A Petry-ügyet vizsgálva más-más eredményre juthatunk jogi, morális és pártpolitikai megközelítéssel. Érdemes hát több dimenzióban közelíteni a történtekhez, különben nagy a veszélye a felszínes értelmezésnek. Meddig terjed egy munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága? Mennyiben korlátozhatja azt a munkaadó? Mekkora védelem illeti meg a kisebbségellenes véleményeket? A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai Petry Zsolt elbocsátásáról vitáztak.
Ha szigorú jogi kérdésként tekintünk Petry Zsolt kapusedző elbocsátására a Hertha BSC focicsapatától, feltételezhető, hogy jogszerű lépés volt, hiszen a Hertha jogászai valószínűleg elmélyedtek a kérdésben, és arra jutottak, hogy szerződésszegés történt. Van ugyanakkor egy morális kérdés is, ami a szigorúan vett munkajogi értékeléstől elvonatkoztatható, de szorosan kapcsolódik az emberi jogokhoz, mégpedig az, hogy a kisebbségeket negatív színben feltüntető, sztereotip megnyilvánulásokra mi az arányos, a társadalmi toleranciát erősítő válasz. A Herthának itt lehetősége nyílt volna arra, hogy Petry Zsoltot megtartsa az állásában és egyúttal arra kötelezze, hogy túl az írásos bocsánatkérésen, a nyilvánosság bevonásával kövesse meg azokat a munkatársait és azokat a németeket, akiket a nyilatkozata sértett.
Rossz taktika volt tehát a kirúgás, még akkor is, ha jogszerűen történt, vélekedett Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje. Harmadik dimenzióként említette a pártpolitika megjelenését a Petry-ügyben, azaz ahogy a kormányzati kommunikáció beszállt, belerángatta a magyar közbeszédbe, és már próbálja a saját narratívájának megfelelően formálni az ügy utóéletét.
A Magyar Helsinki Bizottság nagyon ritkán foglalkozik külföldi jogesetekkel, de most alapjogainkról is szóló hazai közéleti vita bontakozott ki Petry Zsolt, a Hertha BSC kapusedzőjének azonnali elbocsátásáról. A Helsinki hangadó 20. adásában rendhagyó módon a meghívottak mindannyian a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai voltak. Fazekas Tamás mellett Tóth Balázs ügyvéd és Zádori Zsolt sajtós osztották meg gondolataikat, a beszélgetést Ónody-Molnár Dóra újságíró vezette. Az alábbi írás ezt a beszélgetést foglalja össze helyenként kiegészítve a Helsinki Bizottság más munkatársainak álláspontjával.
A véleménynyilvánítás jogi határai
Tóth Balázs arra is felhívta a figyelmet, hogy nem ismerjük az ügy minden részletét, így a német munkajogot és Petry szerződésének tartalmát sem. Azt ugyanakkor feltételezhetjük, hogy ha jogsértőnek tartja az elbocsátását, van eszköze jogi lépéseket tenni, munkaügyi pert indítani. Ha mégis szerepelt a szerződésében, hogy nem tehet az emberi jogokkal szembeni nyilatkozatot, akkor nyilván jogszerű az elbocsátás. Ebben az esetben viszont az vet fel kérdéseket, hogy helyes-e, hogy a szerződésébe ilyen szabályt foglaltak.
Azt is érdemes felvetni, hogy vajon a strasbourgi bíróság mit gondol egy ilyen kérdésről, belefér-e egy ilyen nyilatkozat a véleménynyilvánítás szabadságába, és ha nem, akkor kérdés az is, hogy vajon szükséges és arányos szankció-e az elbocsátás. Továbbá felvet kérdéseket az a tendencia is, hogy egy nem emberi jogi vagy közéleti kérdésekkel foglalkozó szervezet, például egy focicsapat, politikai vélemény miatt bocsát el valakit. Tóth Balázs szerint ha nem vizsgáljuk meg alaposan a fenti dimenziókat a Petry-üggyel kapcsolatban, akkor felszínesen járunk el.
Mennyire szabad a munkavállaló?
Zádori Zsolt arról az oldalról közelítette meg a kérdést, hogy vajon egy munkavállalónak mennyit kell feláldoznia a szabadságából a munkaadó érdekében, és a munkaadó hogyan korlátozhatja például a véleménynyilvánítást. Emlékeztetett arra, hogy a Hertha BSC aláírt egy sokszínűségről szóló chartát, amivel mindenki számára, így a munkavállalói számára is nyilvánvalóvá tette értékvállalását, és ez került konfliktusba a Magyar Nemzetben megjelent interjúval. Végül a nyilvánosság egy része Petryt rasszista és homofób bajkeverőnek tartja, míg a másik oldal a szólásszabadság bajnokának, Zádori Zsolt szerint pedig mindössze egy nagy hibát elkövető munkavállalóról van szó. Összességében az a kérdés, hogy az elbocsátás szükséges és arányos volt-e.
Tóth Balázs a Magyarországon hatályos munka törvénykönyvéből idézve erősítette meg, hogy igenis lehetnek korlátai a szabad véleménynyilvánításnak a munkaadó érdekeit figyelembe véve. A Hertha BSC kapusedzője, azaz a vezető pozíciót betöltő Petry nyilatkozata akár sértheti is a klub jó hírnevét, gazdasági érdekeit, ami a magyar munkajog szerint is a munkavállaló kötelezettségszegését jelenti. Zádori Zsolt a Magyar Nemzet-interjú utolsó két kérdésére hívta fel a figyelmet, melyekben Petry nem mint a Hertha kapusedzője, hanem mint a magyar focihoz sok szállal kötődő szakember lett megszólítva kifejezetten politikai kérdésekkel. Tóth Balázs és Fazekas Tamás egyetértettek abban, hogy ha már a cikkben feltüntették a munkahelyét, akkor ezt a címkét magán viseli, tehát tudnia kellett, hogy nem kizárólag magánemberként nyilatkozik.
A szólásszabadság társadalmi határai
Abban mindhárman egyetértettek, hogy Petry nyilatkozata nem volt kifejezetten rasszista, de olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek sokak számára súlyosan sértőek. Fazekas Tamás szerint a magyar közéletben már fel sem tűnik egy ilyen hangnemben megjelenő nyilatkozat, Németországban azonban máshol húzódnak a szólásszabadság határai. Bármennyire is elvárás, hogy az emberi jogok egyetemesek legyenek, mégis le kell fordítani azokat saját országunk nyelvére. A Petry-ügyből is látszik, hogy a németek érzékenyebbek a magyaroknál, nálunk sokkal több minden belefér.
Az ügynek ez az eltérő ingerküszöb az egyik kulcsa. Ha a Magyar Nemzet hűen számolt be a szavairól, Petry Zsolt a nem-keresztények érkezését a keresztény Európába “erkölcsi leépülésnek”, morális mélyre süllyedésnek értékeli, a migrációt a “rettentő sok bűnöző” beáramlásával azonosítja. Ezek a kijelentések az elmúlt évek gyűlöletkeltő kormányzati propagandájához szokott magyar fül számára talán nem is tűnnek kiemelkedően durvának, de valójában éppen olyan, egy társadalmi csoportot negatív módon sztereotipizáló, ellenséges érzelmek szítására vagy erősítésére alkalmas megnyilvánulások, amilyenekre a strasbourgi bíróság azt mondja: jogszerűen korlátozhatók, vagy akár nem is esnek a szólásszabadság védelme alá.
Ezen az alapon Petry Zsolt esete könnyűszerrel megkülönböztethető Hrutka János vagy Lukács Viktor ügyétől, akik egy csoport egyenlő méltóságának és azonos jogainak elismerése mellett álltak ki. Ha Tóth Balázs tesztjét alkalmazva behelyettesítjük az érintett csoportokat egy nekünk kedves identitással, könnyű ezt belátni. Nem örülnénk, ha egy nyugat-európai polgár a magyarok beáramlását nevezné erkölcsi romlásnak, nem lenne viszont bajunk a “magyar család az család” üzenettel.
Ráadásul Petry Zsolt néhány rövid mondata túlmutat önmagán: helyeslően hívja fel az idegengyűlölő kormányzati kommunikáció teljes diskurzusát, amelyben a megvetett migráns jól azonosítható etnikai csoportot és vallást is jelent, tehát a rasszista vagy muzulmánellenes minősítés sem alaptalan. Ha kicsit kilépünk a teljesen eldurvult hazai diskurzusból, érthetővé válik, miért nem engedhette el a füle mellett a nyilatkozatot annak a Herthának a vezetése, amelynek a játékosai, a munkavállalói és a szurkolói között is számos közel-keleti bevándorlót és muzulmánt találunk.
Zádori Zsolt szerint Kelet-Európában a mai napig jellemző az intolerancia a futball világában, miközben Nyugat-Európában hatalmas eredményeket értek el, Németország különösen bezzegországnak számít. Az se véletlen, hogy a Hertha sokszínűségi chartához csatlakozik, ahogyan az sem, hogy ahogy az értékrendjüktől eltérő viselkedést tapasztalnak, azonnal határozott lépéssel reagálnak. A kérdés, hogy az elbocsátásnál enyhébb, de a rosszallást kellő szigorral kifejezésre juttató lépés nem lett volna-e hatásosabb Petry szemponjából egyénileg és össztársadalmi tekintetben is. Ennek eldöntése során azonban megintcsak nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarországról nem könnyű megítélni a német helyzetet.
A Petry-ügy mint kormányzati gumicsont
A kormányzati reakciók látványosan félreértelmezik a történteket, és igyekeznek a kommunikációs irányokat alárendelni a saját narratívájuknak. Az ügy kapcsán Gulyás Gergely egyenesen a 7. cikk szerinti uniós jogállamisági eljárás alkalmazását vetette fel, mondvan, “ha maga az eljárás nem lenne vicc”, akkor azt most alkalmazni lehetne Berlinnel szemben.. Először is az Európai Unió Bírósága előtt a kötelezettségszegési eljárásnak az alanya az állam, nem pedig egy fociklub. Tehát az, hogy a külügy berendeli a német ügyvivőt, annak semmilyen valódi következménye sem lehet. Tóth Balázs teljesen hiteltelennek tartja a kormányzat részéről a szólásszabadság emlegetését, hiszen ma Magyarországon a kormányzati tisztésgviselők rendszeresen hagyják válasz nélkül a független sajtó kérdéseit, nem lehet dudálós-autós tüntetést tartani, a kormány járvány elleni védekezését kritizálókat előállítják, aki egyetért Gulácsi Péter szivárványcsaládokat támogató véleményével, azt kirúgják, sorolta.
Fazekas Tamás még azzal egészítette ki, hogy szerinte a kormány addig tiszteli a véleménynyilvánítás szabadságát, amíg ő határozza meg, hogy mi a véleménynyilvánítás szabadsága. A magyar kormány üzemi szinten alkalmazza a kettős mércét a közbeszédben, amire a Petry-ügy egy kiváló példa, és amit egyáltalán nem szabad komolyan venni.