Vasárnap választott az ország. Azontúl, hogy állampolgárokként mi is részt vettünk a választásokon, és így vagy úgy szavaztunk: vajon milyen tanulságokat vonhatunk le civil jogvédőkként?
Az illiberális rezsim nem változott meg egy csapásra. Maradt, mi volt: választásos önkényuralom. Hazánk nem lett újra jogállam. Szabadságunk jogi és intézményes biztosítékait még nem szereztük vissza. Mégis több biztató jelet láthatunk, és itt most nem a szavazatok megoszlására gondolunk. Azt nem tisztünk értékelni.
De mégis mi jót láttunk civil jogvédőkként?
1) Minden tíz választópolgárból 6 elment szavazni. Az európai és önkormányzati választásokon kiugró hazai részvétel az bizonyítja, hogy a mély krízis ellenére sem uralkodott el rajtunk, magyarokon a politikai apátia, a csüggedtség. Habár valódi demokráciáról itt már évek óta nem beszélhetünk, ennek ellenére mégsem felejtettük el a demokratikus eszközök, valamint az európai népképviselet és a helyhatóságok fontosságát. Ez reményteli.
2) Közvetlenül a választások előtt úgy tűnt, a gátlástalan demagógia és a populista riadalomkeltés célt ér. Az a veszély fenyegetett, hogy a kormányerő fekete propagandája meg példátlan anyagi és kommunikációs erőfölénye minden alternatívát elfed majd a választók elől. Nem ezt történt. Ugyan a választások most sem voltak tisztességesek, ám az észszerűségnek, a tisztességnek és a szorgalmas, átgondolt munkának nem veszett oda a becsülete. Az emberek megőrizték minőségérzéküket.
3) Nekünk, civil jogvédőknek különösen tanulságos, hogy mégiscsak lehetséges társadalmi visszaigazolást kapni az első látásra akár népszerűtlen ügyek vagy csoportok képviseletéhez, konfliktusok felvállalásához is. Sikert és népszerűséget nem csak a zsigeri félelmekre és indulatokra építő primitív propaganda hozhat. Kitartással és hozzáértéssel bonyolult kérdések is megoldhatók, nehéz érdekellentétek is kezelhetők.
4) Nem lehet nem észrevenni, mennyi civil szervezet vesz részt eredményesen a helyi politikában. Ez két tekintetben is biztató. A kormánypárt jó 10 éve nyíltan előjogának tekinti és sajátítja ki a politikát, ezért megbélyegzéssel és fenyegetésekkel igyekszik visszarettenteni azokat, akik civilként közéleti szerepet vállalnának. Szerencsénkre sikertelenül: a polgárok igenis fontosnak tekintik a helyi ügyekben való részvételt. Ezt is visszaigazolták a mostani választások. Ez az egyik biztató jel. A másik pedig az, hogy bebizonyosodott: a civil szervezetek és politikai csoportok (pártok) között létezik korrekt együttműködés. Mégpedig anélkül, hogy a civil kezdeményezéseknek alárendelt szerepet kellene játszaniuk vagy fel kellene adniuk autonómiájukat.
A kormányerő korlátlan túlhatalma ma fenyegetőbb, az országunkban élők ma kiszolgáltatottabbak az állam önkényének, mint az 1989-es rendszerváltás óta bármikor. Egymás segítésével és szolidaritással azonban úrrá tudunk lenni akár a kilátástalannak tetsző helyzeteken is. Senki ne féljen segítséget kérni! A magány reménytelenséget és veszteseket szül, az összekapaszkodás reményt és győzteseket.