Akik nem nyugodtak bele, hogy fajgyűlölők rontanak rájuk

Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül, hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.”

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 2. cikk 


2012 nyarán járunk, egy olyan időszakban, amikor a romák elleni propaganda különösen intenzív volt Magyarországon. Devecserben, egy békés vidéki kisvárosban az emberek megtudták, hogy szélsőjobboldali csoportok romaellenes felvonulást terveznek a településen. Négyszáz ember jelent meg, és ezután a devecseriek élete örökre megváltozott.

Mivel a rendőrség számított arra, hogy problémák merülhetnek fel, segítséget kértek Dömötör Norberttől, a közeli roma önkormányzat elnökétől. A helyi közösség egyik vezetője pedig, akit mindenki csak Dzsoni néven ismer, éppen a testvére házánál tartózkodott, amikor látta, hogy közelednek a tüntetők. 

Az egész család megdöbbenve figyelte, ahogy helyi lakosok is csatlakoznak a tüntetőkhöz. Az emberek azt kiabálták, hogy „meg fogsz halni, gyere ki, felgyújtjuk a házadat”. Néhányan üvegekkel és kövekkel dobálták őket és más roma családokat.Dzsoni könyörgött a rendőrségnek, hogy tegyenek valamit, de ők alig reagáltak. Hagyták, hogy a tüntetők szabadon bevonuljanak a romák által lakott utcákba.

Egy megváltozott város

Mind a támadás, mind a rendőrség tétlensége traumatikus élményt jelentett az egész roma közösség számára. Norbert tudta, hogy tenni kell valamit. A kezébe került a Magyar Helsinki Bizottság sajtóközleménye, ami az állította, hogy a rendőrség törvénytelenül járt el. Norbert úgy döntött, hogy felveszi velük a kapcsolatot, és beszélt is Ivány Borbálával, a szervezet egyik jogászával. Elhatározták, hogy összefognak, és a bírósághoz fordulva próbálnak igazságot szolgáltatni a roma közösségnek.

A magyar bíróság szerint azonban a rendőrség eleget tett kötelezettségeinek. Norbert és Dzsoni Magyarországon minden fokon elveszítették a pert, és meg kellett fizetniük az államnak a perköltséget. Közösségi finanszírozás segítségével mindössze egy nap alatt sikerült összegyűjteniük a szükséges összeget. Az, hogy ilyen sokan támogatták őket, nem roma állampolgárokat is beleértve, még nagyobb motivációt adott Norbertnek és Dzsoninak a további küzdelemhez.

A barátság ereje

A következő lépés az volt, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak. Dzsoni és Norbert attól sem riadtak vissza, hogy személyük így a széles nyilvánosság előtt is ismert lesz. Meg voltak győződve az ügyük jelentőségéről, és tudták, hogy Borbála és kollégái jogi szakértelme a segítségükre lesz. Közös elkötelezettségükön keresztül hármuk között erős barátság szövődött.

Öt év elteltével hozta meg az Európai Bíróság az ítéletét. Kijelentette, hogy a rendőrségnek be kell avatkoznia, és meg kell akadályoznia az ilyen erőszakos eseményeket, megmutatva a magyar állampolgároknak, hogy a kisebbségek elleni támadások elfogadhatatlanok. Ezúttal Norbert és Dzsoni sikerrel járt. A bíróság teljes mértékben elismerte az esemény által okozott erkölcsi és érzelmi károkat, és anyagi kártérítésben is részesítette őket. 

Az esetüknek jelentős és hosszú távú hatása volt. Az ítéletet követő több hasonló tüntetésen a rendőrség nagyobb erőkkel jelent meg, és nagyobb figyelmet fordított a célszemélyek védelmére. A három barát valódi példát mutatott arra, hogy szükséges és érdemes is kiállni a jogainkért.

Csatlakozz hozzánk: 
#BringHumanRightsHome 
#otthonazemberijogokban
#érezdmagadénak

Kampányunkban bátor emberek személyes történeteit mutatjuk be nyolc különböző országból.  Kövesd a történeteket weboldalunkon és Facebookon is! És tegyél minden nap az emberi jogokért a saját közösségedben!