„Senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni.”
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, 7. cikk
A hosszú buszozás után Zhaslan Suleymenov megkönnyebbült, hogy Nur-Szultanból végre megérkezett Oroszországba. Szakorvosi kezelésre utazott egy egészségügyi intézménybe, amire azért volt szükség, mert évekkel korábban egy munkahelyi esés következtében gerincsérülést szenvedett, és kerekesszékbe kényszerült. Aznap éjjel a földön aludt a kezelésére várva, amikor egy csapat rendőr hirtelen felébresztette. Minden magyarázat nélkül arra kényszerítették, hogy velük menjen az őrsre.
Zhaslant egész éjszaka faggatták, a rendőrség a terrorizmussal kapcsolatos
indítékairól kezdte kérdezgetni. Egy szállodában helyezték el, miközben a
rendőrök átkutatták a házát. Azt állították, hogy találtak egy pendrive-ot, ami
terrorcselekményekről készült felvételeket tartalmazott. Zhaslan azonban nem
ismerte ezt a pendrive-ot. Kiderült, hogy az alatt az idő alatt mentették rá az
anyagokat, míg Zhaslan őrizetben volt, tehát ő maga nem tehette. A hamis
bizonyíték ellenére a bíróság nyolc év börtönbüntetésre ítélte.
A rémálom folytatódott
A börtönben semmilyen segítséget vagy támogatást nem kapott a kerekesszékkel való élethez. Alapvető szükségleteitől is megfosztották, egyedül hagyták a cellájában, és állandó felfekvésektől szenvedett. Mintha ezek a jogsérelmek nem lettek volna elegendőek, a börtönőrök folyamatosan verték és kínozták is őt. Zhaslannak végül valahogy sikerült jogi segítséget kérnie emberi jogi ügyvédektől. Ekkor már csak az a cél vezérelte, hogy megpróbáljon javítani a bebörtönzése körülményein.
Nyolc év után Zhaslant szabadon
engedték. Ügyvédje, Anara Ibraeva segítségével, akivel már a fogvatartási
idején is kapcsolatban volt, panaszt nyújtott be az ENSZ Emberi Jogi
Bizottságához. Sok év kellett ahhoz, hogy megnyerjék az ügyet, de Zhaslan végül
kártérítésben részesült a szörnyű megpróbáltatásokért.
A pozitív példa
Az ítéletet követően Zhaslan beiratkozott egy újságírói tanfolyamra, majd felszerelést vásárolt, hogy filmezni és rögzíteni tudja a mindennapi eseményeket a városában, Nur-Szultanban. A börtönben szerzett tapasztalatai traumatizálták ugyan, de arra is ösztönözték, hogy pozitív változásokat érjen el szülővárosában. Zhaslan a mai napig nagyon aktív a közösségi médiában. Rendszeresen tesz közzé videókat, amelyekkel hozzájárul ahhoz, hogy Nur-Szultan a kerekesszékkel közlekedők számára is élhető hely lehessen. Szilárdan hisz abban, hogy fogyatékossággal is lehet normális életet élni.
Csatlakozz hozzánk:
#otthonazemberijogokban
#érezdmagadénak
Kampányunkban bátor emberek személyes történeteit mutatjuk be nyolc különböző országból. Kövesd a történeteket weboldalunkon és Facebookon is! És tegyél minden nap az emberi jogokért a saját közösségedben!
