A Stratégia–31 2009 nyarán kezdte meg tüntetéssorozatát a moszkvai Triumfalnaja (Győzelem) téren. Egyik legemlékezetesebb demonstrációját az év szilveszterén tartotta. A politikailag széles merítésű szabadságmozgalom támogatója volt a Memorial és a Moszkvai Helsinki Csoport is. Az akkor 84 éves, Hópihécskének öltözött Ljudmila Alekszejevát, a jogvédő szervezet legendás vezetőjét is (mint képünkön látható) begyűjtötték a rendőri erők sok tucatnyi más tüntető mellett.
Mint a liberális demokráciákban szokás, úgy Oroszország alkotmánya tartalmazza a gyülekezési szabadságot. Ez a 31. §. Csakhogy egy dolog a papír, más dolog a valóság. A putyini rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy a vele szemben kritikus erők és hangok ne jelenhessenek meg a köztereken.
A gyülekezés önkényes, politikai indíttatású korlátozásának a hatalom megteremtette a jogszabályi hátterét. Ezt mi, magyarok is jól ismerjük: az államszocialista alkotmány nálunk is számos szabadságjogot deklarált, de az elvileg alacsonyabb szintű jogszabályok vagy belső normák rendre megakadályozták, hogy ezek az alapjogok a gyakorlatban, az állampolgárok javára és akár a hatalommal szemben is érvényesülhessenek.
Oroszországban első lépésként a 2004-es változtatások rontották le a békés gyülekezés szabadságát. Ekkor vezették be, hogy az önkormányzatoknak előre be kell jelenteni a demonstrációt. A helyi hatóságok fő szabályként ugyan nem „tilthatják be” a tüntetéseket, de a jogalkotó éppen elég „kivételt” épített be ahhoz, hogy mégis meg tudják akadályozni őket. Nem engedélyezik például a békés gyülekezést, ha a résztvevők vagy a közlekedés biztonságát féltik, csővezetékek vagy nagyfeszültségű távvezetékek, műemlékek vagy bíróságok, börtönök vagy vasutak vannak a „közelben”. És akkor sem, ha már korábban engedélyeztek oda egy másik rendezvényt.
Ezért aztán a Stratégia–31-nek a minden 31 napos hónap 31. napján megkísérelt egyetlen moszkvai tüntetése sem volt engedélyezve. Mind illegálisnak minősült. Merthogy a fővárosi hatóságoknál a civil tüntetéseket állítólag mindannyiszor megelőzték kormánypárti kamuesemények („Válasszuk az egészséget! Légy olyan, mint mi!”; Téli szórakozások; Ifjúsági sportfesztivál stb.) bejelentései, így a hatóságok „nem engedélyezhették” a valóságos demonstrációkat. De az is gyakori elutasítási indok volt, hogy a Triumfalnaja tér „túl kicsi” a valódi tüntetőknek, noha ők csak 800 embert vártak a tüntetésre, míg a „befutó” Putyin-párti Fiatal Oroszország 5000 főre is engedélyt kapott.
A Stratégia–31 legnagyobb moszkvai tüntetése 2010. május 31-én volt. Ekkor mintegy kétezren próbáltak bejutni a térre, de a brutálisan fellépő belbiztonságiak percek alatt szétoszlatták a tömeget, és „a hangadókat”, mintegy száz embert előállítottak. Párhuzamosan több orosz nagyvárosban is voltak tüntetések, sőt külföldön is.
Aztán a 2011-es parlamenti és 2012-es elnöki választásokon elkövetett tömeges csalások miatt az ellenzéki és kormányfüggetlen tüntetőknek már más miatt kellett az utcára vonulniuk. A bátor elvszerű kiállás és a nemzetközi figyelem ellenére a gyülekezési jog helyzete még pocsékabb lett 2012-ben. Ekkor a szabálysértési törvény hatvanszorosára emelte az illegális rendezvények résztvevőinek bírságát, szervezőkét pedig harmincszorosára (kb. 10, illetve 48 ezer dollárra).
Ha lehet, még súlyosabb szabadságkorlátozás, hogy már egyedül, némán egy transzparenst felemelve sem lehet tüntetni engedély nélkül. Az első alkalommal akár 15 napos elzárás is lehet a büntetés, harmadszorra pedig három évig eltarthat az elzárás.
Ildar Dagyin volt az első, akit kizárólag egyéni tiltakozásai miatt ítéltek három évre 2015-ben. Aztán jogerősen két és fél évet kapott. Végül a nemzetközi és oroszországi fölzúdulás hatására egy évet kellett letöltenie börtönben és munkatáborban. Közben fogvatartói kínozták, bántalmazták és megalázták, amit az orosz állam is kénytelen volt elismerni, kártérítést is fizetett Dagyinnak.
Sőt, arról is szó esett, hogy a brutálisan igazságtalan jogszabályt, amely alapján elítélték, meg fogják változtatni. Ez azonban máig nem történt meg.