Háromból három eljárásban veszített vagy áll vesztésre a Kúria elnöke, Varga Zs. András azokban az ügyekben, amelyek központi kérdése, hogy az ország legfőbb bírói fórumán el lehet-e hallgattatni igazgatási és munkaügyi eszközökkel az igazságügyi rendszerrel szemben kritikát megfogalmazókat. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem, mert a magyar igazságszolgáltatás képes és hajlandó megvédeni azokat, akik felveszik a kesztyűt, és kiállnak a véleménynyilvánítási szabadságukért és a bírói függetlenségért.
Kovács András kúriai bíró ügyei
Kovács András ügyeinek előzménye, hogy 2024. január 1-jével a Kúria elnöke az ügyelosztási rend módosításával megszüntette Kovács András tanácsát, amely több politikailag is érzékeny ügyben hozott a kormánynak kedvezőtlen döntést, így például megtagadta a kormány által kezdeményezett homofób népszavazás egyik kérdésének hitelesítését, és megállapította, hogy a kormány megsértette a választás esélyegyenlőségének elvét és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, amikor a Kormányzati Tájékoztatási Központ a kampányidőszakban az ellenzéki pártoknak tulajdonított álláspontot bíráló e-mailt küldött több tízezer embernek, ezzel a kormánypárt kampányát támogatva. Hogy a tanács bíráinak szétszórására más tanácsok között emiatt került-e sor, nem tudhatjuk biztosan, az azonban kétségtelen, hogy a Kúria elnöke nagyon nem szeretné, ha kiderülne, mit gondol Kovács András az ügyelosztási rend módosításának körülményeiről és problémáiról.
Amikor ugyanis a tudományos életben is aktív és több tudományos publikációt jegyző Kovács egy szakmai lapban tanulmányt kívánt megjelentetni a kérdésről, Varga Zs. András – munkáltatói jogkörére hivatkozva – megtiltotta a publikálást, mondván: a szöveg nem nyilvános információkat tartalmaz, és veszélyezteti a bíróság tekintélyét. A tanulmány azóta sem érhető el. Kovács András a Magyar Helsinki Bizottság segítségével bírósághoz fordult, mert a tiltást jogellenesnek tartja. Az ügyet jelenleg is a Fővárosi Törvényszék tárgyalja zárt ülésen, így az eljárásról csak a döntést követően tudunk beszámolni.
A Kúria elnöke azonban nem elégedett meg a publikáció megakadályozásával: a tiltást követően ugyanis három további – integritási, fegyelmi és soron kívüli alkalmassági – eljárást indított Kovács Andrással szemben, végül pedig két évre megvonta a tanácselnöki jogköreit.
Az integritási szabályzat és az ebben szabályozott integritási eljárás célja elvileg az, hogy biztosítsa a bíróságok integritását, átlátható, felelős, a szakmaiság és számonkérhetőség követelményeinek megfelelő működését (ez a szabályzat rendezi például, hogyan kell eljárnia egy bírónak, ha valaki tiltott ajándékot próbál neki adni, vagy miként kell bejelentenie az egyéb – pl. oktatói vagy tudományos – keresőtevékenységét), azonban az integritási eljárás alapvető problémája, hogy nélkülözi a fegyelmi eljárás garanciáit, bár egy ilyen eljárás lehet a fegyelmi felelősségre vonás előszobája. Erre a Kovács Andrással szemben indított integritási eljárás is beszédes példa. Az eljárást a Kúria elnöke két okra hivatkozva indította meg: egyrészt azért, mert Kovács András egy népszavazási ügyben nyilatkoztatta a feleket arról, hogy az ügyelosztási rend változása miatti új tanácsösszetétellel kapcsolatban van-e kifogásuk; másrészt pedig azért, mert két publikálásra szánt tanulmányát (köztük a Varga Zs. András által közlési tilalommal sújtott írást is) eljuttatta az érintett tudományos folyóirat szerkesztőségéhez, noha azok kritikus megállapításokat tartalmaztak a Kúria működésével kapcsolatban.
Az eljárásban – amely arra a következtetésre jutott, hogy a bíró megsértette az „integritási követelményeket”, mivel tevékenysége alkalmas volt a Kúriába vetett közbizalom megingatására – súlyosan sérültek a tisztességes eljárás alapvető követelményei. Így például Kovács Andrást csupán egy nappal korábban értesítették arról, hogy másnap integritási eljárás keretében meg akarják hallgatni, épp a bírói véleménynyilvánításról szóló tanulmánya szakmai vitájának időpontjában. Arra hivatkozva, hogy a meghallgatásra való felkészüléshez időre van szüksége, Kovács András halasztást kért, amit azonban azzal utasították el, hogy „nincs mód” őt más időpontban meghallgatni; és végül úgy zárták le az ügyet „elmarasztalással”, hogy ő el sem mondhatta az üggyel kapcsolatos álláspontját.
Kovács András a második vele szemben indított eljárásban írásbeli figyelmeztetést kapott a Kúria elnökétől, amiért nem jelent meg az integritási meghallgatáson és engedély nélkül vett részt a tanulmányával kapcsolatos szakmai vitán, amelynek időpontja egybeesett a meghallgatással. A szolgálati bíróság 2025 februárjában hatályon kívül helyezte ezt az intézkedést, és felmentette a tanácselnököt. A szolgálati bíróság megállapította: mivel a meghallgatás tervezett időpontjáról való értesítése után Kovács András haladéktalanul felvette a kapcsolatot az integritásfelelőssel a meghallgatás elhalasztását kérve, és mivel az integritásfelelős őt úgy tájékoztatta, hogy megjelenése nem kötelező, ezért nem lehet fegyelmi vétség a távolmaradása. A szolgálati bíróság azt is kimondta: Kovács András hallgatóságként való részvétele a konferencián nem minősülhet sem „keresőtevékenységnek”, sem „munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak”, ezért ahhoz nem is kellett Varga Zs. András munkáltatói engedélye, így a bíró fegyelmi vétséget e tekintetben sem követett el. A döntés ellen a Kúria elnöke fellebbezett, majd közvetlenül a másodfokú ítélet meghozatala előtti tárgyaláson visszavonta a Kovács Andrásnak adott írásbeli figyelmeztetést, így a bíróság a fegyelmi eljárást megszüntette.
A harmadik eljárásban a Kúria elnöke soron kívüli vezetői alkalmassági vizsgálatot rendelt el Kovács Andrással szemben. A vizsgálati jelentés szerint bár Kovács András szakmai munkájával szemben nem merült fel kifogás, a Kúria működésével kapcsolatos nézetei feszültséget okozhatnak az általa vezetett tanácson belül, a működési problémákra vonatkozó tudományos meggyőződésének nyilvános megjelenítése pedig árthat a Kúria megítélésének.
A jelentés alapján Varga Zs. András 2024 novemberében (tanácselnöki státuszának és juttatásainak érintetlenül hagyása mellett) két évre felfüggesztette Kovács András tanácselnöki jogköreit. A vizsgálati jelentés átadásáról szóló jegyzőkönyv szerint a Kúria elnöke egyértelműen kifejezte: az intézkedés fő oka, hogy Kovács András másként értelmezi a kúriai ügyelosztási rendet, mint ő és más kúriai vezetők, és ezt az értelmezést mind az ítélkezés során, mind a tudományos tevékenységében meg is próbálja kifejezésre juttatni. E kijelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy a felfüggesztés Kovács András ítélkezési tevékenységének és szakmai-jogi álláspontjának a szankciója. A jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy Varga Zs. András tudta, a jogszabályok és kúriai szabályzatok valójában nem tennék lehetővé Kovács András tevékenységének szankcionálását.
Mindez azért különösen súlyos, mert a tanácselnök nem pusztán igazgatási vezető: ő felel az eljárás törvényességéért, vezeti a tárgyalást, meghozza a pervezető döntéseket, és előadja a szóbeli indokolást, tehát a tanácselnöki jogosítványoknak fontos szerepük van az érdemi ítélkezési tevékenységben is. Ha a tanácselnöki jogosítványokat el lehet vonni úgy, ahogy azt a Kúria elnöke Kovács András esetében tette, az nemcsak a bíróra nézve jelent hátrányt, hanem aláássa mindannyiunk jogát ahhoz, hogy ügyünkben független és törvényes bíróság döntsön. Ha egy bírót azért sújtanak szankcióval, mert az ítélkezési tevékenységében érvényesíti a törvényes bíróhoz való joggal kapcsolatos szakmai meggyőződését és a tudományos nyilvánosságban is felemeli a szavát a bíróság működésének jogszerűsége mellett, az nemcsak jogsértő, hanem veszélyes precedens is, mert a bírói függetlenség alapjait ássa alá. Mivel ügye ily módon végső soron az igazságszolgáltatás egészének függetlenségét érintette rendszer szinten, ezért Kovács András – a Magyar Helsinki Bizottság segítségével – a tanácselnöki jogosítványait elvonó döntést is megtámadta.
A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma megsemmisítette a kúriai elnöki intézkedést, mivel az elnöknek nem volt semmilyen törvényes hatásköre ilyen intézkedés meghozatalára. A bíróság kimondta: a Kúria a valóságban ténylegesen elmozdította Kovács Andrást a vezetői tisztségéből azáltal, hogy „vezetői jogköreit megvonta”. A bíróság számára az is egyértelmű volt, hogy a döntés nem pusztán igazgatási jellegű intézkedés volt, hanem valódi szankció Kovács András bíró által megfogalmazott kritika, illetve az ügyelosztási renddel kapcsolatos jogi álláspontja miatt. Márpedig a hatályos jog szerint egy bírót csak két okból lehet megfosztani tanácselnöki megbízatásától: ha alkalmatlan a feladatra, vagy valamiféle fegyelmi vétség szankciójaként – Kovács András esetében azonban egyik sem állt fenn. A vezetői jogkörök elvonására tehát úgy került sor, hogy annak semmiféle jogszabályi alapja nem volt.
A Kúria elnöke a döntéssel szemben fellebbezett, de 2025. június 17-én a Fővárosi Ítélőtábla Munkaügyi Kollégiuma helybenhagyta az elsőfokú döntést, így az jogerős lett. A másodfokú bíróság nem csak megerősítette, hogy az elnöknek nem volt hatásköre a felfüggesztésre, hanem egyúttal nagyon lényeges, alapelvi jelentőségű mondatokat is megfogalmazott a bírói függetlenséggel kapcsolatban. Rögzítette például, hogy a tanácselnöki munkakör nem kizárólagosan igazgatási jellegű, mivel a tanácselnök érdemi bírói tevékenységet is végez, így a tanácselnöki pozícióra is érvényes a bírói függetlenség követelményrendszere – ide értve az elmozdíthatatlanság elvét is. Varga Zs. András intézkedésével ezért nem csak az volt a probléma, hogy nem volt jogszabályi alapja, hanem az is, hogy sértette a bírói függetlenséget. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának esetjogát idézve, a másodfokú bíróság leszögezte: „a bíróságok összetétele is védett, mint a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság része, mert az ellentétes értelmezés eszközül szolgálhat a bírósági határozatok tartalma fölötti ellenőrzés gyakorlására, és önkényességre, mivel nem csak az érintett bírák feladatkörének terjedelmét és a rájuk bízott ügyek elbírálását érinthetik, hanem jelentős következményekkel járhatnak e bírák életére és előmenetelére nézve is”.
Ez az ítélet fontos iránymutatás minden magyar bíró és tanácselnök számára: csak világos és egyértelmű, garanciális szabályok alapján lehet belenyúlni a bírák jogviszonyaiba, jogköröket önkényesen, eljárási garanciák nélkül senkitől sem lehet elvenni. Ugyanakkor fontos üzenet minden jogkereső embernek is: ez a döntés védelmet nyújt a tanácselnöki munka külső befolyásolásával szemben, erősítve a bíróságok függetlenségét.
Bár a Kúria elnöke nem nyugodott bele a vereségbe, és a jogerős ítélet ellen a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel (azaz egy súlyos jogsértések orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslattal), a jogerős ítélet eredményeként Kovács András visszakapta az elvont jogköreit, és újra tanácselnökként dolgozik.
„Kálnoky Etelka” kúriai főtanácsadó ügye
Korábbi blogbejegyzésünkben beszámoltunk annak a kúriai főtanácsadónak az ügyéről, akit Varga Zs. András azért menesztett 2024 októberében, mert szerzőtársként részt vett egy olyan, nem publikált tanulmány szűk és zárt körben megtartott tudományos műhelyvitáján, amely néhány mondat erejéig bírál egyes, a Kúrián zajló folyamatokat. Az azonnali hatályú felmentés során az elnök azt is figyelembe vette, hogy „Kálnoky Etelka” (a valódi nevét elváltoztattuk) egy áprilisi konferencián olyan kérdést tett fel, amely Varga Zs. András szerint sértette a Kúria integritását. Arról, hogy az áprilisi kérdésfelvetés problematikusnak minősült a Kúria vezetői szerint, a főtanácsadó egyébként csak szeptemberben értesült, arról pedig, hogy emiatt júliusban vele szemben integritási vizsgálat is zajlott és elmarasztaló konklúzióval zárult, csak októberben, az elbocsátását megelőző napon, ami újfent nyomatékosan rávilágít az integritási eljárás súlyos garanciális problémáira.
Elbocsátását a főtanácsadó sem hagyta annyiban: munkaügyi bírósághoz fordult. 2025. júniusi ítéletében a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma neki adott igazat, megállapította, hogy az elbocsátás jogsértő volt, és az elmaradt illetmény és végkielégítés megfizetésére kötelezte a Kúriát.
A törvényszék az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) joggyakorlata alapján vizsgálta, hogy a főtanácsadó tudományos tanulmány keretében megvalósult véleménynyilvánításának megengedhető korlátozását jelentette-e a rendkívüli felmentés. Az esetjog szerint ehhez három körülménynek kell fennállnia: a korlátozásnak törvényen kell alapulnia, legitim célt kell szolgálnia, és a demokratikus társadalom szempontjából nyomós érdeknek kell mögötte állnia, ami akkor mondható, ha a korlátozás a legitim cél eléréshez szükséges és azzal arányos. Míg a bíróság szerint az első két feltétel megvalósult (volt a felmentésnek jogi alapja és a bíróságokba vetett közbizalom védelme legitim oka lehet valamely vélemény korlátozásának), a harmadik nem teljesült. Ennek vizsgálatakor figyelembe kell venni a véleménynyilvánítás formáját, a véleménynyilvánítás tárgyát, a közlő szándékát, a közlés stílusát, a közléssel okozott hátrányt, és ehhez mérten a szankció súlyát, annak esetleges dermesztő hatását.
A törvényszék megállapította, hogy a tudományos tanácsadó szándéka jobbító volt, a közlés egy közérdeklődésre számot tartó témára vonatkozott és „a tudományos életben elvárható önmérsékleten nem terjeszkedett túl”. Az ítélet hivatkozott az EJEB Baka kontra Magyarország döntésére, amely szerint az igazságszolgáltatási rendszer szereplőinek az igazságszolgáltatás függetlenségét védelmező véleménynyilvánítása kiemelt védelmet élvez. Emellett a törvényszék azt is rögzítette, hogy a tanulmány nem került nyilvánosságra, csak egy szűk kör számára vált elérhetővé, így az azonnali hatályú elbocsátás még akkor is aránytalan szankció lett volna, ha egyébként a megfogalmazott vélemény nem felelt volna meg a fenti követelményeknek.
A Fővárosi Törvényszék emellett érzékelte és jelezte az integritási eljárás problémáit is, amikor kimondta: nem róható „Kálnoky Etelka” terhére, hogy az integritási eljárásban való elmarasztalását nem mérlegelte akkor, amikor a műhelyvitán való részvételéről döntött, hiszen „egy általa nem ismert, nélküle lefolytatott eljárás következményeinek tudomásulvétele nem volt elvárható a felperestől”.
Az ítélet még nem jogerős.
Háromból három
A Kovács András tanácselnöki jogosítványainak elvonásával kapcsolatban eljárt elsőfokú munkaügyi bíróság ítéletében elvi éllel szögezte le: a Kúria elnökével, mint a legfőbb bíróval „szemben speciális követelmények, a társadalom tagjaihoz képest magasabb erkölcsi és jogkövető elvárások érvényesülnek. A Kúria elnökétől a társadalom és az igazságszolgáltatás magas szintű normakövetést vár el, ezért a Kúria elnökére fokozott felelősség hárul, hogy példamutató magatartásával az igazságszolgáltatás erényeit és alapértékeit képviselje mind a bírák, mind pedig a társadalom felé”.
Ehhez képest eddig háromból három ügyben mondták ki az eljáró bíróságok, hogy Varga Zs. András jogsértően járt el, amikor szankcionálta a vele szemben szakmai kritikát megfogalmazó bírót, illetve bírósági dolgozót. Hogy ennek súlyát ő maga is érzi, jelzi, hogy fellebbezésében kérte a másodfokú bíróságot ennek a bekezdésének a mellőzésére az ítélet indokolásából, azonban a bíróság ezt a kérelmet megalapozatlannak találta, mert a Kúria elnöke nem indokolta, miért lenne ennek a fontos szempontnak az ítéletben való szerepeltetése jogsértő.
Ami azonban még ennél is fontosabb tanulsága az ügyeknek, az az, hogy nem kell belenyugodni abba, ha egy bírósági vezető (akár a legfőbb bíró) igazgatási és munkaügyi intézkedésekkel próbálja megtorolni a neki nem tetsző jogértelmezést vagy véleménynyilvánítást olyan kulcskérdésekben, mint a bírói függetlenség vagy a törvényes bíróhoz való jog. Bár az ügyek közül eddig csak egy – a fegyelmi eljárás – zárult le véglegesen – egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar igazságszolgáltatás képes és hajlandó megvédeni azokat, akik felveszik a kesztyűt, és kiállnak a véleménynyilvánítási szabadságukért.