Világszerte ma ünneplik a nemzetközi menekültnapot. Magyarországon nincs mit ünnepelni. Mind a menedékkérőket, mind az ő civil segítőiket olyan rendelkezések sújtják hazánkban, amelyek igazságtalanok, embertelenek és jogerős nemzetközi ítéletek mondják ki róluk, hogy jogsértőek. A Magyar Helsinki Bizottság továbbra is azért dolgozik, hogy a menedékjog újra alapjog lehessen, ahogyan azt még az Alaptörvény is előírja.
A menedékjog azóta ismeretes, amióta embereket üldöznek el otthonaikból, vagyis az emberiség írott történetének kezdete óta bizonyosan. A menedékjog megadása sokáig a befogadók jóindulata, jámborsága, erkölcsi hozzáállása döntötte el.
A menedékjog alapjog
A menedékjog emberi jogi megközelítése is morális természetű, de szélesebb merítésű. Eszerint minden menekülőnek segítenünk kell, akit faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldöznek.
Az emberi jogok egyetemes jogok, amelyek születésétől minden embert megilletnek. S mint ilyeneket nem a törvényhozó alkotja meg, hanem csak feltárja őket. Tehát nem az állam kegyelméből léteznek. A tisztességes államnak az a dolga, hogy ezeket az eleve létező jogokat elismerje. Az 1951-ben megszületett genfi menekültügyi egyezmény ebből a felvilágosult eszméből táplálkozott egyfelől. Másfelől pedig a II. világháború és az utána következő évek keserű tapasztalataiból.
A menedékjog 1951 óta tehát nem szabad választás kérdése, az államnak az üldözötteknél el kell azt ismernie. A menedékjog, persze, csak az üldözöttnek jár, de neki jár.
A nagykövetségi eljárás
A magyar állam ma nem folytat tisztességes menekültpolitikát. Ugyan azt el kell ismerni, hogy a kormány az első pillanattól megadta az ideiglenes védelem lehetőségét az ukrajnai háború elől menekülőknek, ám másoknak nem biztosít tisztességes eljárást és védelmet. Mindent megtesz azért, hogy megakadályozza az üldözöttek belépését az országba.
A kormány 2020. május 26-án vezette be az úgynevezett nagykövetségi eljárást. Ennek értelmében a menedékkérőnek a menedékkérelem beadásához először a belgrádi vagy kijevi magyar nagykövetségen kell benyújtania az úgynevezett „menedékkérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot”, amelyet az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság bírál el. Amennyiben a döntés pozitív, akkor a menedékkérő beutazhat Magyarországra, hogy formálisan is menedékkérelmet nyújtson be. A beutazás elutasítása esetén a kérelmezőt pusztán egy nehezen érthető e-mailben értesítik erről – anélkül, hogy megjelölnék az elutasítás indokait és jogalapját.
A Magyar Helsinki Bizottság friss jelentéséből kiderül, hogy 2022 végéig összesen 783 esetben kértek időpontot szándéknyilatkozat benyújtására, és csak 97 ügyben adott erre lehetőséget a nagykövetség. Az elmúlt három évben mindössze 16 ügyben léphettek be így menedékkérők Magyarországra, és nyújthattak be menedékkérelmet. Az Európai Unió Bírósága (EUB) most csütörtökön hoz ítéletet a „nagykövetségi rendszerről”.
A visszakényszerítések
A nagykövetségi eljárás mellett az embertelenség másik tartópillére a menekülők visszakényszerítése Szerbiába. Ezt azt jelenti, hogy a rendőrség válogatás nélkül arra kényszerít mindenkit, aki kellő iratok nélkül tartózkodik az országban, hogy (egyébként illegálisan) átlépje a magyar–szerb határt, anélkül, hogy menedékkérelmét regisztrálnák.
A visszakényszerítésekről viszont már 2020 decemberében megállapította az EUB, hogy uniós jogba ütköznek. Saját számai szerint a rendőrség csak 2022-ben több mint 150 ezer visszakényszerítést hajtott végre. (Ennél jóval kevesebb ember lehet, hiszen általában egy-egy ember többször is próbálkozik.) Szerbiába anélkül dobnak vissza menekülőket, hogy meghallgatták volna őket, mi elől menekülnek, és miért van szükségük Magyarország, így az Európai Unió védelmére. A visszakényszerítések közben sokszor bántalmazták is az egyenruhások a menekülőket – köztük nem egyszer gyerekeket. Több strasbourgi ítélet is megállapította a jogsértést.
A hazai menekültügyi rendszer leépítése és a szándékosan hozzáférhetetlen nagykövetségi rendszer közös hatása, hogy a menekülőket veszélyes, illegális eszközökre kényszeríti, végső soron így a magyar állam maga löki az embercsempészek és a szervezett bűnözés karjaiba őket.
Civil segítők fenyegetése
Nem csak a menekülőktől, hanem civil segítőiktől is megvonja jogaikat a kormány. Nem csak a menekülőket, de civil segítőiket is megbélyegzik és fenyegetik.
Napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2018. június 20-án, éppen a menekültek világnapján fogadta el az Országgyűlés az ún. Stop Soros törvényjavaslatot. Az elfogadott törvény azóta is börtönnel fenyegeti a háború elől menekülőknek segítséget nyújtó civileket. Habár az EUB 2021 novemberében megállapította, hogy a jogszabály ellentétes az uniós joggal, a kormány nem tett érdemi lépéseket az ítélet végrehajtása érdekében.
Továbbra is hatályban van az az előírás is, hogy a menekülőket segítő szervezeteknek „bevándorlási különadót kellene fizetniük” 2018 óta. A Velencei Bizottság már négy és fél éve megállapította, hogy ez a kötelezettség nem adónak, hanem önkényes sarcnak tekintendő, amit elfogadhatatlan indokokkal és céllal vetettek ki a civil szervezetekre és támogatóikra.
A genfi egyezményben megállapított menedékjog elsőként az orosz megszállás elől menekülő magyaroknak segített. 1956 után közel 200 ezer honfitársunk kapott így újrakezdési lehetőséget. 1989-ig pedig újabb 200 ezer magyar részesült nemzetközi védelemben. A kormány kíméletlen menekültpolitikája az ő emléküket is megcsúfolja.