A Kúria elnöke diadalittas közleményben számolt be arról, hogy a Kúria érdemben már elsőfokon megnyerte a pert, amit Kovács András bíró indított ellene. Igazán merész félreértelmezés, merthogy a bírósági ítéletben az áll, hogy az alperes Kúria „100%-ban pervesztes lett”. Mi történik itt?
Minden bizonnyal sokak számára ismerős a Gyalog galopp című filmből Artúr király és a Fekete Lovag párbaja, amelynek során a király egymás után levágja a Fekete Lovag valamennyi végtagját, a lovag a földre zuhan, azonban még ekkor is csak annyit mond: „jó, kiegyezek veled döntetlenben”.
Úgy tűnik, a Kúria elnöke a Fekete Lovag nyomdokába lépett: miután 2025. november 18-án visszavonta felülvizsgálati kérelmét abban a munkaügyi perben, amelyet Kovács András kúriai bíró indított és nyert meg két fokon a Kúria mint alperes ellen, Varga Zs. András közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy a perben tulajdonképpen a Kúria győzött. Ezt az állítását aztán az Országos Bírói Tanács (OBT) elnökének írt, 2025. november 24-én kelt és nyilvánosságra hozott levelében is megismételte.
Alább megpróbáljuk néhány kérdés mentén közérthetően elmagyarázni, miről szólt a per, miért teljes képtelenség, amit Varga Zs. András a saját (illetve az általa képviselt Kúria) pernyertességéről állít, és hogyan bizonyosodhat meg erről igen egyszerűen egy laikus, jogban járatlan személy is a két (itt és itt közzétett) ítélet gyors átfutása után.
Mi volt Varga Zs. András baja Kovács András kúriai bíróval?
Kovács Andrásnak két alapvető „bűne” volt a Kúria elnöke szerint. Az egyik az, hogy Varga Zs. Andrástól eltérően ítélte meg, miként kell eljárnia, amikor egy az általa vezetett tanácsra kiosztott ügyben kifogás érkezett az ügyelosztás módjával kapcsolatban. (Aki ennél többet akar megtudni az ügy részleteiről és arról, hogy miért fontos egy olyan látszólag technikai kérdés, mint az ügyek elosztása a bíróságokon, olvassa el korábbi összefoglalónkat.)
A másik bűne az volt, hogy egy tudományos esettanulmányban szerette volna a szakmai nyilvánosság elé tárni álláspontját a kúriai ügyek elosztására vonatkozó új – a bírói függetlenség erősítésére bevezetett – szabály gyakorlati alkalmazásáról. A bíró tanulmánya kritizálta a korábban általa vezetett tanácsot megszüntető új ügyelosztási rend elfogadásának folyamatát. Kovács András a cikk tervezetét az esettanulmányoknál szokásos eljárás keretében megosztotta az esettanulmány szereplőivel, így Varga Zs. Andrással is, aki – munkáltatói jogkörére hivatkozva – megtiltotta a publikálást, mondván: a szöveg nem nyilvános információkat tartalmaz, és veszélyezteti a bíróság tekintélyét. A tanulmány azóta sem érhető el.
Miről szólt a per?
E két momentumra tekintettel a Kúria elnöke soron kívüli vezetői alkalmassági vizsgálatot rendelt el Kovács Andrással szemben, majd a vizsgálat eredményére hivatkozva 2024 novemberében – tanácselnöki címének és juttatásainak érintetlenül hagyása mellett – két évre megvonta Kovács András tanácselnöki jogköreit. (Arról, hogy mit csinál egy tanácselnök, és mit jelent e jogkörök megvonása, lásd korábbi blogposztunkat.) A döntés közléséről szóló jegyzőkönyvből egyértelmű: azzal Varga Zs. András is tisztában volt, hogy a vizsgálat nem eredményezett olyan szakmai kifogást, amely alapot szolgáltatott volna Kovács András tanácselnöki alkalmatlanságának megállapítására vagy ellene fegyelmi eljárás megindítására, ugyanakkor a Kúria elnöke mégis valamilyen jogkövetkezményt akart kapcsolni a neki nem tetsző bírói magatartáshoz – ez a jogkövetkezmény lett a tanácselnöki jogkörök megvonása.
A probléma egyik fele az, hogy bár Varga Zs. András többször hangsúlyozta, nem „szankcióról” van szó, mind a saját megfogalmazásaiból, mind az eset összes körülményéből egyértelmű, hogy az intézkedés tulajdonképpen büntetés volt az elnök által kifogásolhatónak gondolt bírói magatartás miatt. Ezt az ügyben eljárt munkaügyi bíróság is megállapította ítéletének [36] pontjában:
„Ebből következően a Kúria elnöke nyilvánvalóan és félreérthetetlenül a felperesi magatartások és az ezek nyomán indult vizsgálatokban feltártakra tekintettel vonta meg felperes vezetői jogköreit.”
A másik gond az, hogy a magyar bírói szervezetrendszerre vonatkozó törvények ilyen munkáltatói döntés meghozatalát egyszerűen nem teszik lehetővé, amint arra a munkaügyi bíróság szintén rámutatott („[37] Tette mindezt az alperes elnöke oly módon, hogy az nélkülöz minden jogszabályi alapot”). Kovács András alapvetően ezek megállapítását kérte a perben.
Mi lett a per eredménye, végül is ki nyert?
Szemben azzal, amit a Kúria állít, teljesen egyértelmű, hogy az ügyben Kovács András lett a pernyertes. Az elsőfokú bíróság ugyanis kimondta: Varga Zs. András azon elnöki intézkedése, amellyel megvonta Kovács András tanácselnöki jogköreit, semmis – azaz olyan, mintha meg sem született volna, amiből nyilvánvalóan az is következik, hogy Kovács András továbbra is jogosult gyakorolni ezeket a jogköröket. (Az ítélet részleteivel kapcsolatban lásd korábbi írásainkat itt és itt.)
A Kúria közleménye abba kapaszkodik, hogy Kovács András három – alternatív – kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen azt kérte, hogy a munkaügyi bíróság állapítsa meg: az elnöki intézkedés semmis, és kötelezze az alperes Kúriát arra, hogy Kovács Andrást tanácselnöki munkakörben foglalkoztassa. Másodlagosan csak annak megállapítását kérte, hogy az alperesi elnöki intézkedés semmis (mivel ebből önmagában, bármiféle további kötelezés nélkül is következik, hogy Kovács András továbbra is gyakorolhatja tanácselnöki jogköreit), míg harmadlagosan azt, hogy ha a munkaügyi bíróság szerint volt is az elnöki intézkedésnek jogalapja, állapítsa meg, hogy az a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött (azaz a Kúria elnöke visszaélt egy amúgy létező jogával). Mivel nem mindig látható előre teljes bizonyossággal, hogy egy bonyolultabb jogkérdésben a bíróság milyen értelmezést fog követni, gyakran előfordul, hogy a felperesek így – „vagylagosan” – fogalmazzák meg, hogy mit is kérnek az eljáró bíróságtól.
Az igaz, hogy az elsődleges kérelmet a munkaügyi bíróság elutasította (ezt idézi igen szelektív módon Varga Zs. András közleménye), de ez a pernyertesség szempontjából lényegtelen, ugyanis Kovács András másodlagos kérelmének a munkaügyi bíróság teljes egészében helyt adott, ami önmagában megoldotta Kovács András helyzetét, és a számára kívánatos eredményre vezetett. Ha ugyanis az intézkedés semmis, akkor annak nincs hatása, minden úgy megy tovább, mint az intézkedés meghozatala előtt, tehát Kovács András teljes jogú tanácselnökként folytathatja bírói munkáját.
Jogi nyelven ezt az elsőfokú bíróság így mondta ki az ítélet [39] pontjában:
„[…] a semmisség jogkövetkezménye az érvénytelenség. Az alperesi jognyilatkozat [azaz Varga Zs. András intézkedése] a bíróság megítélése szerint olyan súlyos fogyatékosságban szenved azáltal, hogy hiányzik a jogszabályi alapja, amely kizárja a joghatását; azaz nem lehet rá jogot alapítani, az alperes által célzott joghatás [tehát Kovács András tanácselnöki jogainak felfüggesztése] nem érhető el. Mindebből következően – figyelemmel arra, hogy annak jogszabályi akadálya nincs – az eredeti állapotot helyre kell állítani.”
És ha valakinek még ezek után is maradna kétsége, hogy a pernyertesség szempontjából ez mit jelent, annak ajánljuk figyelmébe az elsőfokú ítélet [47] pontját, amely így szól:
„A bíróság megállapította, hogy alperes [azaz a Kúria] 100%-ban pervesztes lett.”
Nem véletlen, hogy a Kúria fellebbezett a döntés ellen, és bár a november 18-i elnöki közlemény szerint ebben a fellebbezési fázisban csupán „másodlagos jogi kérdések pontosítása volt az eljárás tárgya”, valójában azt kérte elsődlegesen a Kúria a másodfokú bíróságtól, hogy változtassa meg az elsőfokú döntést, és utasítsa el Kovács András felperes keresetét, ami „másodlagos” kérdésnek azért nehezen nevezhető, hiszen ennek megtörténte esetén érvényben maradt volna a Kovács András jogköreit megvonó elnöki intézkedés.
A másodfokú ítélet azonban az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta, és kifejezetten kimondta: „A másodfokú bíróság a Pp. 83.§-a alapján kötelezte a fellebbezési eljárásban pervesztes alperest [azaz a Kúriát] perköltség megfizetésére.” A Pp. a polgári perek eljárási szabályait tartalmazó törvény. Ha valaki felcsapja a 83. §-nál, a következőket olvashatja: „83. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg. (2) Részleges pernyertesség esetén a fél az ellenfél perköltségét a pervesztessége arányában téríti meg. […]” Ha tehát legalább részben pernyertes lett volna a Kúria, az mind az első-, mind a másodfokú döntésnek a perköltségre vonatkozó részében kifejezésre jutott volna a perköltség megosztásával. Ha azonban megnézzük, hogyan rendelkeztek a bíróságok a perköltségről, abból is egyértelmű: a Kúria teljes egészében elvesztette ezt a pert mindkét fokon, és a felülvizsgálati kérelem visszavonásánál fogva pervesztes lett a felülvizsgálati eljárásban is.
De a helyzet kevésbé jogias módon is egyszerűen leírható: Varga Zs. András azt szerette volna, ha Kovács András nem gyakorolhatja a tanácselnöki jogosítványait két évig, vagy legalábbis amíg ő azt nem mondja, hogy most már lehet. Kovács András azt akarta elérni, hogy a bíróság döntésének eredményeként ő ismét teljes jogú tanácselnökként működhessen. Kovács András az általa kezdeményezett eljárás eredményének köszönhetően jelenleg teljes jogú tanácselnökként dolgozik – nem nehéz átlátni, hogy ki nyerte a pert.
Akkor lehet, hogy a Kúria elnöke nem mond igazat?
Nagyon úgy fest. Ebben is követni látszik a Fekete Lovagot, aki második karjának levágása után Artúr király hitetlenkedő felkiáltására („mit csinálsz, […] hiszen egy karod sincs!”) a király állításának szemmel látható tényszerűsége ellenére így felel: „de van!”
Mert bár érték kifogások Varga Zs. Andrást megfelelő bírói múltjának hiánya, a bírói függetlenséggel és egyéb szakmai kérdésekkel kapcsolatos vitatható álláspontjai miatt, az nehezen hihető, hogy ne lenne tisztában a pernyertesség és pervesztesség alapvető szabályaival, így például azzal, hogy a felperes akkor is nyer, ha a vagylagosan előterjesztett három kereseti kérelméből akár egynek is teljes mértékben helyt ad a bíróság.
Marad tehát az a szomorú következtetés, hogy Magyarország legmagasabb szintű rendes bírói fóruma, illetve annak elnöke szándékosan és tudatosan torzítja el a valamennyi jogász és – remélhetőleg most már minden érdeklődő – nem jogász számára is teljesen egyértelmű tényeket annak érdekében, hogy legalább a kommunikációs térben minimalizálja a minden fokon elbukott per miatti presztízsveszteségét.
Ennek fényében különösen kínos, hogy a per utáni kommunikációban Varga Zs. András az, aki a Magyar Helsinki Bizottságot vádolja a tények közötti szabad válogatással, illetve a kúriai közleményt az igazságszolgáltatásba vetett bizalom aláásása miatt kritizáló Országos Bírói Tanácsról (OBT) állítja, hogy „fontoskodó, a tények hiányában felelőtlen konfabuláción alapuló” kommunikációt folytat. Először arról kellene számot adnia, milyen univerzumban nyer meg egy ügyet az a fél, aki a bíróság szerint 100%-ban pervesztes lett. Persze a „post truth” politikai kommunikáció világában nem szokatlan az ilyen megszólalás, de a legfőbb bírótól még a NER 16. évében is mellbe vágó.
És mi a helyzet a nyomásgyakorlással?
Varga Zs. András azt állítja, hogy „a Kúria integritását érintő nyomásgyakorlásra” tekintettel vonta vissza a felülvizsgálati kérelmet, amely alapján a Kúria állást foglalhatott volna az első- és másodfokú döntés jogszerűségéről.
Az OBT helyesen hívta fel rá a figyelmet 2025. november 22-i közleményében, hogy a nyomásgyakorlásra, mint a kérelem visszavonásának indokára való hivatkozás „alkalmas a bírói tekintély aláásására, és a bíróságokba vetett közbizalom megingatására”, mivel „azt sugallja, hogy a bíróságok nem képesek ellenállni az esetleges nyomásgyakorlásnak”. A Magyar Bírói Egyesület is úgy jellemezte a Kúria közleményének e kitételét, hogy az „rendkívül káros és bíróként vállalhatatlan”, ugyanis „alkalmas annak a téves következtetésnek a levonására, hogy vélt »nyomás« is képes lehet arra, hogy a bírót döntésében befolyásolja”. Mi azonban itt a kijelentésnek egy másik, szintén fontos és hasonlóan problematikus aspektusára szeretnénk felhívni a figyelmet: Varga Zs. András rendhagyó hozzáállására a tárgyalás nyilvánosságához, mint a tisztességes eljáráshoz való jog egyik alapvető eleméhez.
Mert miben is állt Varga Zs. András szerint a nyomásgyakorlás? Az OBT-nek írt november 24-i válaszlevele szerint elsősorban abban, hogy a Magyar Bírói Egyesület egyes tagjai arra készültek, hogy hallgatóságként részt vegyenek a tárgyaláson, hogy Kovács András megpróbált „rávenni” egyes kúriai bírókat a megjelenésre és megkísérelte regisztrálni egy osztrák bírói egyesület képviselőjét a tárgyalásra, és hogy szintén hallgatóságként megjelent a tárgyaláson Laczó Adrienn ügyvéd (tavaly őszig bíró), valamint más olyan közszereplők, „akik az elmúlt években a Kúriát és elnökét szidalmazták”.
Az Alaptörvény XXVIII. cikke értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A nyilvánosság követelményének rendkívül fontos szerepe van a tisztességes tárgyaláshoz való jog érvényesülésében. Amint azt az Alkotmánybíróság – egyebek mellett – 3102/2017. (V. 8.) AB határozatában is megállapította: „a nyilvánosság mindenekelőtt az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését hivatott biztosítani a társadalom részéről”. A nyilvánosság elvének tehát kulcsszerepe van egyfelől abban, hogy a peres fél a társadalmi figyelem nyújtotta védelem birtokában ne érezze kiszolgáltatva magát az igazságszolgáltatás szerveinek, másfelől pedig abban, hogy a nyilvánosság jelentette „betekintési” lehetőség fenntartsa, illetve megerősítse a társadalom bizalmát e szervek működésének jogszerűségében. Éppen ezért – amint arra az Alkotmánybíróság a fent idézett határozatában rámutat –
„a tárgyaláson nemcsak a per szereplői – a bíró, a felek, a beavatkozó, a tanú, a szakértő –, hanem rajtuk kívül bárki – így a közvetetten érintettek, a rokonok, az ügyvédjelöltek, a joghallgatók, a jogtudomány képviselői és a sajtó képviselői – megjelenhet”.
Sőt, egy – egyébként számos gyakorlati és elméleti problémát felvető – jogszabálymódosítás nem régiben vezette be egyes tárgyalások online nyilvánosságát „a bírósági eljárások átláthatósága és ezáltal a törvényesség társadalmi ellenőrzése”, illetve „a társadalmi kontroll kiteljesedése” érdekében, amint azt a törvény indoklása hangsúlyozza.
Amikor a per tárgya az, hogy a Kúria elnöke elvonhat-e fontos jogosítványokat egy bírótól annak szakmai meggyőződése és tevékenysége miatt, illetve azért, mert a szakmai nyilvánosság elé szeretné tárni a véleményét egy a bírói függetlenség szempontjából lényeges kérdésben, mindenki érintett: a többi bíró éppúgy, mint a jogkereső közönség bármely tagja, vagy bármely – magyar vagy európai – bírói egyesület valamely képviselője.
Amit tehát Varga Zs. András nyomásgyakorlásnak állít be, „nem várt eseménynek” nevez, az nem más, mint az egyik legalapvetőbb eljárási alapelv érvényesülése egy olyan konkrét ügyben, amely nem csak a peres felek, hanem az egész társadalom számára kiemelkedő fontosságú.