„Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz…”
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25. cikk
Egy nagyváros kényelmes életet kínál: üzleteket szép ruhákkal, orvosi szolgáltatásokat és pénzügyi biztonságot. Birhan Erkutlu és Tuğba Günal mégis kényelmetlenül érezték magukat, az isztambuli életmódjukat ugyanis az emberek és állatok nagyfokú kizsákmányolásával társították. Egy nap úgy döntöttek, hogy feladják a városi életet, és az Alakir-völgy hegyei közé vonulnak.
Most, tizenhat évvel később, Birhan
és Tuğba előbújik szerény hegyi házikójukból, ami tökéletesen beleolvad a
környezetbe. Arról mesélnek, hogy az újonnan megtalált egyensúly rövid életű
volt. Egy nap, öt évvel azután, hogy elhagyták Isztambult, buldózerek és
láncfűrészek zavarták meg brutális módon nyugalmukat.
Vissza a városba
Kiderült, hogy egy áramszolgáltató vállalat nyolc nagy vízerőmű építését tervezi a völgyben. A pár reflexszerűen a gépek elé állt, hogy megállítsa a pusztítást. Megjelentek a rendőrök és távozásra késztették őket, miközben arra biztatták a párt, hogy derítsék ki, valóban illegális-e a tervezett építkezés, ahogy azt Birhan és Tuğba gondolta.
A természethez való visszatérésüknek
köszönhetően a pár számára világossá vált, hogy az emberek Törökország-szerte
hogyan próbálják megóvni a megélhetésüket azáltal, hogy leállítják a hasonlóan romboló
projekteket. Az olívabogyót szüretelő vagy szarvasmarhát tartó családok is azt
látják, hogy jövedelmüket és kultúrájukat folyamatosan pusztítják.
Ahhoz, hogy bebizonyítsák, hogy a gátak milyen károkat okoznának, a
házaspárnak jogi és tudományos szakértelemre, valamint a társadalom támogatására
is szüksége volt. Ismét gyökeresen meg kellett változtatniuk az életüket. Rendszeresen
ellátogattak a városba, hogy aktív polgárokkal, szakértőkkel és emberi jogi
ügyvédekkel találkozzanak.
Testvériség a cselekvésért
A nyolc gát közül hat építésének a leállítására összpontosítottak, mivel ezek különösen nagy károkat okoztak volna a környék egyetlen vízkészlete szempontjából. Leltárt készítettek, hogy felmérjék az Alakir-völgy ökológiai értékét. Filmes eseményeket, konferenciákat, utcai előadásokat és művészeti kiállításokat szerveztek. Üzenetük sokakhoz eljutott. Még mielőtt észbe kaptak volna, közösségimédia-felületeiken keresztül több ezer követőt szereztek Törökországban és külföldön egyaránt. Egy olyan összefogás jött létre, amit a természetet támogató emberek „Testvériségének” neveztek el. A Testvériséggel együtt elég pénzt gyűjtöttek össze ahhoz, hogy jogi eljárást kezdeményezhessenek a vízerőműveket tervező vállalat ellen.
Tuğba és Birhan öt évig kampányoltak. Amíg az ügy a bírósági szakaszban volt, a cég a szemük láttára vágta ki a fákat, és éjjelente kotrógépekkel tartotta ébren a párt. Egyesek még fegyverrel is megfenyegették őket, és azt mondták nekik, hogy eltörik a karjukat és a lábukat. De ők ketten nem voltak hajlandóak engedni a megfélelemlítésnek, bátorságuk egyre fokozódott.
A természet megmentése az ember megmentése
Nyolc évnyi jogi küzdelem és az állandó fenyegetések után a bíróság a javukra döntött. A hat gát közül három építését sikerült leállítani, de valójában ennél sokkal többet értek el. Az Alakir-völgy ezentúl jogilag védett övezet, ami összesen egy 9,2 millió hektárnyi területet jelent. Tiltottak az építkezések.
Birhan és Tuğba továbbra is aktív természetvédők. Elmagyarázzák, hogy a fák, a madarak és a mókusok olyanok számukra, mintha családtagok lennének. Védelmüknek semmi köze a politikához, a valláshoz, a nemhez vagy az etnikai hovatartozáshoz. Az emberek egyszerűen nem tudnak a természet nélkül élni. A természet jogainak megsértése az emberi jogok megsértését jelenti.
Csatlakozz hozzánk:
#BringHumanRightsHome
#otthonazemberijogokban
#érezdmagadénak
Kampányunkban bátor emberek személyes történeteit mutatjuk be nyolc különböző országból. Kövesd a történeteket weboldalunkon és Facebookon is! És tegyél minden nap az emberi jogokért a saját közösségedben!
