkövetőkkel is előfordulhat, de a politikust – közismertsége és egykori társadalmi szerepe miatt – mindez mégis sokkal inkább sújtja, mint másokat.

A választott tisztségviselők (parlamenti és önkormányzati képviselők, kormánytagok, közjogi vezetők, polgármesterek, pártvezetők stb.) megbízatásukat demokratikus kiválasztási folyamatban nyerik el, és mandátumuk ideje alatt a népakarat kifejezői vagy legalábbis egy közösség (pl. párttagok, választópolgárok) megbízottjai a döntési folyamatokban, közvetlenül vagy közvetve a nép ruházza fel, rakja magas polcra őket időlegesen hatalommal. Magától értetődő társadalmi elvárás az is, hogy a választott tisztségviselő ne kövessen el bűncselekményt, különösen kiválasztott helyzetét, hatalmát kihasználva ne tegyen ilyet.

A politikus, közszereplő (vagy a jog nyelvén közéleti szereplő) viselt dolgai közérdeklődésre tartanak számot. Nyilvánosan tevékenykedik, ismertséget, elfogadottságot, támogatást és hatalmat a nyilvánosságot felhasználva szerez magának. A közélet szereplőjének egyenesen a nyilvánosság biztosítja, hogy képes legyen befolyásolni a társadalmi-politikai folyamatokat. Demokratikus nyilvánosságban, amelynek magától értetődő jellemzője a politikai alternatívák és szereplők versenye, szóba sem jöhet, hogy a politikus szélesen vett tevékenységéhez kapcsolódó adatok különleges védettséget élveznének a nyilvánosság tájékoztatásával szemben. Nem csak a politikai megnyilvánulásai, értékválasztásai, iskolai végzettsége, vagyoni helyzete számít közadatnak vagy közérdekből nyilvános adatnak, de annak számít az is, ha büntetőeljárás indul ellene vagy elítélik és megbüntetik. Az ő magánélete és családi élete is védelmet élvez, ám a közügyekkel összefüggő cselekedetei a nyilvánosságra tartoznak.

Versengő alapjogok

A bűnügyi személyes adatok alapesetben érzékeny, kiemelten védett adatoknak számítanak – ha nem közszereplőről van szó, mert nála már korántsem ilyen szigorú az adatvédelem. A polgároknak ugyanis a tájékozott döntésekhez szükséges tudniuk, hogy ezt vagy azt a közszereplőt, minisztert vagy polgármestert például költségvetési csalás vagy hűtlen kezelés miatt ítélték el. Például igenis a közre tartozik, ha, mondjuk, a politikus, aki a „tiszta kezek” ígéretével kampányol, elítélt sikkasztó, vagy egy polgármestert, aki most a nők megbecsüléséről, a család fontosságáról szónokol, korábban kapcsolati erőszak miatt ítéltek el. A közérdek itt különösebb magyarázatra nem szorul.

Ilyen esetekben két alapjog konkurál egymással: a személyes adatok védelme a véleménynyilvánítás szabadságával és a hozzá szorosan kapcsolódó közérdekű adatok megismeréséhez való joggal. Ha „mezei polgárról” van szó, akkor általában az adatvédelem a győztes, ha közszereplőről akkor az információszabadság.

A hazai szabályozás és joggyakorlat az 1990-es rendszerváltás óta egyébként is azon alapul, hogy a közéleti szereplőknek az átlagosnál jobban kell tűrniük a személyükkel szemben megnyilvánuló, a közszereplésükkel kapcsolatos véleménynyilvánítást, kritikát. A tényekre – bármennyire fájjanak is – ez még inkább vonatkozik.