A kormány plasztikusan szemlélteti rendeletével, mit is jelent számára a jogállamiság: szerinte a jognak az a feladata, hogy kiszolgálja a politikát. Pedig nem az. A pedagógus szakszervezetek Alkotmánybírósághoz fordultak, hogy sztrájkolhassanak. A Magyar Helsinki Bizottság beadvánnyal támogatja a panaszukat.
Képzeljünk el egy olyan helyzetet, hogy miközben mi valakivel bőszen pereskedünk, az a valaki úgy változtatja meg közben a szabályokat, hogy mi semmiképpen ne nyerhessünk többet. Ez nem lázálom. Ez a rögvalóság nálunk.
A megállapodás kényszere
A pedagógus szakszervezetek március 16-tól sztrájkolni szeretnének a közoktatás siralmas helyzete miatt. Ehhez azonban a sztrájktörvény előírása szerint meg kell állapodniuk a minisztériummal a „még elégséges szolgáltatásokról”. Arról például, hogy sztrájk közben milyen feltételek mellett kell biztosítani a gyermekfelügyeletet, az órák mekkora részét és kiknek kell feltétlenül megtartani, mi legyen az ebédeltetéssel vagy a kollégiumi ellátással. Ha nincs megállapodás, nincs sztrájk sem, legalábbis törvényes sztrájk nem lehetséges.
Ezt a feltételt nem könnyű teljesíteni, hiszen a munkaadó, jelen esetben az állam elhúzhatja vagy akár el is szabotálhatja a tárgyalásokat. Az ilyen manőverek ellen és a meddő viták rendezéséhez bírósághoz lehet fordulni. A bíróság aztán eldönti, mi is legyen az „a még elégséges szolgáltatás”.
Utólagos elővágás
Január 31-én tartott kétórás figyelmeztető sztrájkot a Pedagógus Szakszervezet és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. A kormány addig nyújtotta a még tavaly indult tárgyalásokat, hogy sztrájk napjáig csak az első fokú – a szakszervezeteknek igazat adó – ítélet született meg a munkabeszüntetésről, a jogerős ítélet az szakszervezeti akció utánra maradt. Másodfokon aztán a Fővárosi Ítélőtábla végül jogellenesnek mondta ki a januári sztrájkot, de nem azért, mert úgy látta, hogy a kormánynak van igaza a még elégséges szolgáltatások tekintetében, hanem azért, mert a sztrájkkal be kellett volna várni a jogerős ítéletet.
A kormány látta, hogy a bíróság előtt akár veszthet is abban a vitában, hogy mi tekintendő még elégséges szolgáltatásnak. Vélhetően ettől nem függetlenül egy nappal később, visszaélve a veszélyhelyzeti felhatalmazásával rendeletbe foglalta, mi is volna „a még elégséges szolgáltatás” veszélyhelyzet idején, vagyis most márciusban is. Miközben javában zajlott az egyeztetés, aközben ő – megelőzve egy újabb kétes kimenetelű bírósági eljárást – a saját kezébe vette a dolgot, és úgy alakította ki a feltételeket, hogy még véletlenül se kerülhessen sor törvényes munkabeszüntetésre.
Ezt felülkodifikációnak nevezik. Születik egy ítélet, aztán a jogalkotó egy sebtiben hozott jogszabállyal akadályozza meg, hogy hasonló bírósági döntések születhessenek. Hogy világos legyen, ez nem valamiféle huszárcsíny, hanem joggal való visszaélés.
Amicus
A február 11-iki kormányrendelet ellen a szakszervezetek alkotmányjogi panaszt nyújtottak be Schiffer András ügyvéd segítségével. Azt akarják elérni, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a rendeletet.
Ezt a panaszt támogatta meg a Magyar Helsinki Bizottság amicus curiae beadványával. A „bíróság barátja” beadványok igen elterjedtek alapjogi ügyekben az angolszász és a nemzetközi jogrendszerben. Magyarországon az Alkotmánybíróságnak is szokás küldeni efféle jogi szakvéleményt.
Az Alaptörvény deklarálja, hogy a sztrájk az alapjognak számít. Ez ugyan nem abszolút szabadság, de korlátozni csak törvényesen, legitim céllal és arányosan lehet.
Márpedig az Emberi Jogok Európai Bírósága sztrájkjogi sztenderdjei egyikének sem felel meg a kormányrendelet. Nem törvényesen született, legitim cél helyett csak politikai célja van, és aránytalanul sérti a munkavállalók sztrájkjogát.
Szeplős fogantatás
A szabályozás nem született törvényesen, mert azt a február 2-án megkezdett egyeztetés közben alkotta meg a kormány, amely itt nem csak jogalkotó, de közben a szakszervezetekkel áll szemben mind az egyeztetéseken, mind sztrájkkal kapcsolatos a bírósági eljárásokban is. A strasbourgi esetjog alapján, ha az állam minden korlátozás és ellenőrzés nélkül kivonhat ügycsoportokat a bírói joghatóság alól, az nem egyeztethető össze a demokratikus jogállamiság elveivel.
Márpedig a kormány éppen ezt tette, amikor önkényesen megakadályozta, hogy a tanárok eséllyel fordulhassanak a bírósághoz a sztrájkjuk érdekében. Itt a kormány jól láthatóan arra törekedett, hogy megkímélje magát attól, hogy igazát bíróság előtt kelljen megvédeni.
A politikai cél szentesítette
Nyilvánvalóan az sem igaz, hogy a sztrájkjog megvonása ez esetben bármilyen módon a járvánnyal szembeni védekezést szolgálná. A rendelet indoklása árulkodó: a hét bekezdésből álló szövegből mindössze egy említi a járványt, viszont azt kimerítőbben taglalja, hogy a sztrájkolni kívánó szakszervezetek a korábbi kormányok megszorító intézkedései idején bezzeg nem szerveztek sztrájkot, ezzel szemben a jelenlegi – bérfejlesztést végrehajtó – kormány regnálásának idején sztrájk-követelésekkel álltak elő.
Itt maga a jogalkotó tárja fel, hogy célja egyáltalán nem járványügyi, hanem politikai.
Aránytalanul
Ezen túl gond van a jogkorlátozás arányosságával is. A strasbourgi bíróság csak azokat a korlátozásokat tekinti elfogadhatónak a sztrájkjognál, ahol létfontosságú szolgáltatásokat nyújtó dolgozóktól zárják el jogszabállyal a munkabeszüntetés nyomásgyakorló eszközét. A tanár valóban fontos munkát végez, de azt senki sem állíthatja, hogy emberek életét vagy egészségét az veszélyeztetné, ha pár órát, napokat vagy akár heteket is sztrájkolna.
A Magyar Helsinki Bizottság amicusa a szakszervezetek beadványához képest hivatkozik arra is, hogy a kormányrendelet önkényesen vonta el a pedagógusok tisztességes tárgyaláshoz való jogát. E jogba ugyanis nem csak az tartozik bele, hogy ha már elindult egy per, az tisztességes legyen, hanem az is, hogy annak, akinek jogvitája van, bírósághoz tudjon fordulni annak eldöntése érdekében. Amikor a kormány – amely egyúttal peres fél is – a saját kezébe veszi a bíróság feladatát (annak meghatározását, hogy mi minősül még elégséges szolgáltatásnak), ezt a jogot vonja el a sztrájkolóktól.
Ezt a jogsértést pedig – mivel nemzetközi szerződésbe ütközik – az Alkotmánybíróságnak akkor is hivatalból vizsgálnia kell, ha nincsen benne az szakszervezetek eredeti panaszában.