A hazai büntetés-végrehajtás történetében példátlannak számít az, hogy az elmúlt két évben mindössze négy olyan hónap volt, amikor a rabok látogatót fogadhattak. A maradék húsz hónapban senki senkit semmilyen feltételek mellett nem látogathatott meg a börtönben. Ha – mint hírlik – májusban meg is szüntetik ezt az igazolhatatlan tilalmat, az még nem oldja meg azokat az utóbbi években felszaporodott problémákat, amelyeket az esztelenül szigorú büntetőpolitika okoz. Most is negyvenezer gyerek van megfosztva a családi élethez fűződő jogaitól.
Magyarországon lakosságarányosan ma másfélszer több
embert tartanak fogva börtönökben, mint az európai átlag. Ha hozzátesszük még,
hogy az európai számba beleszámítanak például az oroszországi, törökországi és
albániai börtönadatok is, akkor még egyértelműbb a különbség: itt valamit
nagyon másképpen csinál az állam, mint más uniós országokban. Az Európai
Unióban Finnországban a legkisebb a fogvatartottak aránya, mintegy negyede (!)
a magyarnak.
Hazánk egyáltalán nem számít a bűnözők paradicsomának, a bűncselekmények száma viszonylag alacsony és csökken. Mégsem csökken a fogvatartottak száma, sőt nő, most már 19 ezer felett van.
Az is különös jelenség nálunk, hogy sok éven át tartó csökkenés után nagyjából a járvány idején kezdett el nőni az (előzetes) letartóztatottak száma.
Szigor
Ennek az egyik oka a szigorodó büntetőpolitika, amelynek erős a társadalmi támogatottsága. Az állam és a társadalom jelentős része már a kisebb súlyú normasértéseknél is a legsúlyosabb büntetést, a szabadságvesztést tekinti szükségesnek és arányosnak. Ez azonban nem végzetszerű állapot, sokszor kisebb súlyú bűncselekményeknél (lopás, rongálás stb.) az áldozat és károsult is megelégedne a méltányos jóvátétellel, de erre a jelenlegi büntető igazságszolgáltatás alig ad módot. Valós büntetőpolitikai fordulat, azaz a börtön alternatíváinak kidolgozása bizonyosan alakítaná a közgondolkodást.
Már most is számos egyéb szankció van a börtön mellett, amely ezek közül a legkorlátozóbb, a legdrágább és a család számára is a leginkább megterhelő. Sokszor börtönbe kerül például az, aki a szabálysértési bírságot nem képes megfizetni. A börtön olykor a hiányzó szociális vagy a pszichiátriai ellátást „váltja ki, pótolja” – így például a mentális betegek, a hajléktalan emberek vagy a prostituáltak jelentette probléma „megoldására” alkalmazzák.
Kollektív büntetés tilalma
A börtön újkori intézmény. Egyidős azzal a modern jogelvvel, amely tilalmazza a kollektív büntetést. A büntetés személyre szabottsága együtt kellene járnia azzal, hogy a fogva tartott törvényszegő bűntelen (ártatlan) családja valóban büntetlen maradhasson. Már csak azért is, mert a legtöbb esetben az egyik leghatékonyabb társadalmi integrációs szereplő maga a család. Tehát a visszaesést és bűnismétlést leginkább a család tudja akadályozni. Ezért aztán (ez is újkori, tudományosan igazolt felismerés) az állam, így a büntetés-végrehajtás maga is érdekelt abban, hogy a családi kapcsolatok ne szakadjanak szét a börtönbüntetés alatt.
Ehhez képest az utóbbi években sokkal nehezebb lett a kapcsolattartás a hazai börtönökben, mint korábban. A csomagfogadás, levelezés és a személyes találkozás szabályai évek óta fokozatosan szigorodnak. A koronavírus-járvány pedig minderre még rá is tett. Az elmúlt 24 hónapból mindössze csak 4 olyan volt, amikor lehetett személyesen találkozni, még ha csak korlátozásokkal is. Az utóbbi kétszáz évben ilyen fokú beszélő-megvonásra a Rákosi-korszakban volt példa, akkor is csak a politikai elítélteknél.
Hasztalan önkény
A mintegy 19 ezer hazai fogvatartottnak úgy 100 ezernyi közeli hozzátartozója, szülője, nagyszülője, párja, gyereke lehet. Becslések szerint mintegy 40 ezer magyar gyereknek van az apja vagy az anyja most is börtönben. A kapcsolattartás önkényes korlátozása az ő családi élethez fűződő jogaikat is csorbítja.
Még a pandémia előtt vezették be, hogy látogatóval csak plexifalon
keresztül lehetséges beszélgetni. Nincs kivétel. Nem lehet egymást megölelni,
megpuszilni. A kicsi gyerekeket sem veheti ölbe apjuk, akkor sem, ha az elítélt
kis súlyú nem erőszakos bűncselekményt követett el, amiért még nem is ítélték
el jogerősen, és akkor sem, ha semmilyen fegyelmi vétség nem terheli. Mindezt
biztonsági okokkal indokolták, a járvány óta már közegészségügyiekkel is.
Valójában a lefülelt drog- és az illegális telefonügyek száma nem csökkent
jelentős mértékben a teljes látogatófogadási tilalom alatt sem.
Mit kéne tenni?
A FECSKE, a Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport tagjaként a Magyar Helsinki Bizottságnak erős meggyőződése, hogy egyéni körülményeket és a gyerekek érdekeit figyelembe vevő látogatófogadási gyakorlatra van szükség.
A családok ugyan a karantén alatt is beszélhetnek egymással telefonon, de az percenként 69 forintba kerül. Naponta mindössze 5 perc telefonálás 10 350 forint költséget jelent a családnak. Figyelembe véve, hogy különösen sok szegény ember van börtönben, ez jelentős költség. Ingyenessé kellene tenni egy bizonyos időkeretet azoknak, akiknek nincs pénzük telefonra. Az is megoldás, ha hívhatóvá teszik a rabok telefonját, és növelik a telefonálásra, skype-olásra fordítható időt.
A börtönök komoly szakemberhiánnyal küzdenek. A csökkenő őrlétszám a növekvő fogvatartotti létszámmal együtt jelentős feszültséghez vezet az intézetekben. A zárkán kívüli, de intézeten belüli rabkísérések (pl. séta, sport, pszichológus, orvosi ügyelet stb.) egyre nehezebben biztosíthatók. A büntetés-végrehajtás érdeke is tehát az, hogy minél kevesebben legyenek elzárva, és csak olyanok, akiknél a börtönös fogvatartás feltétlenül szükséges. Már pár ezer fős csökkenés javítaná az őrök munkakörülményeit és a rabok fogvatartási körülményeit.
A reintegrációs őrizet, vagyis a szabadságvesztés otthoni, szigorúan ellenőrzött formája (a szabadságvesztés végét – akár egy évet is gondatlan cselekmény esetén – otthon tölthetik, elektronikus lábbilinccsel ellenőrzik őket) egyszerűbb és olcsóbb, mint a börtön. Ezt a lehetőséget szélesíteni kellene.
A büntetésük végén járó, jó magaviseletű, korábban nem személy elleni bűncselekményt elkövetők büntetése érjen feltételesen korábban véget. A feltételes szabadságvesztés ma is létező gyakorlat, de alkalmazni lehetne szélesebb körben is.
Otthon várunk!
A FECSKE mától indítja kampányát Otthon várunk! címmel, amely a tömeges, de elhallgatott társadalmi problémára hívja fel a figyelmet: a fogvatartottaknak és családjaiknak az önkényesen korlátozott kapcsolattartására.
A FECSKE a honlapján egy aloldalra gyűjtötte össze a fogvatartottak hozzátartozóival készült kisfilmeket és leveleiket. Ők csak kevesek a százezerből, akiknek helyt kell állniuk közeli hozzátartozójuk nélkül, akit akár évekig meg sem ölelhetnek.