Megszűnik a rendőrségi fogdák zsúfoltsága – ígéri a készülő rendőrségi fogdarendelet. Valójában azonban ma már nem a fogdák, hanem a börtönök zsúfoltsága az igazi probléma.
„A zárkában csak a befogadóképességnek megfelelő számú fogvatartottat lehet elhelyezni. Ha nincs elég férőhely vagy nincs lehetőség a kötelező elkülönítésre, a fogvatartottat más fogdában kell elhelyezni.” Ez lehet a készülő rendőrségi fogdák rendjéről szóló BM rendelet legprogresszívabb előírása. A Magyar Helsinki Bizottság véleményezte a rendelettervezetet, és nyugtázta, hogy az a megoldás, amit lassan két évtizede javasol, most bekerülhet a szabályozásba.
A Helsinki Bizottság az 1990-es évek közepe óta rendszeresen látogat rendőrségi fogdákat. Akkoriban még minden második előzetes letartóztatottat a rendőrségen tartottak fogva többnyire döbbenetesen rossz, az embertelen bánásmódot kimerítő körülmények között. Többszöri bírálatunk nyomán számos kirívóan pocsék, emberi tartózkodásra alkalmatlan fogdát zártak be. Idővel a jogszabályi előírások sem tettek lehetővé 60 napnál hosszabb ideig tartó rendőrségi fogvatartást. Ezek után egyre-másra zártak be a fogdákat. Ma már gyakorlatilag csak az előállítottak és kisebb számban az őrizetesek kerülnek fogdára, az előzetes letartóztatásban lévő terheltek szinte mindegyike azonnal a büntetés-végrehatás intézeteibe (köznyelven: börtönbe) kerül.
A készülő rendelet szerint ezentúl senkit nem lehet majd fogdazárkába tenni, akinek nem képesek biztosítani a három négyzetméter mozgásteret, illetve a hat köbméter légteret. A „létszám felettiek” egytől-egyig a büntetés-végrehajtáshoz kerülnek.
Amennyire örülünk a befogadási szabályok szigorodásának, annyira aggódunk, hogy 150 százalék körüli börtönzsúfoltság mellett a rendőrségről a büntetés-végrehajtáshoz átkísért fogvatartottak milyen körülmények közé kerülnek. Már a mai állapotok mellett is alig van olyan rab, akinek a bv.-intézet képes lenne biztosítani az előírt, „lehetőség szerint” három négyzetméteres mozgásteret. Pedig a strasbourgi bíróság gyakorlata szerint négy négyzetméter alatt (egyéni elhelyezés esetén hat négyzetméter alatt) embertelen bánásmódról beszélhetünk. Ehhez képest a készülő, a mostaninál jobb fogdarendelet sem biztosítana többet három négyzetméternél. Még mielőtt valaki túlzott elvárásokról, jogvédői lágyszívűségről beszélne, nézze meg, mondjuk, a somogyi Hetes község ebtartási szabályait, amely szerint a kistestű kutyáknak 10 négyzetméter, közepeseknek 15 négyzetméter, nagyoknak pedig 20 köbméter dukál az udvari kennelben.
Amennyiben tehát nem szigorodnak a büntetés-végrehajtásra vonatkozó befogadási előírások is, és nem csökken jelentősen a börtönnépesség, úgy – bármennyire is üdvözlendőek az új fogdaszabályok – csak látszatintézkedésről, a probléma exportálásáról beszélhetünk. Igaz, fogalmazhatunk pozitívan is: ha a kormány tartja a jó irányt, és a fogdarendelet után a bv.-kódexben is kötelezővé teszi ezentúl a befogadás elutasítását és az átszállítást zsúfoltság esetén, akkor az első kis lépés is értelmet nyer.
Zádori Zsolt