A legtöbb örökbefogadásra jelentkező leendő szülő egészséges és nem roma csecsemőt szeretne. A Magyar Helsinki Bizottság itt élő külföldi ügyfelei azonban olyan kislányt zártak a szívükbe, aki roma és koraszülött. Végül mégsem kerülhetett a brit házaspárhoz, az intézményrendszerben ragadt. A felkavaró esetről Győző Gábor ügyvédet kérdeztük.
A kislány örökbefogadási ügyének elején Sára Botond fővárosi főispán ragaszkodott hozzá, hogy „ne kerülhessen külföldi állampolgárságú személyekhez magyar gyerek”. Korábban, egy másik perben pedig egy azonos nemű párnak segítettél, akiket az állam próbált megakadályozni az örökbefogadásban. Megengedhető-e, hogy a gyermek érdekét felülírják ezek a politikai, ideológiai szempontok?
Nem, semmiképp sem. Minden jóérzésű ember felháborodik, amikor valami felülírja a gyerek érdekét egy örökbefogadásnál. Nem is az a fontos, hogy az adott örökbefogadó szülő örökbefogadhasson, hanem hogy a gyerek olyan szülőhöz kerüljön, aki a sajátjaként gondoskodik róla. Csak az kellene, hogy számítson, hogy az új család anyagi és érzelmi biztonságban neveli őt. Sokadrendű kérdés, hogy a szülők azonos neműek, külföldiek, romák stb. A gyermekvédelmi rendszernek pedig nem azon kellene dolgoznia, hogy hogyan tudja megakadályozni, hogy a rábízott gyerek megfelelőnek nyilvánított szülőkhöz kerüljön, hanem épp ellenkezőleg: elősegítenie kellene, hogy minden szülő nélküli gyerek minél előbb örökbefogadható legyen, és minden örökbefogadható gyerek mielőbb szerető családba kerüljön. Csak ez szabadna, hogy számítson.
2023-ban jogerős ítélet mondta ki: a kormányhivatal törvénysértő módon korlátozta a Magyarországon élő külföldi ügyfeleinket, hogy magukhoz vegyék az akkor 1 éves kislányt. Hogy lehet, hogy az újraindított örökbefogadási eljárás eredménye mégsem az lett, hogy a gyereket mostanra az új anyukája és apukája viszi az óvodába? Mi csúszott félre?
A döntés után új eljárásban indítványoztuk a fővárosi gyámhivatal kizárását, hogy ne ott döntsenek „Panni” sorsáról, ahol a vezetők korábban kijelentették, hogy az ügyfeleink nem kaphatják meg a gyereket, mert külföldiek. Ebben a kérdésben aztán a Kulturális és Innovációs Minisztérium határozott (ők jelenleg a gyámhivatalok legfelsőbb szintű felettes szerve), és ők úgy látták, hogy a korábban diszkrimináló gyámhivatal nem elfogult az ügyben, így nem kell kizárni. Nem meglepő módon aztán a fővárosi gyámhivatal nem engedélyezte az örökbefogadást.
Rajtuk kívül a gyermekvédelmi rendszernek melyik része felelős ezért a diszfunkcióért?
Az örökbefogadási kezdeményezés elutasításhoz hozzájárult, hogy az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat a fővárosi területi gyermekvédelmi szolgálattól (tegyesz) jogellenesen átrakta az ügyet a nógrádi tegyeszhez, akik (a fővárosiakkal ellentétben) már nem javasolták az örökbefogadás engedélyezését, noha szakmai indokaik nem voltak erre. Az újonnan kinevezett gyermekvédelmi gyám is megtagadta a hozzájárulást az örökbefogadáshoz, annak ellenére, hogy a korábbi gyám ezt a hozzájárulást már megadta. Egyik szereplő sem tudott kézzelfogható szakmai érvet felhozni az általunk képviselt házaspár ellen. Mindez csak azért lett így megkomponálva, hogy minél több oldalról bebiztosítsa a gyámhivatal az engedély megtagadását.
Ezzel zárult az ügy?
Dehogy. Természetesen megtámadtuk a gyámhivatal döntését a bíróságon, amit csak 9 hónappal később tárgyaltak. Itt megállapították, hogy a minisztérium elmulasztotta figyelembe venni a bizonyítékokat a fővárosi gyámhivatal kizárása kapcsán. Az örökbefogadás engedélyezését csak ezt követően lehetett volna a bíróságnak felülvizsgálni. A minisztérium pedig a másodszorra is újraindított eljárásban nem tartotta be a bíróság utasítását, és újra megtagadta a gyámhivatal kizárását arra hivatkozva, hogy ott azóta új főosztályvezető van. Közben a fent idézett Sára Botond továbbra is betöltötte főispáni pozícióját. Ezen a ponton beláthatatlan távolságba került, hogy a jogi eljárásoknak mikor lesz kézzel fogható eredménye. Próbáltunk a gyámhivatallal leülni és megbeszélni a dolgot, de egyáltalán nem voltak erre fogékonyak, nem is válaszoltak a házaspár kérésére.
Mivel indokolta neked a csalódott ügyfeleid, hogy nem folytatják a jogi harcot?
Ősszel érkezett értesítés arról, hogy felfüggesztik az örökbefogadás engedélyezési eljárást, amíg egy általunk évekkel ezelőtt indított, párhuzamosan futó bírósági ügyben nem születik ítélet. Holott ez a másik ügy teljesen irreleváns az engedély szempontjából. Azaz nem hoztak elutasító határozatot, amit érdemben tudnánk támadni, hanem találtak egy jogszerűnek látszó indokot, amivel a végtelenségig tudják húzni az örökbefogadási folyamatot. Szerintem végig erre a kifárasztásra építették a taktikájukat. Ekkor döntötte el a házaspár, hogy nem csinálják ezt tovább, mert amíg újabb évek telnek el ebben a harcban, addig „Pannit” nem tudja más sem örökbefogadni. Ők pedig szeretnék szem előtt tartani a gyermek mindenek felett álló érdekét, még akkor is, ha az államnak ez nem számít.
Mit lehet ilyenkor jogi képviselőként mondani egy ügyfélnek?
Amíg volt remény, és elérhető távolságra volt az örökbefogadás engedélyezése, addig küzdöttek. Én is biztattam őket az utolsó pillanatig, hogy csináljuk, hátha a következő eljárásban végre átfordulhat valami. Hiába volt egyértelmű a gyámhivatal szándéka, én jogászként csak azt tudom mondani, hogy amíg a jogorvoslati lehetőségek nyitottak, addig nem szabad feladni. Hozzá vagyok szokva, hogy ha öt év múlva van eredménye egy pernek, akkor is ki kell tartani. Itt viszont „Panni” szempontjából meghatározó, hogy mennyi idő telik el, és bizony eltelt három év. Iszonyatosan fájdalmas élmény ez. Szívszorító belegondolni, mit fog kezdeni ezzel a kislány, ha majd érettebb fejjel belegondol, milyen lehetett volna a gyerekkora, ha hagyják a szakembereket, hogy a dolgukat végezzék.
Mi nap mint nap találkozunk a hatóságok rosszindulatával. Ez a munkánk túlnyomó része, hogy nem barátságos hivatalokban nem barátságos döntésekkel szembesülünk. Jogsértésekkel és jogsértések kiborult áldozataival van dolgunk. Az viszont új, hogy egy hátrányos helyzetű csecsemő szempontjai a legutolsók, amit figyelembe vesznek a döntéshozók, és hogy lépten nyomon keresztbe tesznek neki. Minden jogszerűnek látszó eszközt bevetettek, hogy megakadályozzák, hogy egy szerető pár – akik történetesen külföldiek, de évek óta itt élnek Magyarországon – teremtsenek szerető otthont „Panninak”. Mindezt minisztériumi szintű jóváhagyással, sőt támogatással teszik.
Mit árul ez az ügy más külföldi, Magyarországon élő családok örökbefogadási lehetőségeiről?
Az életvitelszerűen Magyarországon élő külföldiek örökbefogadási szempontból jogilag nincsenek hátrányosabb helyzetben, mint a magyar állampolgárok: ugyanolyan elbírálásban kell részesülniük. A törvény szerint legalábbis csak akkor preferálják a magyar örökbefogadókat a külföldiekkel szemben, ha utóbbiak külföldön szeretnék nevelni a gyereket. Ilyen esetben a várólista végére kerülnek a nem magyar állampolgárságú jelentkezők. A mi ügyfeleink azonban hazánkban élnek, ezért is mondta ki a bíróság, hogy védhetetlen a gyámhivatal álláspontja, és diszkriminatívan jártak el, amikor megakadályozták az örökbefogadást.
Tudjuk, hogy jelenleg milyen körülmények között él a gyerek és mik a kilátásai?
Jelenleg nevelőszülőnél van. „Panninak” a roma származása miatt, és mivel időközben betöltötte a harmadik életévét, jelentősen lecsökkentek az örökbefogadási esélyei, mert az örökbe fogadni szándékozók túlnyomó többsége újszülöttet vagy pár hónapos babát szeretne.