Megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB) azt a közel kilenc éve alkalmazott szabályozást, amely csak nagyon szűk körben teszi lehetővé a bírói álláspályázatokat elbíráló döntések felülvizsgálatát. Az AB szeptember 30-ig adott időt az Országgyűlésnek, hogy a rendelkezést módosítsa. Ez azt jelenti, hogy legalább őszig megmarad a lehetőség arra, hogy szabálytalanul elbírált pályázatok jogkövetkezmények nélkül maradjanak, így akár olyan bírák is kinevezést kaphassanak, akik egyébként rangsorban hátrább kerültek. Ez eddig sem csupán elméleti lehetőség volt. Az alábbi eset is jól mutatja ezt: egyetlen bírói pályázónál is négyszer hagyták figyelmen kívül a pontszámok alapján elért rangsort.
Az AB-döntés alapjául szolgáló panaszokat egy olyan pályázó terjesztette elő, nevezzük őt „Salamon Jusztinának”, aki egymás után négyszer is eredménytelenül pályázott az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke által kiírt bírói álláshelyek betöltésére, ráadásul az újabb és újabb eljárások során valahogy mindig egyre hátrább sorolódott.
A Handó Tünde 2019 őszéig volt az OBH vezetője. „Salamon Jusztina” az ő elnöksége idején pályázott bírói álláshelyre, de beadott jelentkezéseit sorra utasították el, mégpedig szerinte minden esetben a pályázati rangsor szabálytalan megkerülésével.
Először annak ellenére nem kapott járásbírói kinevezést „Salamon”, hogy a pontszámok alapján első helyre került a bírói tanács által felállított rangsorban. A törvényszék elnöke ugyanis eltért a pályázati rangsortól a második helyezett pályázó javára, miközben a panaszos szerint a nyertes pályázó a szakmai jártasság hiánya miatt az első három helyezett közé sem kerülhetett volna.
Másodszor azért nem kapott kinevezést, mert második helyre rangsorolták a pályázat elbírálása során. Erre azonban csak azért kerülhetett sor, mert „Salamon” szerint az objektív pontszámait hibásan, jogszabályba ütköző módon állapították meg.
A harmadik esetben a nyertes egy áthelyezett bíró lett, aki nem rendelkezett megfelelő szakmai tapasztalattal, ezért „Salamon” szerint eleve nem is felelt meg a pályázati kiírásnak.
A negyedik esetben pedig a harmadik helyre tette „Salamon Jusztinát” a bírói tanács. Csakhogy az első két helyre sorolt pályázó időközben sikerrel pályázott más bírói álláshelyre, így a harmadik–ötödik helyre sorolt pályázókat kellett a rangsor első három helyezettjének tekinteni. Vagyis „Salamon” az első helyre került. Végül mégis a rangsortól eltérően a második (az eredeti sorrend szerint negyedik) helyen rangsorolt pályázót nevezték ki bírónak.
Rangsorfordítás
„Salamon Jusztina” szerint valamennyi ügyben a bírói álláshelyet „rangsorfordítással” töltötték be, ő azonban teljesen hiába fordult rendesbírósághoz. A szabályozás ugyanis csak kivételesen tette lehetővé a döntéssel szembeni jogorvoslatot, akkor, ha a pályázatot olyan személy nyeri el, aki eleve nem is lehetne bíró, például mert nem magyar állampolgár, büntetett előéletű vagy nem rendelkezik jogász végzettséggel. Az pontszámok elbírálását végző bírói tanács esetleges önkényessége teljesen kívül esett a bíróság felülvizsgálati jogkörén.
Az Alkotmánybíróság mostani ítéletében egyfelől kiemelte, hogy a legalkalmasabb jelölt kiválasztásának egyik legfőbb garanciája maga a pályázati rangsor. Az egész bírói pályázati eljárás a rangsor elsődlegességének az elvén nyugszik, így a rangsor az egész pályázati eljárást meghatározza. Ennek ellenére egyáltalán nem biztosított a pontszámok megállapításának és az az alapján felállított rangsornak a kontrollja. Hiányzik annak az ellenőrizhetősége, hogy a vesztes pályázó pontszámait a valóságnak megfelelő tények és adatok alapján számították-e ki.
Az eljárás során elkövetett jogszabálysértések esetén kizárólag az OBH elnöke jogosult arra, hogy a pályázatot eredménytelenné nyilvánítsa, ezt azonban – a panaszos ügyében – Handó Tünde nem tette meg. Ő pedig, vesztes pályázóként a törvény szerint nem hivatkozhatott arra a bíróság előtt, hogy esetében eljárási szabálysértésre került sor. Mindez azt jelentette, hogy fontos jogszabályi garanciákról bebizonyosodott, hogy nem is annyira fontosak, és nem is annyira garanciák. A bírókiválasztás esetleges önkényességét nem képesek megakadályozni.
A panaszt előterjesztő „Salamon Jusztinának” nyilvánvalóan semmilyen érdemi jogorvoslatot nem jelent az Alkotmánybíróság jelenlegi döntése. A pályázatok sok évvel ezelőtt lezárultak már, az ügyek újranyitása sem lehetséges.
Mindenhandósági-eljárás
A panaszok ugyanakkor fontos és szomorú lenyomatai a Handó-érának. Az AB előtti eljárásban névtelenségét kérő pályázó egyik panaszában leírja, hogy az OBH elnöke felelősségre vonta azért, mert kifogást emelt a döntésével szemben.
„Jól példázza az OBH elnökének eljárását velem kapcsolatban, hogy mindegyik pályázatomon előkerült és szabályosan felelősségre vontak azért, mert kifogást, illetve alkotmányjogi panaszt mertem benyújtani az OBH elnökének, illetve OBT döntésével kapcsolatban és egy kifogás vonatkozásában az OBH elnöke ellenkérelmében külön is személyesen kitért egy másik pályázatomra. Vajon ez a »mindenhandósági-eljárás« bevett gyakorlata, vagy alkotmányosan ez helyénvaló?”
„Azt csak remélni tudom, hogy az Alaptörvényben biztosított jog gyakorlása, nevezetesen alkotmányjogi panasz előterjesztése miatt – a már eddig elszenvedetteken túl – sem közvetlen hozzátartozóimat, sem engem közvetett vagy közvetlen hátrány nem ér és nem is fog érni semmilyen szervezet, illetve személy részéről.”
„Tudtam, hogy ezen pályázat esetén sem lehetek bíró, mert a korábbiakban a már említettek szerint jogorvoslati jogommal és így a pályázatok és elnöki döntések vonatkozásában véleménynyilvánítási szabadságommal is éltem, és ezért minden egyes pályázatom sikertelenségre van utalva emiatt.”
Habár az AB döntése alapjául szolgáló ügyek még a Handó-éra örökségei, az alapul fekvő szabályozás most is hatályban van, és az Alkotmánybíróság is csak 2021. szeptember 30-i hatállyal semmisítette meg a kérdéses szabályokat, őszig egérutat adva a további visszaélésekre.
Az ehhez hasonló ügyekben különös jelentősége van annak, hogy az AB határidő nélkül jár el. A sorozatosan elutasított „Salamon Jusztina” ügyeit öt évig (!) vizsgálta a testület, ráadásul a megsemmisítésről szóló döntésen túl is alkalmazni engedte a szabályt, ennek eredményeként több mint 9 évig lehetett jogkövetkezmények nélkül manipulálni a bírói kinevezéseket. Holott a probléma már az első panasznál kibukott. Azt pedig senki nem értheti jobban, mint az Alkotmánybíróság, hogy bírói kinevezések törvényessége és átláthatósága kulcsfontosságú a bírói függetlenség szempontjából.