Rendkívül fontos döntés várható holnap az Európai Unió Bírósága előtt a bíróságok függetlensége tárgyában. A döntés az unió egésze számára jelentős, Magyarországra nézve azonban konkrét következményekkel is járhat. A luxembourgi testület egy magyar bíró kérdései nyomán a 2012-es igazságügyi reform legégetőbb problémáival is foglalkozhat, többek között a bírói álláspályázatok indokolatlan érvénytelenítésének töretlen gyakorlatával.
2019 nyarán Vasvári
Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) büntetőbírója egy külföldi
vádlottal szemben folyamatban lévő büntetőperben előzetes döntéshozatal iránti
kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához (EUB). Mindebben semmi
rendkívüli nem lett volna, hiszen a magyar bíróságok a 2004-es uniós
csatlakozás óta évente több tucat ügyben fordulnak az EUB-hoz az uniós jog
értelmezésével kapcsolatban.
Már kérdezni sem szabad?
Csakhogy Vasvári Csaba kérdései nagy felbolydulást keltettek a bírósági rendszerben, mivel a magyar jogállamiság és a bírói függetlenség maró problémáit vetették fel. Azt, hogy összeegyeztethető-e a bírói függetlenség követelményével, ha egyrészt a bírók előmenetelére és munkakörülményeire jelentős befolyással rendelkező bírósági elnököket önkényesen nevezheti ki egy az Országgyűlés által választott és csak az Országgyűlés által számon kérhető személy, másrészt a bírói fizetések jelentősen alacsonyabbak, mint amit az összevethető tapasztalattal rendelkező ügyészek kapnak. Ráadásul a bírósági vezetők szabad kezet kapnak annak eldöntésében, hogy ezt az alacsony illetményt kinél egészítik ki jutalmazással.
Alighogy Vasvári Csaba papírra vetette a kérdéseit, Polt Péter legfőbb ügyész „a törvényesség érdekében” beavatkozott az eljárásba és megtámadta Vasvári döntését a Kúria előtt. Néhány héttel később a Kúria jogerős ítélete megállapította, hogy Vasvári Csaba végzése, vagyis az előzetes döntéshozatal iránti kérelem törvénysértő volt, mert
„az ügy eldöntése szempontjából nem releváns, az ügy kimenetelét nem érintő kérdéseket tett fel”.
A Kúria azt kifogásolta, hogy Vasvári a büntetőeljárás részleteit érintő (a tolmácsolás minőségével kapcsolatos) kérdés mellett rákérdezett a saját függetlenségére, és arra is, hogy tisztességesnek lehet-e tekinteni a büntetőeljárást, ha aggályok merülnek fel a bíró függetlenségét illetően.
Márpedig ha van kérdés, ami egy büntetőügy kimenetele szempontjából releváns, akkor az ítélkező bíró függetlensége egészen biztosan az. A Kúria utóbb azzal mentegetőzött, hogy döntésének „a törvénysértés deklarálásán túl következménye nincs”. Ez az érvelés némiképp visszás, hiszen a Kúrián ítélkező bírák is tudják, hogy egy bírónak az eljárása során mindvégig a törvényes működésre kell törekednie. Nemcsak az eljárás törvényessége, hanem saját előmenetele szempontjából sem maradhat jogkövetkezmények nélkül, ha törvénysértő döntést hoz.
Mindemellett a
Kúria látványosan megfeledkezett arról is, hogy az ítéletben foglaltak alapján –
azok szó szerinti átvételével – a Fővárosi Törvényszék akkori megbízott elnöke
fegyelmi eljárást kezdeményezett Vasvári Csabával szemben. Noha Tatár-Kis Péter
a bírói kar felháborodása nyomán végül visszavonta a fegyelmi kezdeményezését,
a Vasvári Csabával történtek így is üzenetértékűek valamennyi ítélkező bíró
számára arról, mi történik, ha megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás
kereteinek jogszerűségét.
Az eredménytelenség eredménye
A Handó-éra végnapjaiban megfogalmazott kérdések nem véletlenül nyugtalanították a bírósági rendszer vezetőit, hiszen lehetőséget adnak az EUB számára arra, hogy az uniós jog követelményei szempontjából értékelje a Fidesz-KDNP kormánytöbbség által bevezetett 2012-es bírósági reform egyes kulcskérdéseit. Például azt, hogy függetlennek tekinthetőek-e a magyar bírák, ha az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a bírói önigazgatási testületek véleményét figyelmen kívül hagyva, indokolás nélkül nyilváníthatja eredménytelennek a bírói és bírósági vezetői álláspályázatokat, és így a pályázati eljárást megkerülve az általa választott személyekkel töltheti fel a megüresedett bírói és bírósági vezetői álláshelyeket.
Vasvári Csabának minderről egészen közvetlen, személyes tapasztalatai voltak. 2017-ben több alkalommal is pályázott a Fővárosi Ítélőtáblán meghirdetett büntetőbírói állásra. Először, egy 2017. február 17-én meghirdetett pályázaton hat másik pályázó közül az első helyre rangsorolták, de Handó Tünde eredménytelenné nyilvánította a pályázatot arra hivatkozva, hogy a bekövetkezett munkaszervezési változások indokolatlanná tették az álláshely betöltését.
Azt, hogy ez mondvacsinált ok volt, erősen valószínűsíti, hogy alig egy hónappal később Handó Tünde ismét meghirdette és egy másik bíróságról történő áthelyezéssel be is töltötte ugyanazt az álláshelyet.
Mindeközben, 2017 májusában ismét meghirdettek egy álláshelyet a Fővárosi Ítélőtáblán, amelyre Vasvári Csaba megintcsak pályázott. Ebben az eljárásban is első helyre rangsorolta a Fővárosi Ítélőtábla bírói tanácsa, azonban – a másik pályázattal azonos módon – Handó Tünde ezt a pályázatot is arra hivatkozva nyilvánította eredménytelenné, hogy az állás betöltése időközben indokolatlanná vált, majd egy nappal később kirendelés útján betöltötte a pozíciót.
Vasvári Csaba ezért munkaügyi pert kezdeményezett az OBH elnökével szemben, amelyet azonban végül elveszített, mert a Kúria szerint az OBH elnökének ilyen döntéseivel szemben az érintett bíró nem jogosult pert indítani. A döntéssel szemben Vasvári Csaba az Alkotmánybírósághoz fordult panasszal.
Kivételből gyakorlat
Vasvári Csaba ügye nem elszigetelt eset volt, hanem Handó Tünde rendszeres gyakorlata, amelyre az Országos Bírói Tanács határozata is felhívta a figyelmet. Többek között ez a gyakorlat vezetett a magyar igazságszolgáltatás 2018-2019-ben kibontakozó alkotmányos válságához, és valószínűleg hozzájárult Handó Tünde távozásához is.
Figyelemmel azonban arra, hogy az eredménytelenné nyilvánítás lehetőségét a törvények továbbra is lehetővé teszik, az új OBH elnöke, Senyei György Barna változatlanul folytathatja ezt a gyakorlatot. A Vasvári Csaba által feltett kérdések így időszerűek és érvényesek maradtak.
A bíróságoknak mint a jogállamiság őreinek gondoskodniuk kell arról, hogy mind a hatóságok, mind a magánszemélyek betartsák a jogszabályokat. Ha épp arra van szükség, a kisebbség jogait kell óvniuk a többség akaratával szemben. Ahhoz, hogy be tudják tölteni szerepüket, a bíráknak félelem és részrehajlás nélkül kell meghozniuk döntéseiket. Ha a bírák szakmai életútjuk és előmenetelük során ki vannak szolgáltatva az önkényes vezetői döntéseknek, a félelem és részrehajlás nélküli döntéshozatal feltételei nem adottak. Erre mutattak rá Vasvári kérdései is.
Egy óvatos főtanácsnoki indítvány
„Meg kell állapítani, hogy a Bíróság [EUB] elé rendszeresen terjesztenek előzetes döntéshozatalra olyan kérdéseket, amelyek néha inkább a fegyelmi eljárások kilátásba helyezése miatt aggódó vagy akár felzaklatott nemzeti bírák segélykiáltásának tűnnek, és amely kérdésekre e sajátos jogi út – az előzetes döntéshozatalra utalás – konzervatív kereteinek tiszteletben tartása mellett kell válaszolni”
– vezette be Pikamäe főtanácsnok az előtte fekvő üggyel kapcsolatos indítványát 2021 áprilisában.
A főtanácsnok végül megmaradt a konzervatív értelmezési keretek között, és azt javasolta az EUB-nak, hogy érdemben ne tárgyalja az OBH elnökének eredménytelenné nyilvánítási gyakorlatát, mert a kapcsolódó kérdés megválaszolására nincs szükség ahhoz, hogy Vasvári Csaba ítéletet hozzon az általa tárgyalt ügyben.
Az viszont a főtanácsnoknak is szemet szúrt, hogy az ügyészség kezdeményezésére a Kúria törvénysértőnek minősítette Vasvári előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. Mindemellett problémásnak találta azt is, hogy a Kúria ítélete nyomán Tatár-Kis Péter – aki nem mellesleg a Fidesz-kormány államtitkárának, Kovács Zoltánnak a sógora, és aki maga is Handó Tünde önkényes kinevezési gyakorlata révén volt az adott időszakban a Fővárosi Törvényszék megbízott elnöke – fegyelmi eljárást kezdeményezett Vasvárival szemben. Ennek nyomán javasolta, hogy az EUB mondja ki, hogy annak megítélésben, hogy egy magyar bíró EUB-hoz intézett megkeresése elfogadhatatlan-e, csak egyetlen fórum dönthet jogszerűen, és ez maga az EUB.
Akárhogyan is dönt
holnap az Európai Unió Bírósága, önmagában az a körülmény, hogy a magyar
igazságszolgáltatás legégetőbb kérdéseit egy előzetes döntéshozatali kérelem
keretei között kell tárgyalni, bizonyítékul szolgál a magyar jogállamisági
keretek lebontására. Egy egészségesen működő demokratikus jogállamban a
független belső kontrollmechanizmusok – például egy független Alkotmánybíróság –
bőven elégségesek volnának arra, hogy megakadályozzák a bírósági
szervezetrendszeren belüli túlhatalom kialakulását és kizárják a
visszaélésszerű joggyakorlást. Az, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszer
egyik legnagyobb problémájáról a luxembourgi bíróságnak kell döntenie,
valójában a magyar jogállami keretek csődjének köszönhető.
A törvénysértést megállapító ítélettel a hazai bírósági szervezet csúcsán álló Kúria lényegében kihátrált a szervezet függetlenségéért kiálló bíró mögül, és készséges szolgálatot tett a hatalom gyakorlóinak a status quo megőrzése érdekében. A Kúria meg sem hallotta a „segélykiáltást”, ami pedig – a főtanácsnoki indítvány tanúsága szerint – Luxembourgig is jól elhallatszott.