Lex Handóként került be a köztudatba a bíróságok gyámság alá helyezését
előkészítő 2019. decemberi salátatörvény. Ma már tudjuk, hogy valójában ez a Lex Varga Zs. volt. A különbség nem
csekély: a legmerészebb elképzelések között sem szerepelt, hogy a kormányzó
többség egy bírói és bírósági vezetői tapasztalatot nélkülöző ügyészt fog
beejtőernyőztetni a Kúria élére. A Kúria új elnökének a megválasztása komoly
ellenkezést váltott ki az érintett jogászi hivatásrendek körében: egyöntetűen tiltakoztak a bírák, aggódnak a jogállam védelmében
elkötelezett ügyvédek. De mégis, miért olyan aggasztó, hogy
Varga Zs. András lett a Kúria elnöke? Összeszedtük.
#1: Testre szabott törvények
Nem újdonság, hogy a kormányzat egy-egy személyi döntés érdekében testre szabja a jogszabályokat. Így járt el akkor is, amikor 2012-ben egy törvénymódosítással kizárta, hogy Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökét jelölni lehessen a jogutód Kúria elnöki pozíciójára, vagy amikor lehetővé tette hogy a 22 éves Rácz Zsófia diploma nélkül is helyettes államtitkár lehessen. A törvényi előírások személyre szabása nagyszerűen szemlélteti a jogállamiság (rule of law) és a törvények instrumentális használata (rule by law) közötti különbséget.
Míg jogállamban a törvényi előírásoknak egy személyi döntés esetében garanciális jelentőségük van (biztosítják, hogy egy pozíciót kizárólag kellő tudással és tapasztalattal rendelkező, arra érdemes személy töltsön be), addig a törvények instrumentális használata mellett a hatalom bármely emberéből lehet - a garanciákat félretéve - alkalmas jelöltet faragni.
#2: Első az egyenlők fölött
A Lex Varga Zs. mégis kirívó példa, mert számos, a bíróságok függetlensége szempontjából kulcsfontosságú garanciális szabályt iktatott ki annak érdekében, hogy Varga Zs. András foglalhassa el a Kúria elnöki székét. Ennek végső eredménye, hogy a rendszerváltás óta most először lesz olyan főbíró, aki nem első az egyenlők között, inkább első az egyenlők fölött. (Vagy, ha bírói tapasztalatát nézzük, még inkább: alattuk.)
Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt Varga Zs.
...bíró sem lehetett volna.
A Lex Varga Zs. azonban előírta, hogy az Alkotmánybíróság tagjai – ha ezt kérik – a mindenki másra kötelező pályázati eljárást mellőzve lehessenek bírók. E szabály alapján – hét másik alkotmánybíróval együtt – alig három hónappal kúriai elnöki megválasztását megelőzően, 2020. július 1-jén megkapta bírói kinevezését. Megválasztásáig azonban meg sem kezdte bírói működését: 2020. október 16-ig az Alkotmánybíróság tagja volt, így szolgálati jogviszonya szünetelt. Megválasztásáig tehát egyetlen napot sem töltött gyakorló bíróként a rendesbírósági rendszerben.
...nem kezdhette volna bírói karrierjét a Kúrián
A Lex Varga Zs. lehetővé tette, hogy azok a bírók, akik az Alkotmánybíróság tagjaként, pályázati eljárás nélkül lesznek bírók, azonnal a Kúriára kerüljenek. Ezzel a törvény a kúriai bírói beosztás elnyerésének számos garanciális elemét kiiktatta – például azt, amely előírja, hogy az álláshelyre pályázók közötti rangsor kialakítása során a bírói tanács és a kollégium véleményét is figyelembe kell venni.
...alkalmatlan lett volna a Kúria elnöki pozíciójára
A Kúrián vezető beosztásba – és különösen a Kúria elnöki székébe – csak olyan személy kerülhet, aki legalább ötéves bírói szolgálati viszonnyal rendelkezik. 2020. január 1-jétől azonban módosult a szabályozás, és bírói szolgálatként elismerhető lett az Alkotmánybíróság tagjaként töltött idő. Így állhatott elő, hogy 2021-től olyan ember lesz Magyarország főbírója, aki soha egyetlen bírósági tárgyalást sem vezetett még.
#3: A tárgyalótermi tapasztalat teljes hiánya
Az Alkotmánybíróság tagjaként töltött idő nem helyettesítheti a bírói gyakorlatot. Magyarországon az Alkotmánybíróság nem része a rendesbírósági rendszernek. A bíróságok a peres felek aktív közreműködése mellett, bonyolult eljárási törvények alapján működnek, ahol a bíró tárgyalótermi tapasztalata sokat számít. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság tagjai egymás közt tanácskozva, igen egyszerű eljárás keretében hozzák meg döntéseiket szoros határidők és a felek ráhatása nélkül. Éppen ezért az Alkotmánybíróság tagjainak kiválasztása során nincs jelentősége a peres tapasztalatnak, jelöltek lehetnek akadémikusok, tudósok és egyetemi tanárok is.
Az Alkotmánybíróság tagjait a (2010 óta szinte folyamatosan egypárti kétharmados többséggel működő) parlament választja, így a politikai szempontok könnyebben előtérbe kerülhetnek. Varga Zs. András is már egypárti jelöltként került az alkotmánybírói székbe 2014-ben.
#4: Az ügyészi pártatlanság
Az új főbíró pártatlanságának látszatát önmagában gyengíti az, hogy törvénymódosítás révén, a bírói karon kívülről ejtőernyőztették be a Kúria élére. Varga Zs. esetében azonban a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy több mint 13 éven keresztül teljesített szolgálatot ügyészként Polt Péter beosztottjaként, ebből közel 10 évet a legfőbb ügyész helyetteseként. Polt meghívására dolgozott az ombudsmani hivatalban, az ő újraválasztásával lett ismét ügyészségi vezető.
Az alkotmánybíróként töltött hat évét leszámítva pályája döntő részét Polt árnyékában töltötte. Ügyészi múltja és a legfőbb ügyészhez való szakmai kötődése a főbírói függetlenségét és pártatlanságát a külső szemlélő számra is kérdésessé teszik. Nem véletlen, hogy a kinevezését övező aggályok közül ez kapta a legnagyobb visszhangot.
#5: Nesze neked bírói függetlenség
Varga Zs. András megválasztására a közel 3000 fős bírói kart képviselő bírói önigazgatási szerv, az Országos Bírói Tanács (OBT) tagjainak határozott tiltakozása ellenére került sor. Az OBT 13–1 arányban nem támogatta a jelölt megválasztását. Az OBT tagjai részletesen meghallgatták Varga Zs. Andrást. A meghallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint alaposan szembesítették valamennyi, a bírói kar függetlensége szempontjából húsbavágó kérdéssel.
Az OBT végül aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Varga Zs. András
“jelöltté válását két közelmúltbeli törvénymódosítás tette lehetővé, amely nem feleltethető meg annak az alkotmányos elvárásnak, hogy a bírósági szervezetrendszer csúcsára a más hatalmi ágaktól független, külső szemlélő számára is pártatlannak látszó személy kerüljön”.
Azonban a korábbi bírósági reformok örvén meggyengített OBT-nek a kúriai elnök megválasztása kapcsán nem osztottak erős lapokat: tiltakozása “csak” előzetes véleménynek minősült, amit a kétharmados többség nagyvonalúan figyelmen kívül is hagyott. A tiltakozás ellenére megválasztott elnök mostantól kilenc évig hivatalból tagja lesz a bírók által választott önigazgatási testületnek. Nesze neked bírói függetlenség.
A java csak most jön – a kinevezés következményei
A Varga Zs. megválasztása körül felmerült számos probléma csupán a jéghegy csúcsa. Kinevezése következményei sokkal aggasztóbbak, mint magát a kinevezést körülvevő visszásságok. A Lex Varga Zs. ugyanis nemcsak a lehetséges főbírójelöltek körét tágította, hanem a Kúria és azon belül a Kúria elnökének szerepét is átformálta, erőteljes jogokat biztosítva az elnök számára mind a Kúria igazgatása, mind a jogegység megteremtése érdekében. Varga Zs. Andrásnak így két aranykulcs is jutott a jogállamisághoz: az egyik a bírói hatalom csúcsának egyszemélyi irányítása, a másik a bírói ítéletek tartalmának formálása.
#6: A kúriai bírók belső függetlensége
A bíróságok függetlenségével foglalkozó nemzetközi szervek ajánlásai és a nemzetközi bíróságok – így a strasbourgi bíróság is – ma már azonos súllyal veszik figyelembe a bíróságok külső és belső függetlenségét meghatározó körülményeket. Míg külső függetlenség alatt a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól való függetlenséget kell érteni, a belső függetlenség a bírók bírósági szervezeten belüli függetlenségét takarja, vagyis a bírósági és igazgatási vezetők nyomásgyakorlásától való mentességet.
A Kúria elnöke mint bírósági vezető széles jogosítványai meghatározóak a kúriai bírók belső függetlenségére. A Kúria elnöke rendelkezik a kúriai bírók kinevezése, beosztása és előmenetele szempontjából kulcsfontosságú igazgatási jogosítványokkal; gyakorolja a kúriai bírók mindennapjait meghatározó munkáltatói jogokat, e minőségében kezdeményezi a fegyelmi eljárásokat és döntő szerepet játszik a fegyelmi tanácsok összetételének meghatározásában. Ezen felül meghatározza a munkarendet és az ügyelosztási rendet, kivételt tehet az ügyelosztási rend alól, és mindezek révén szabályozza az egy bíróra jutó munkaterhet (eláraszthatja a bírókat munkával vagy épp ellenkezőleg: visszafoghatja egy bíró ítélkezési tevékenységét).
Mindezek a jogosítványok olyan hatalommal ruházzák fel Varga Zs. Andrást a bírói szervezetrendszeren belül, amellyel könnyen nyomás alá helyezheti a bírókat és alkalmas lehet arra, hogy a bírói függetlenséget külső szemlélő számára nehezen látható módon, a szervezeten belül korlátozza.
Ha Varga Zs. András a Kúria elnökeként nem tudja függetleníteni magát az őt megválasztó politikai hatalomtól, könnyen a kormányzat erőátviteli elemeként, a kormányzó párt ékszíjaként működhet a bírósági rendszeren belül.
#7: A jogegység – ahogy Varga Zs. akarja
A Lex Varga Zs. még egy fontos kérdésben emelte ki a Kúria elnökét a bírósági szervezeten belül: a jogegység megteremtésében. A jogegység biztosítása a Kúria alkotmányos feladata és a jogállami működés sarokköve. Célja, hogy kitöltse a törvények által le nem fedett jogértelmezési hézagokat. A Lex Varga Zs. két új eszközt is bevezetett a jogegység érdekében: a korlátozott precedensjogot és a jogegységi panaszeljárást. Mindkettő erősen megköti az ítélkező bíró kezét, azonban az utóbbinak nagyobb jelentősége, mivel a jogegységi határozatban foglaltak alkalmazása minden ítélkező bíróra nézve kötelező, az eltérés nem megengedett. A Kúria elnöke igazgatási vezetőként valamennyi jogegységet biztosító eljárás kapcsán fontos szerepet tölt be (pl. a joggyakorlat-elemző csoportok vezetőit és tagjait a Kúria elnöke jelöli ki).
A minden bíróra kötelező eredménnyel
záruló jogegységi panasz kapcsán azonban az ítélkezési tevékenységben is
túlhatalmat kapott: ezekben az ügyekben a Kúria elnöke a tanács elnökeként
járhat el és kijelölheti a tanács többi tagját is. Ez azt jelenti, hogy egy-egy
konkrét ügy – valamennyi bíróságra kötelező jogértelmezés mellett – történő
eldöntésében az ítélkező bírók között kiemelt szerephez jut.
Nem csodálható, hogy a Lex Varga Zs. elfogadását követően egy gyakorló kúriai bíró élesen kritizálta a módosítást:
“A Kúria elnöke elsősorban igazgatási vezető kell, hogy maradjon, ítélkezési tevékenységet a többi kúriai bíróval megegyező módon és keretek között végezhet. Talán nem véletlen, hogy a konkrét ügyek elbírálása szempontjából ilyen kiemelt szerepet egyetlen európai országban sem kap a legfelső bíróság vezetője, a testület függetlenségét és pártatlanságát a külső szemlélők számra ez hátrányosan érintené.”
Ha belegondolunk, hogy a jogegységi határozat hatékony eszköz lehet a gyülekezési jog, a választási kérdések, a közérdekű adatperek, a sajtó-helyreigazítási perek és egyéb, politikailag érzékeny ügyek eldöntésénél, már nem kérdés, hogy miért kellett olyan nagyon a Lex Varga Zs., és hogy miért nem akadt a bírói szervezeten belül megfelelő jelölt a feladatra.