Mobil, láncfűrész és közoktatás mellett jól működő büntetőpolitikát is találunk a finneknél. Nemrég még a legtöbb szabadságvesztést itt hajtották végre, mostanra elérték, hogy az unióban náluk kerülnek a legkevesebben börtönbe, fiatalok pedig csak elvétve. Nemcsak a fiatal bűnelkövetőt segítik, hanem a családját is.
Fiatalkorú bűnelkövetők és droghasználók reintegrációs foglalkozása, paintballozása
Tapio Lappi-Seppälä a Nemzeti Jogpolitikai Kutatóintézet igazgatója Finnországban. Korábban a Helsinki Egyetem jogszociológia és kriminológia professzoraként dolgozott. Hosszú pályafutása alatt a büntetőjogi törvényhozás területén a finn Igazságügyi Minisztérium vezető tanácsadójaként tevékenykedett, tagja volt a büntetőjogi reformért felelős munkacsoportnak, valamint elnöke a büntetőjogi kódex általános részét előkészítő bizottságnak. Szintén tagja volt az új büntetés-végrehajtási törvényt előkészítő bizottságnak, emellett a fiatalkorúakat érintő szankciós rendszer megújításán dolgozó bizottság elnökhelyetteseként is tevékenykedett, továbbá számtalan könyvet és cikket publikált a büntetőjog, kriminológia és büntetőpolitika területén.
A vele készített interjú érdekes lehet a magyar olvasónak, és a finn büntető igazságszolgáltatási rendszer megoldásai példaként szolgálhatnak a hazai jogalkotónak is. A beszélgetés rövidített, szerkesztett változatát közöljük.
Honnan szerezte szakmai tapasztalatait a fiatalkorúak igazságszolgáltatásához kapcsolódó területekről?
Tapasztalataimat leginkább az Igazságügyi Minisztériumban törvényhozási tanácsadóként és – 1995-től mostanáig – a Nemzeti Jogpolitikai Kutatóintézet igazgatójaként szereztem. A minisztériumban töltött évek alatt részt vettem minden a területet érintő jogszabálytervezet előkészítésében. A reform, amely évekkel ezelőtt kezdődött, még ma is tart. Kutatóintézetünk pedig kiterjedt és alapos kutatásokat végzett a fiatalkorúak bűnelkövetési gyakorlatáról és az igazságszolgáltatás velük kapcsolatos működéséről. Ezek a témák máig fontos részét képezik kutatási programunknak.
Létezik speciális, a gyerekeket a középpontba állító büntető jogalkotás Finnországban? Hogyan tudná meghatározni a fiatalkorúak igazságszolgáltatását hazájában?
A gyerekeket természetesen másképp kezelik nálunk is, mint a felnőtteket. Először is minden 15 év alatti fiatalkorú mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Ők teljes egészében a gyermekjóléti, gyermekvédelmi rendszer alá tartoznak. A 15–17 éves fiatalkorú elkövetőkkel a gyermekvédelmi és a büntető igazságszolgáltatási rendszer közösen, míg a 18–20 éves fiatal felnőttekkel csak a büntető igazságszolgáltatás hatóságai foglalkoznak.
Mik a legjelentősebb különbségek e két rendszer között?
A gyermekvédelmi és a büntető igazságszolgáltatási rendszer működése alapvetően különböző elveken alapul. Minden gyermekvédelmi intézkedés legfőbb ismérve a gyerek mindenek felett álló érdekének érvényesülése, épp ezért minden intézkedés támogató jellegű, és az elkövetett bűncselekmény jellege, súlya csupán alig vagy egyáltalán nem játszik szerepet sem az alkalmazott intézkedés jellegében, sem az alkalmazásáról való döntésben. A büntető igazságszolgáltatási oldal sokkal kevésbé tesz különbséget az elkövetők között eltérő életkoruk alapján. Szigorúan fogalmazva: ebben az értelemben nincs elkülönült büntető igazságszolgáltatási rendszer a fiatalkorúak számára Finnországban – ez a megközelítés azonban rendszerint elfogadott a legtöbb ország jogrendszerében is. Ennek ellenére a fiatalkorú elkövetőkkel számtalan tekintetben a felnőttektől eltérően bánnak a büntetőjogi intézkedések során. A 15–17 éves elkövetők enyhébb végrehajtási fokozatban töltik büntetésüket, valamint a tényleges fogvatartást ebben az életkorban korlátozottan és csak kivételes esetben rendelik el. Emellett a büntetőintézkedések alkalmazása során is nagyobb hangsúllyal szerepelnek rehabilitációs és támogató elemek.
Le tudná írni, hogyan változtak a gyermekvédelmi rendszer módszerei az 1960-as és 1970-es évek reformjaitól napjainkig? Jelenleg milyen struktúra jellemzi a gyermekvédelmi és az egészségügyi intézményeket?
A gyermekvédelmi rendszer a skandináv államokban a XX. század elején alakult ki a rossz magatartású gyerekek kötelező iskoláztatásának ötletei nyomán, mégpedig elsősorban a szociális szolgálatok átfogó, a gyerek jólétével és mindenek felett álló érdekével összhangban álló koncepciója alapján. Ma a gyermekvédelmi rendszer már az általános jóléti politika része. Ebbe beletartozik a szociális biztonság, a szociális hálózatok, valamint magába foglalja az egészséget, az oktatást, a lakhatást, a foglalkoztatást, illetve számtalan egyéb intézkedést, jogosultságot. A cél az, hogy mindenki számára legalább a legalapvetőbb szükségletek biztosítva legyenek. A mi beszélgetésünk nézőpontjából nézve a gyermekek szociális helyzetének alakulása különösen fontos, mivel meghatározó szerepe van a bűncselekmények elkövetésében. A gyermekvédelmi intézkedési struktúra meglehetősen komplex. Az intézkedések számtalan különféle típusa idesorolandó, ezek szándéka és az ezeket leíró alapelvek azonban különbözőek. Az azonban általánosságban elmondható, hogy a legfontosabb az, hogy a gyerek a családjában és a saját otthonában maradhasson. Ha azonban a gyereknek fokozottabb gondoskodásra és védelemre van szüksége, akkor speciális gyermekotthonokban, illetve a fiatalkorúak intézeteiben kaphat helyet. A legszigorúbb intézkedés idősebb gyerekek és tizenévesek számára a javítóiskolai nevelés.
Milyen feltételekhez kötik a fiatalkorúak fogvatartását Finnországban? Tudna mondani adatokat arra vonatkozóan, hogy hány gyermek él javítóintézetben? Mit kell tudni a fiatalkorúak előzetes letartóztatásáról? Milyen a fiatalkorú elkövetők általános mentális állapota?
A zárt intézetek koncepciója idegen a finn gyermekvédelmi rendszertől. Noha a gyerekek mozgásukban korlátozva vannak a különféle fokozatok szerint (például nem mehetnek be a városba), természetesen garantálni kell részvételüket a napi oktatási programban. Figyelnünk kell emellett arra is, hogy ezeket a gyerekeket elsősorban nem az általuk elkövetett bűncselekmény miatt helyezték el az intézetben, hanem azért, mert az egyéni fejlődésük veszélyeztetett volt környezeti vagy viselkedési tényezők miatt. A javítóintézetek Finnországban különféle területekre specializálódtak, és ezzel összhangban kifejlesztették saját profiljukat. Hat állami javítóintézetben összesen körülbelül 300 gyereket nevelnek. A javítóintézetek elsősorban iskolák, az alapvető céljuk biztosítani az általános iskolai nevelést, valamint elérni a tanulmányok folytatását ezt követően is. A gondoskodás egyik fontos elemét képezi pszichológiai kezelés is – vagy az általános egészségügyi szolgáltatások részeként, vagy kis, speciális igényű csoportokban. A kezelési időszak gyakran önkéntes segítségkérésen alapul, leginkább depressziós gyerekeknél. Azoknak a 13–17 év közti fiatal pácienseknek a száma, akiket belegyezésük nélkül kezelnek a viselkedésük miatt, napi 30–60 fő körül alakul. A mentális probléma miatt segítségre szoruló összes fiatal száma azonban ennél jóval nagyobb, évente körülbelül 2000 eset. Ha megnézzük a büntető igazságszolgáltatási rendszert, a fiatalkorú fogvatartottak kis száma miatt nem találunk speciális, fiatalkorúak számára fenntartott börtönöket Finnországban. Napi szinten mindössze öt–nyolc 15 és 17 év közötti személyt tartanak fogva a finn börtönökben. [Magyarországon a finn büntetés-végrehajtási intézeteknél jóval szigorúbb szabályok szerint működő javítóintézetekben napi kb. 500 fiatalkorút tartanak fogva, míg bv. intézetekben újabb 500-at. A szerk.] A büntetés-végrehajtási jog szabályai azonban már tartalmaznak speciális rendelkezéseket a fiatalkorúakra nézve: ezek szerint a gyerekeket a felnőttektől elkülönítve kell fogva tartani, valamint különleges figyelemmel kell lenni speciális szükségleteikre is. A fiatalkorúak egyébként is különleges helyzetben vannak a börtönben, munkaprogramjaik például életkori sajátosságaikhoz igazodnak. Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúakat szintén el kell különíteni a jogerősen elítéltektől, de ez egyébként így van a felnőtt korúak esetében is.
Milyen intézkedésekkel segítik a fiatalkorúak társadalmi be- vagy visszailleszkedését Finnországban? Meg tudna osztani néhány információt a fiatal felnőttek helyzetéről?
A gyerekeknél ismét az általános gyermekvédelmi rendszerre hivatkoznék. A gyerekekkel végzett szociális munka a biztonságukról, egészségükről, valamint életfeltételeik támogatásáról és környezetükről való gondoskodást jelenti. Akkut krízishelyzetben emellett többrendszerű terápiával és más módszerekkel avatkozunk be. A fiatal felnőtteknél a büntető igazságszolgáltatási rendszerben elsősorban arra törekszünk, hogy szociális képességeik a börtönben töltött idő alatt és szabadon bocsátásuk után is fejlődjenek. Az ítélet meghozatala után a fogvatartottal, a börtön személyzetével és a fogvatartott lakóhelye szerinti közösségi hálózatokkal együttműködve egyéni tervet dolgozunk ki számára a jövőre nézve. A börtönben töltött idő alatt a bentlakóval végzett munka során a széleskörű rehabilitációra és gyakorlati képességek megerősítésére összpontosítunk. Ez strukturált rehabilitációs programot, gazdasági tanácsadást, oktatást és munkajellegű tevékenységet, családi meg önkéntes támogatókkal végzett munkát, foglalkoztatási kurzusokat, kreatív tevékenységet és testnevelési gyakorlatokat is magában foglal, ahogyan kiscsoportos feladatokat is annak érdekében, hogy az életvezetési képességeik is erősödjenek. Ezt a munkát professzionális, a projekt dolgozóiból, speciális tanácsadókból, az igazgatóhelyettesből, köztisztviselőkből és a börtön tisztjeiből álló csoport végzi. A szabadlábra helyezés utáni közösségi munkát is a projekt dolgozói szervezik és koordinálják. Ez a munka professzionális nevelésből és oktatásból, otthontámogatásból, tanácsadói szolgálati tevékenységből, valamint kábítószer-használók esetében szociális munkából áll, együttműködve a családdal és egyéb olyan személyekkel is, akik közel állnak a fiatalhoz.
Milyen intézkedési lehetőségei vannak a gyermekvédelmi hatóságoknak? Léteznek rehabilitációs célú intézkedések is?
A gyermekvédelmi intézkedések első fokozatában vannak támogató jellegű beavatkozások is. A finn gyermekvédelmi törvény kötelezi a hatóságokat arra, hogy késedelem nélkül megtegyenek bizonyos segítő jellegű intézkedéseket akkor, ha a gyerek vagy a fiatalkorú egészségét vagy fejlődését veszélyeztető élethelyzetben van. A kevésbé problematikus esetekben ez rendszerint egy vagy több, a fiatalkorú és szülei jelenlétében zajló megbeszélésre korlátozódik. Ha a megbeszélések során nyilvánvalóvá válik, hogy a családban komoly problémák vannak, megkíséreljük megoldani ezeket. A család ekkor lehetőséget kap arra, hogy anyagi segítséget, terápiát, kapcsolattartó személy segítségét vagy más támogatási formákat vegyen igénybe. Bizonyos esetekben a családnak kötelező igénybe venni a szociális munkás segítségét, aki hosszabb időszakon keresztül és otthoni környezetben igyekszik segíteni a családtagoknak. A konkrét támogató jellegű intézkedések listája terjedelmes és bővíthető. Ezeken kívül a szülők anyagi és szociális támogatására is lehetséges, amely magába foglalhatja a pszichológiai segítségnyújtást és a pszichiátriai szolgáltatásokat is, munkavállalást segítő képzéseket, leszoktató programokat. A legközvetlenebben beavatkozó gyermekvédelmi intézkedés a gyámság alá helyezés, valamint a nevelőotthoni ellátás elrendelése. A nevelőotthoni gondozásba vétel lehet önkéntes és kötelező. A legtöbb esetben a mindkét fél, tehát a gyermek és a szülei is egyetértenek a kérdésben. A legerősebb forma, tehát a nem önkéntes jellegű gondozásba vétel elrendeléséhez három feltételnek kell teljesülnie: (1) a gyermek egészsége vagy fejlődése veszélyben van a) környezeti problémák miatt (ezt gyakran a szülők viselkedése vagy függősége okozza), vagy b) a gyermek saját viselkedése, magatartása miatt; (2) az enyhébb gyermekvédelmi intézkedések elégtelennek látszanak; és (3) a gondozásba vétel a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja.
Mi tette lehetővé, hogy a büntetések körében a szabadságvesztés aránya Finnországban az 1970-es évek után csökkenni kezdett?
Ezt a változást alapvetően a korábbi szociális politikát és intézményes gondoskodást ért általános kritikával függ össze. Az intézményes módszerek, a szabadságvesztés hatástalanságának kriminológiai bizonyítékai gyarapodtak, ugyanakkor a jogállami garanciák miatt érzett aggodalom is erősödött. Az a tény pedig, hogy a fogvatartottak aránya hazánkban jóval magasabb volt, mint északi szomszédainknál, politikai viták tárgya lett. És annak felismerése, hogy a büntetőpolitika alapvetően nem lehet pártpolitikai villongások tárgya, valamint az, hogy a média ésszerűen és realistán állt a témához, lehetségessé tette, hogy politikai konszenzus megszületése után csökkentsük a fogvatartotti létszámot. Az 1970-es évek elejétől kezdve egyébként körülbelül 20–25 jogi reformintézkedést fogadtak el azzal a céllal, hogy csökkentsék a börtönbüntetések alkalmazásának arányát. Ekkor a fogvatartottak aránya a nyugat-európai országok közül Finnországban volt a legmagasabb, az 1990-es évek elejére azonban az Európai Unió államai között ez az érték már nálunk lett a legalacsonyabb.
Hogyan működik az informális mediációs szolgálat az elkövetők és az áldozatok között? Ez a lehetőség egyfajta szankcióként van jelen a rendszerben? Melyik életkori csoport esetében igazán fontos ez?
Finnországban a mediáció nem képezi részét a büntető igazságszolgáltatási rendszernek, de az együttműködés a mediációs hálózattal a büntetőeljárásban fontos elem. A részvétel a folyamatban önkéntes mindegyik fél számára. A helyi szociális intézmények rendszerint segítenek a folyamat koordinálásában, a mediátorok azonban nem hivatalnokok, hanem olyan önkéntesek, akiknek speciális tréningeken kell részt venniük azért, hogy felkészüljenek a feladatra. A mediációs szolgáltatás igénybevétele nincs speciális életkori csoportok szerint korlátozva. Jelentőségét jól mutatja az a tény, hogy a gyakorlatban ennek van a legerősebb hatása a fiatalokra – a mediáció igénybevételével zajló esetek száma az éves adatok szerint mára tízezer fölé emelkedett. Átlagosan öt fiatalkorú elkövető közül egy vesz részt mediációban.