A sztálini rezsim hivatalosan azért rombolta le a Megváltó Krisztus-székesegyházat, mert helyére akarta megépíteni az új rend szimbólumát, a gigantikus Szovjetek Palotáját – de más, hatalomtechnikai és spirituális céljai is voltak.
John Milton Areopagitica című röpirata szerint a könyvek cenzúrája keresztyénietlen dolog, vagyis idegen a reformált vallásoktól. Afféle pápista vircsaft, amit semmiféle biblikus vagy antik hagyomány nem igazol. Mint írja: „egy könyvet megölni szinte felér egy ember megölésével”.
Márton Áron, a katolikus egyház gyulafehérvári püspöke különösen nehéz időszakban szolgálta vallási közösségét. Hosszú börtön és még hosszabb házi őrizet, összesen 18 év után 1967-ben nyerte el újra szabadságát. Ekkortól már szabadon mozoghatott, de az állami kontroll megmaradt, spiclik és provokátorok vették körül.
„Mi a türelem? Az emberiség legfőbb osztályrésze, kincse. Valamennyien gyöngék vagyunk, valamennyien tévedünk; bocsássuk meg kölcsönösen egymásnak ostobaságainkat, ez a természet legfőbb törvénye.”
Mintegy 10–20 éven át volt Európa legnagyobb hatású értelmiségije Rotterdami Erasmus. Más humanistákhoz hasonlóan mindenről volt véleménye. Viszont más humanistákhoz képest ő többnyire a saját véleményét írta meg, és nem elvárt vagy jól megfizetett szövegeket. Az is megkülönböztette kortársaitól, hogy ő nem vitapartnereit kívánta elsöpörni, hanem az emberi balgaságot.
A szembenálló felek oly igen gyűlölték egymást, hogy harmincéves háborút lezáró hét éven át tartó alkudozásban nem voltak hajlandók még egyazon városban sem tartózkodni. Az egymástól ötven kilométerre lévő Münsterben tanyáztak a katolikusok, Osnabrückben pedig protestánsok, és csak követek útján érintkeztek egymással. Azért csak sikerült lezárni a vallásháborút, és a vesztfáliai béke a valóságnak megfelelően egyenrangúvá tette a protestantizmust.
A felkorbácsolt vallási és politikai ellenségeskedés katasztrófákhoz vezet. Az 1670-es évek egyik legismertebb igazságtalansága volt a protestáns prédikátorok koncepciós pere Pozsonyban. A kollektív bűnösség alapján halálra ítélt, majd gályarabnak eladott lelkészek és tanítók sohasem szabadultak volna iszonyú fogságukból, ha nincsen nemzetközi felháborodás és segítség.
„A legnagyobb ember a világon.” „Vele indult, az ő öröksége a felvilágosodás” – ilyen fellengzős kijelentéseket is megfogalmaztak John Locke (1632–1704) angol filozófussal kapcsolatosan. Fellengzősöknek fellengzősök, de sok igazság van bennük. Az emberi jogok eszméje mindenesetre sokat köszönhet neki. Az első, racionális természetjogra alapuló emberi jogi elméletnek a kidolgozása az ő nevéhez fűződik.
A Helsinki Bizottság hat jeles írót (Cserna-Szabó Andrást, Darvasi Lászlót, Erdős Virágot, Grecsó Krisztiánt, Parti Nagy Lajost, Térey Jánost) arra kért föl, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének a civil szervezet számára különösen becses cikkeire írjanak verset, novellát, irodalmi szöveget. Ezeket a 25 éves egyesület születésnapi ünnepségén adták elő Keszég László rendezésében. Közreműködött: az Amoeba zenekar, Rezes Judit, Keresztény Tamás, Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Kata. Az est Kornis Mihály felolvasásával indult.Az elkészült művek közül Erdős Virág verse, Parti Nagy Lajos írása, Darvasi László novellája, Térey János strófákba tördelt rövidprózája és Cserna-Szabó András elbeszélése után adjuk közre Grecsó Krisztián esszéjét, amit a 9. cikk inspirált a gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadságról.
Nem kell túlságosan komolyan venni a strasbourgi bíróság ítéletét, ha az nem tetszik a kormánytöbbségnek. Ilyesmi olvasható ki Rétvári államtitkár múlt heti nyilatkozatából. Rossz szöveg, és ismerős.