Köztudott, hogy 2010 óta a magyar kormány a partnerinél jóval szívélyesebb kapcsolatot tart fenn Putyin Oroszországával. Ukrajna lerohanása óta ugyan van némi változás, de Budapest még mindig gesztusokat tesz Moszkvának. Mi a helyzet az orosz illiberális rezsim elől ide menekülőkkel? Befogadja őket, menedékjogi védelmet biztosít nekik a magyar állam? Nem, mindent elkövet inkább, hogy ne kelljen megtennie. Anatolij Lazarev rakétamérnök-vállalkozó ügye is ezt példázza.
A Magyar Helsinki Bizottság két orosz ügyfeléről is írtunk az utóbbi években. Az egyik Nagy Gáborné, akit feltételezett nemzetbiztonsági kockázat miatt 15 év után fosztottak meg menekült státuszától. Méghozzá úgy, hogy sem ő, sem jogi képviselője nem ismerheti meg, mi is volna az indok. Így aztán Irajda nem tud a gyanúsítás ellen védekezni. Ki akarják utasítani, pedig már magyar családja, magyar férje és unokái vannak itt. Ügye az Európai Unió Bírósága (EUB) elé került.
Ugyanoda jutott Alekszej Torubarové is. Ő sikeres vállalkozó és ellenzéki aktivista volt Volgográdban. Megzsarolták helyi állambiztonsági vezetők, nem volt hajlandó fizetni nekik, mire letartóztatták. Kalandos körülmények között került Magyarországra, és a menekültügyi hatóság mondvacsinált kifogásokkal hosszú éveken át nem adott neki védelmet, a törvényt a kormánytöbbség úgy változtatta meg, hogy a bíróság pedig ne adhasson neki. A luxembourgi bíróság aztán ezt a rendelkezést az uniós joggal ellentétesnek nyilvánította. Torubarov menekültté nyilváníthatta az egyik hazai bíróság.
A Torubarov-formula
A Torubarov-ügy óta az a szabály, hogy ha a menekültügyi hatóság kétszer is indokolatlanul utasítja el az üldözött menedékkérelmét, a hazai bíróságnak jogában áll védelmet adni, menekültté vagy oltalmazottá nyilvánítani a kérelmezőt.
Anatolij Lazarev is ebben bízhatott. Igaz, akár már a menekültügyi hatóság megadhatta volna neki a védelmet. A rakétamérnök a nyolcvanas évektől a szovjet űrügynökségnek dolgozott, majd a rendszerváltás után a Roszkozmosz névre hallgató utódának. Lazarev tudományos fokozatot szerzett, és a Roszkozmosz egyik átszervezése után kollégáival céget alapítottak.
Vállalkozásuk annyira sikeres volt, hogy jelentősen több bért tudtak fizetni dolgozóiknak, mint a Roszkozmosznál és céges korporációjánál. Ez feltűnt az egyik befolyásos vezetőnek, aki azzal kereste meg Lazarevéket, hogy tejeljenek a putyini kormánypártnak, az Egységes Oroszországnak. Erre ők nem voltak hajlandók. De nem is lettek volna rá képesek, mert éves árbevételüket meghaladó összeget akartak róluk lehúzni, harmincmillió rubelt.
Több menetben többféle vizsgálat és eljárás indult ellenük. Kezdetben eredményesen védekeztek az abszurd vádakkal szemben. Lazarevnek bizonyítékai vannak arra, hogy a feljelentő többször is az volt, aki a baksist akarta tőlük kipréselni. 2018 nyarán lett elege az egészből, elutazott hazájából, és októberben letelepedett Magyarországon. Kapcsolata cégével megmaradt, tovább dolgozott nekik, és tisztes jövedelme volt.
Koholt vádak
De az ellen indított koncepciós eljárások nem álltak le. Büntetőeljárás indult ellene is nagyértékű, 21 millió rubeles csalás miatt. Az orosz állam a kiadatását kérte a magyar államtól. Lazarev közben menedéket kért Magyarországon.
A menedékkérelmet az ellene indított eljárás nyilvánvalóan koncepciós jellegére alapozta. Világos, sokszorosan leírt helyzet, hogy az orosz büntető igazságszolgáltatás, a rendőrségtől a bíróságokig alá van rendelve a pártállami putyini vezetésnek. Az Egységes Oroszország kormánypárttal szemben nincs esély tisztességes eljárásra. A korrupció és az illegális pártfinanszírozás átitatja a rezsimet. A Navalnij testvérek koholt büntetőügyei jól mutatják a rendszer diktatórikus természetét.
De nem csak tisztességes eljárásra és ítéletre kicsiny az esély. A börtönkörülmények sem felelnek meg az európai standardoknak. Kínzástól, megalázó vagy embertelen bánásmódtól Lazarev is okkal tarthat.
A magyar állam mégis kiadta volna az oroszoknak a mérnök-vállalkozót. Voltaképpen a koronavírus-járvány akadályozta meg, hogy visszavigyék Oroszországba. Azért így is kiadatási őrizetbe helyezték több hónapra, és mozgásszabaságát most is korlátozzák, csakis Veszprém megyében utazhat szabadon.
Lazarev ügyéről a BBC is cikket közölt a napokban:
Amit szabad Gruevszkinek
Biztosan sokan emlékeznek még Gruevszki egykori észak-macedón miniszterelnökkel, jelenlegi magyarországi menekülttel szembeni megkülönböztetett bánásmódra. Ő az, akit a magyar kormány csempészet be az országba, és napokon belül menedéket kapott itt. Hazájában jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és egy újabb köztörvényes (korrupciós) per volt ellene folyamatban. Orbán Viktor politikai partnerét azonban – éppen a menedékjogra hivatkozva – mégsem adták ki, noha pár hónapja távollétében ismételten szabadságvesztésre ítélték, immáron 7 évre.
Lazarev esetében, a menekültügyi hatóság 2020-ban úgy találta, hogy olyan súlyos bűncselekménnyel vádolják az oroszok, amely eleve kizárja, hogy menedéket kaphasson itt. Kérelmét tehát elutasították. Az is sokat elmond a magyar hatóság hozzáállásáról, hogy míg az orosz kiadatási kérelmet igazoló dokumentumokat másolatban is elfogadták, addig az üldözött férfi szintén másolati példány papírjait még vizsgálatra sem méltatták.
Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) diszkriminatív eljárása, ez a feltűnő fegyveregyenlőtlenség már a menekültügyi hatóság első határozatát felülvizsgáló bíróságnak is feltűnt. A Fővárosi Törvényszék 2021 márciusában megalapozottnak találta azt is, hogy a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele joggal tart a förtelmes orosz börtönöktől.
A bíró elfogadta Fazekas Tamás ügyvédünk érvelését arról is, hogy az OIF hibásan értékelte úgy, hogy a köztörvényes bűnökért elítélteket nem érik retorziók, csak a “poltikai foglyokat”. Valójában megbízható, többszörösen megerősített országinformációs jelentések születtek arról, hogy az oroszországi rabok bűncselekménytípustól függetlenül ki vannak téve a személyzet és rabtársaik bántalmazásának.
A bíró így ítéletben mondta ki: Lazerevet legalább oltalmazottként kiegészítő védelemben kell részesíteni. Az OIF-nak pedig újra kell vizsgálni a menedékkérelmét, hogy akár az erősebb védelmet jelentő menekült státuszt is megkaphassa.
Elmaradt ítélet a védelemről
A második OIF-kör nem okozott meglepetést, mert a menekültügyi hatóság ismét arra jutott, hogy a mérnők sem menekültként, sem oltalmazottként nem jogosult védelemre. Ráadásul kiutasítható is.
Lazarev és jogi képviselője, Fazekas Tamás azonban joggal bízhattak abban, hogy az első bírósági ítélet után a második bíró majd alkalmazni fogja a “Torubarov-formulát”, és megadja legalább az oltalmazott védelmet. Nem ez történt.
A bíró ugyan megsemmisítette az OIF második határozatát, de nem írta felül a hatóság döntését, hanem csak új eljárásra kötelezte őt. A bíróság nem vette figyelembe, hogy Lazarev helyzete sokat romlott. A háború, az orosz agresszió miatt megszüntette kapcsolatát a cégével, mert nem akarja segíteni még közvetve sem a támadókat.
A Fővárosi Törvényszék azt azért mégiscsak előírta az OIF-nak, hogy oltalmazottként kéne elismerni az üldözött rakétamérnököt. Meglátjuk, vajon a kormány hatósága mennyire veszi komolyan az első ítéletnél visszafogottabb második nógatást. A tapasztalat azt mutatja, hogy semennyire. Többnyire míg a bíróság nem lép a tettek mezejére, és nem adja meg maga a védelmet, a hatóság pingpongozni kezd a menekülővel, aki kaucsuklabdaként pattog az OIF és a bíróság között.
Torubarovnak ez hat évébe tellett. Lazarev már a negyediknél tart. Pedig nem játékszerek ők, hanem menekülő, védelemre szoruló emberek.
Fazekas Tamás, A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje nyilatkozott az ügy kapcsán az rtl.hu-nak: